Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

A bambusz (zhu) Kínában

A bambusz Kína egyik legfontosabb növénye, gyakorta "Kína barátjának" is nevezik. Ez az a növény, amelyet a legsokoldalúbban használnak fel, a gyékény-, kosárfonástól, a sétapálcától, a hangszereken, bútorokon keresztül egészen a házépítésig szinte kimeríthetetlen azon termékek száma, amelyekhez kiváló alapanyagul szolgál. Bambuszcsíkokra írták a kínai műveltség legkorábbi műveit, melyeket összefűzve, tekercsekben tároltak. Az egyik legkorábbi (Zhou-kori) krónika címében is megőrizte a bambusz ilyen célra történő hasznosítását: Bambusz-évkönyvek (Zhu shu jinian). Bambuszból készül pl. az ecset nyele, ezért az írástudók, kalligráfusok, festők mindig nagy tisztelettel viseltettek a bambusszal szemben. A piktúrában ugyancsak előszeretettel örökítették meg ezt izgalmas festői témát kínáló növényt. A költészetben is gyakorta megjelenik, a Song-kori Su Dongpo az egyik legismertebb költő, aki számtalan versében örökítette meg a bambusz báját, szépségét, lenyűgöző rendületlenségét. A gyermekek kedvelt játékszere volt az ún. "bambusz-ló" (zhuma), melynek képi szerepeltetése az ifjúságra, a gyerekkorra utal. A bambusz levele azért konyul le, mert belül (ti. a szíve) üreges, üres, épp ezért a tökéletes megnyugvás, a kiürített elme jelképe is egyben. Örökzöld növény lévén a szilvafa és a fenyő mellett a "hideg három barátja" (barát, a három) néven ismert csoport tagja, melyek mindegyike a magányos, állhatatosság jelkép növénye. A kínai nyelvben a bambusz jelenésű zhu és a "kívánni" zhu homonima, épp ezért előszeretettel szerepeltetik üdvözlőképeken a különböző jókívánságok kifejezésére. A bambusz és a szilvaág együtt szerepelve a férjre és a feleségre utal. A bambusz köztudomás szerint nagyon ritkán - fajtától függően 18-60 évenként - virágzik, épp ezért, ha a kínaiak azt mondják: "majd ha a bambusz virágzik", ez annyit tesz, hogy sohanapján.

Lásd még a "bambusz" címszót!