Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

FÁCÁN (yeji)
A fácán több fajtája is ismert Kínában. A legközönségesebb, amely mindenhol megtalálható a Phasianus torquatus. Az aranyfácán (P. pictus) délen őshonos, míg az ezüstfácán (P. nycthemerus) főként Fujian és Zhejiang tartományokban található meg. Egy hiedelem szerint a tél beálltával a verebek és a fácánok a tengerbe szállnak, ahol kagylókká változnak. A hivatalnoki öltözéken látható aranyfácánt ábrázoló minta a második fokozatra, míg az ezüstfácán az ötödik fokozatra utalt. A fácán farok tolla díszítette a hivatalnoki föveget is. A bátorság jelképeként is megjelenik valamint napmadárnak is tartják. Olykor kapcsolatba hozzák a főnixszel is, annak előképét sejtik benne.