Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
bivaly
Az Indus völgyében nagy kultusza volt a szent bivalynak. A todák szent állatként
áldozták fel a bivalyt. Pandzsáb lakói, a szikhek, amikor árvíztől tartottak,
felajánlásaikat állatáldozat formájában tették meg a folyó istenségének. Amint
a folyó áradni kezdett, egy kókuszdiót, egy kis szárított füvet és egy aranygyűrűt
ajánlottak fel számára, melyeket jól egymáshoz erősítenek. A felajánlással egyidejűleg
egy bivalyt löknek az áradó vízbe. Ha a bivaly megfulladt, az azt jelentette,
hogy az isten elfogadta a felajánlásukat, és az árvíztől nem kell félniük. Viszont
már az is baljós jel volt, ha az állat sikeresen átúszott a túloldalra, ám ha
visszafordult, és ugyanazon az oldalon jött ki a vízből, ahol belökték, akkor
biztosak voltak benne, hogy hamarosan kilép a folyó a medréből.
Thai babona
szerint nem szabad a növésben lévő bivaly szarvát megérinteni, mert megáll a növekedésben,
s nem szabad sem bivalyt, sem tehenet a templom területére beengedni, mert ez
bűnnek számít.
