Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Bali

sziget és tartomány (propinsi) Indonéziában; a Kis-Szunda-szigetek egyike. Jávától mindössze egy mérföldnyire (1,6 km) fekszik keletre. Bali tartomány területe 5561 km2. A sziget hegyvidék, Jáva központi hegyvonulatának folytatása, legmagasabb csúcsa az Agung (3142 m), amelyet a helyiek „a világ köldöke” néven emlegetnek. Hosszú (120 éves) szunnyadás után 1963-ban bizonyítékát adta annak, hogy működő tűzhányó; kitörése 1500 ember halálát okozta, ezrek maradtak hajlék nélkül. A központi hegységtől délre síkság terül el. A délkeleti monszun ideje (májustól novemberig) száraz évszak. A hegyes sziget nagy részét trópusi esőerdő borítja, növény- és állatvilága a jávaihoz hasonlít. Erdeiben tíkfák is nőnek, az óriás banyána (varingin) a szigetlakók szent fája. Nagy számban él itt szarvas és vaddisznó, sőt Bali nyugati részén tigris is előfordul.

Amikor a XVI. században Jáva szigetén az iszlám győzedelmeskedett a hinduizmus felett, Bali sok hindu nemesnek, papnak és írástudónak nyújtott menedéket. Ma az Indonéz-szigetvilágban ez a hinduizmus utolsó mentsvára. A bali életet meghatározó vallás a hinduizmus (különösen a saivita szekta), a buddhizmus, az ősök tiszteletén alapuló maláj hit, valamint animista és babonás hiedelmek, szokások ötvözete. Erős a lélekvándorlásba vetett hit. A szigeten mindenütt találhatók szent helyek. Ha nem is olyan merev formájában, mint Indiában, Balin is megfigyelhető a kasztrendszer. A lakosság kilenctizede a legalacsonyabb kasztba, a súdrába tartozik. A nemesség a papok (brahman), a katonák (ksátrija), valamint a kereskedők (vaisja) kasztja között oszlik meg. A bali nyelv különbözik a kelet-jávaitól, bár a felsőbb rétegek képviselői sok jávai és szankszkrit szót használnak.

A sziget két legfontosabb városa Singaraja és a tartományi főváros, Denpasar. Jelentős település még: Klungkung, a fafaragás központja arany- és ezüstművességgel; a nyüzsgő piacáról ismert Gianyar; Kuta, Sanur és Nusa Dua virágzó idegenforgalmi központok; a hegyek lábánál pedig az európai és amerikai művészek kedvelte Ubud, ahol szépművészeti múzeum is van. Balin minden faluban áll templom és gyűlések céljára emelt épület, rendszerint azon a téren, ahol a népünnepélyeket és a vásárokat tartják. Minden család föld- vagy kőfallal körülkerített telken él. A népsűrűség nagy, a síkságon meghaladja az 580 fő/km2-t.

A gazdák vízelosztó szövetkezetekbe tömörülnek. A fő termény a rizs. A gazdaságok átlagosan 1 hektár nagyságúak. A termőterületnek kb. egynegyedét öntözik, a többin jamgyökeret, kasszavát, kukoricát, kókuszpálmát, gyümölcsféléket termesztenek, esetenként olajpálmát vagy kávécserjét ültetnek. A nagy szarvasmarha-állományt számos kisebb haszonállat tartása egészíti ki. A szigeten több húsfeldolgozó üzem is működik. A halászat kisebb jelentőségű. Bár a marha- és sertéshús, a kávé, a kopra és a pálmaolaj kivitelre is kerül, a gyorsan növekvő népesség miatt élelmiszereket kell behozni a szigetre. Gazdasági életében számottevő az idegenforgalom és a kézműipari termékek eladása. Denpasar mellett, a déli part középső szakaszán, repülőtér épült.

