Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

disznó
(kínaiul: zhu)

A disznó a kínai zodiákus utolsó, tizenkettedik állata, a férfiasságot szimbolizálja. A disznó már ősidők óta tartják, nevelik a kínaiak. A letelepedett közösségek számára oly jelentős volt, hogy pl. a "család, otthon" jelentésű jia írásjegyet egy tetővel borított disznó ábrájából alkották. A disznó a történelem során mindig egyike volt az áldozatként felkínált állatoknak is. A kínai sertés lehet fekete vagy fehér. A Kínában élő mohamedánok, az Iszlám törvények szerint nem fogyasztanak sertéshúst. A lányok nem ették a sertés ujját, mert úgy hitték attól teherbe esnek, a terhes nők pedig épp ezért fogyasztották, mert úgy vélték, hogy felettébb tápláló, és hasznos mind az anya, mind a magzat számára. A "sült disznót enni" kifejezés a közösülésre utal. A disznó utalhat még a család elszegényedésére, míg vele szemben a kutya a család meggazdagodására. Ez abból adódódik, hogy amíg a disznó csak eszik és alszik, a kutya éberen őrzi a portát. A híres regényben, a Nyugati utazásban (Xi you ji), Xuanzang-nak, a zarándok útra indult buddhista szerzetes egyik társa - a majomkirály mellett - a Nyolctilalmas névre hallgató disznó, aki a végtelen munkabírás, a mohóság és a gyávaság jelképeként jelenik meg. A vaddisznó (ye zhu) az erdő, a vadon, egyszóval a civilizáción kívüli világ jelképe.