Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
albarello
a Közel-Keleten és Spanyolországban kenőcsök és por alakú orvosságok tárolására szolgáló, kerámiából készült patikaedény, ill. ennek Itáliában a XV. sz.-tól a XVIII. sz. végéig a majolikának nevezett anyagból (ónmázas kerámia) készült megfelelője. Mivel könnyen tarthatónak, használhatónak és tárolhatónak kellett lenniük, alakjuk általában kissé homorított henger a jobb megfoghatóság, szájuk széles a jobb hozzáférhetőség kedvéért. Az albarellók mintegy 18 cm magasak. Akad közöttük olyan, amelyen kis fülek vannak, mivel azonban nem folyadékok tárolására készültek, az albarellóknak általában nincs kiöntőjük, csőrük, fogójuk vagy más kifelé hajló részük. A perem körül megkötött papír vagy pergamendarab szolgált az edény fedőjéül.
Itáliában már a XV. sz. előtt megjelentek a Perzsiából, Szíriából, Egyiptomból származó orvosságosedények, a hispano-mór (vagyis a spanyolországi mórok stílusában készített) lüsztermázas kerámia pedig Szicílián keresztül érkezett. A XV. sz. elejéről származó itáliai albarellók díszítményeinek színezése (leginkább fehér alapon kék) egyértelműen magán viseli a spanyol és iszlám hatást. Leggyakrabban a stilizált tölgyfalevél és virágminta fordul elő, melyhez elegánsan kapcsolódnak címerek vagy szalagfonatok, általában az edény tartalmát jelölő rövidítéssel. Nem ritka a geometrikus díszítmény sem.
A reneszánsz mesterember találékonysága a kifinomult, XVI. sz.-i tarka albarellókon is megmutatkozott, amikor is a korábbi díszítőmintákat figurális elemek váltották fel: ókori groteszkek, portrék, történelmi jelenetek, allegóriák, állatok és más témák, az előállítás helyétől és a készítő jártasságától függően. A XVIII. sz. végén az albarellók helyét más típusú tárolóedények vették át.
