Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

DÉL (nan)
Az öt égtáj közül a dél örvend a leginkább kitüntetett szerepnek, hiszen hagyományosan a délfelé tájoláshoz igazodnak az élet szinte minden területén. A mindenkori uralkodó arccal délfelé kormányozta országát, birodalmát. A városok, települések, templomok, lakóházak, de még a sírok is déli irányba tájolva alapozták, helyezték el, építették fel. A dél ezen kiemelt szerepének köszönhetően jött létre a kínai találmányok egyike, az iránytű, melyet kezdetben kizárólag az épületek tájolásához használtak és neve a "dél kormányzója" (si nan) volt, később a "délre mutató tű" (zhi nan zhen) nevet kapta és a Középkortól kezdve már a hajózásban is szerepet kapott. A jiang nan kifejezés jelentése a "Folyamtól (azaz a Jangcétől) délre", amely mindenkor Kína Dél-vidékére utal. Kína jelenlegi fővárosa, Peking, azaz az "északi főváros" a "déli főváros pedig" Nanjing (Nanking). A klasszikus kínai irodalom egyik kiemelkedő műve a Déli tartomány kormányzója címet viseli. Ez a Tang-kori elbeszélés egy rég elveszett, csodálatos, tökéletesen működő, nemes erényű emberek lakta ország utópisztikus leírását tartalmazza.