Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

dob
(kínaiul: gu)

Kínában a dob a nyolc hangszer egyike. Régtől fogva ismerik, és használják a dobot, a legrégebbi források tanúsága szerint éppúgy használták szertartások alkalmával, mint a harcok során, amikor is ezzel adtak különböző jeleket, utasításokat, illetve bátorították a katonákat. Hangját általában a mennydörgéshez hasonlították. dobszóval jelezték a városkapuk és piacok zárását. Éjszakánként a kétóránként felhangzó dobpergés az őrségváltásokat jelezte. Az elöljáróságok előtt felállított dobot megverve lehetett jelezni, ha valaki peres üggyel érkezett. Esténként a Taoista templomokban a nagy dob hangja válaszolt a harang kondulására. A dobok számos formáját ismerik, jelenleg mintegy húsz különböző fajta hagyományos dobot ismernek, találni köztük 10-20 centiméterest épp úgy, mint több métereseket. A dob a nyolc halhatatlan egyikének, a vak jövendőmondó Zhang Guolao attribútuma.