Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
bektási
törökül BEKTAŞI, egy muszlim misztikus rend tagja, amelyet a közösség hagyományai szerint az iráni Khoraszánban élt Háddzsí Bektás Valí alapított meg. A rend végleges formája a XVI. században Anatóliában (Törökországban) alakult ki, majd a Balkánon is elterjedt, elsősorban Albániában.
A bektási rend eredetileg az ortodox szunnita iszlám egyik szufi rendje volt. A XVI. században azonban elfogadták a síiták tanait, beleértve azt is, hogy Alit, Mohamed próféta negyedik utódát Allahhal és magával a prófétával együtt mintegy szentháromságként tisztelték. Mint sok más szufi rend tagjai, a bektásik is elég felületesen tartották be a mindennapi életre vonatkozó iszlám törvényeket. Vallási szertartásaik során mind a nők, mind a férfiak részt vettek a rituális borivásban és táncban. A Balkánon élő bektásik átvettek néhány keresztény szokást is, például a rituális úrvacsorát és a gyónást. Misztikus műveik jelentős mértékben gazdagították a szufi költészetet.
A bektási rend a XV. században politikai jelentőségre is szert tett, mivel döntő hatást gyakorolt a janicsárokra, a megszállt keresztény országokban toborzott ottomán elitalakulatok tagjaira. A janicsáralakulatokat 1826-ban feloszlatták, a bektásik befolyása is csökkent, de a század későbbi évtizedeiben a rend újjászületett. Törökországban és Albániában számos kolostort újjáépítettek, és virágzott a bektási irodalom is. 1925-ben Törökországban feloszlatták a szufi rendeket, és a bektásik vezetői Albániába tették át székhelyüket. 1967-ben Albániában betiltották a vallást, így ezután a bektásik csak Törökországban, a Balkán albánok lakta részein és az Egyesült Államokban gyakorolhatták vallásukat.
Ágoston Gábor – Sudár Balázs: Gül Baba és a magyarországi bektasi dervisek