Bali lakói kedvelik a zenét, a költészetet, a táncot és a különböző népünnepélyeket. Különleges tehetséget mutatnak a művészet és a kézművesség iránt; szenvedélyesen rajonganak a fogadással párosuló játékokért, különösen a kakasviadalokért lelkesednek. A jellegzetes bali zenekar, a gamelán különböző ütőhangszerekből, kéthúros hegedűből és fuvolából áll. Minden faluban működik gamelán-klub. A sziget életének szerves része a színpadi játék, különösen a táncjáték, amely vallási célokat, varázslást szolgál, vagy pantomimszerűen egy történetet adnak elő. A bali kézművesek nagy művészi gonddal formálják meg szobraikat, ezüsttárgyaikat, fa- és csontfaragványaikat, akárcsak azokat az állat formájú fakoporsókat is, amelyekben a halottakat az elhamvasztás színhelyére szállítják.

A szigetre látogató kínai kereskedők és indiai értelmiségiek tevékenysége nyomán a Kr. u. VII. századra elterjedt a hinduizmus. Amikor Mahendradatta, Airlangga jávai uralkodó (1019-1049 k.) édesanyja Udayanához, Bali királyához ment feleségül, sok jávai hindu Balira települt át. 1284-ben a jávai Kertanagara, az utolsó tumapeli (singhasári) király elfoglalta Balit, de halálakor (1292) a sziget visszanyerte függetlenségét. 1343-ban a kelet-jávai Madzsapahit Birodalom uralma alá került, majd 1478-ban a muszlimok megdöntötték ezt a birodalmat. A hollandok először 1597-ben érkeztek Balira, amikor a sziget egymással harcoló muszlim államokra bomlott. A hollandok 1882-ben bekebelezték az északi Buleleng és Jembrana államokat. Az 1894-ben a Lombok-sziget elleni holland inváziónak Anak Agung Ktut bali herceg is áldozatául esett. 1906-ban a hollandok megtámadták Denpasart, kb. 3600 bennszülöttet lemészároltak, majd az egész szigetet elfoglalták. A II. világháborúban japán kézre került. A sziget nyugati részén lévő Margánál 1946-ban csatát vívtak egymással a holland csapatok és az indonéz forradalmi erők. Bali 1950-ben lett az Indonéz Köztársaság része. L: a közeli kisebb szigetekkel együtt 3 280 012 (2004).

 

balinézek

az indonéziai Bali-sziget lakói. Abban különböznek a többi indonéztől, hogy megtartották a hindu vallást, bár kultúrájukat erőteljes jávai hatások érték. Nyelvük az ausztronéz (maláj-polinéz) nyelvcsaládba tartozik.

A balinéz faluban minden család a maga föld- vagy kőfallal elkerített portáján él. Az árnyékos udvart rendszerint három részre osztják. Ezek: a rizshombárok és marhakarámok, az emberek alvóhelye és konyhája, valamint a házi szentély. A lakóterületnek agyag a fala és nád vagy pálmalevél a teteje. Minden falunak van saját szentélye és gyűlésháza, rendszerint azon a téren, ahol az ünnepeket és a vásárokat tartják.

A balinéz élet központjában a vallás áll; ez a hindu saivizmus, és további elemei a buddhizmus, az ősök kultusza, a szellemek és a varázslat tisztelete. A balinézek hisznek a reinkarnációban. Halottaikat elégetik, hogy lelkük kiszabaduljon és megtehesse az újjászületéshez vezető utat.

A kasztrendszer fennáll, de mivel az emberek döntő többsége a legalsó kasztba tartozik, a falvak lakói között az érintkezés meglehetősen kötetlen. Akárcsak Jáván, itt is eltérő beszédmód fejezi ki a társadalmi rangot.

Minden egyes falu zárt közösség, amely közös ősöket tisztel, és rendszerint együtt dolgozó csoportokra tagolódik. A csoportok tagjai segítik egymást a szentélyek rendben tartásában, az ünnepek megrendezésében és a családi rítusoknál. A rokonsági kapcsolatokat a férfiak leszármazási vonala szerint határozzák meg. A házasság gyakran csak az azonos dadia, azaz rokoni szervezet tagjai között engedélyezett. Fő terményük a rizs, de jamgyökeret, édesburgonyát, maniókát és kukoricát is termesztenek.