Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Buda Ferenc
KIMONDOTT SZÓ - KILŐTT NYÍL
Török népek szólásai és közmondásai
Terebess Kiadó, Budapest, 1998
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

KAZAK KÖZMONDÁSOK

Sokaság keze hosszú.

Nyíl ahová nem hat, kardot oda ne ránts.

Férfi szárnya – a ló.

Szégyen a férfit megöli.

Igazi férfi győzvén nem dicsekszik, legyőzetvén meg nem hunyászkodik.

Az erős nem hajlik – kettéroppan.

A hős egyszer hal meg, a gyáva ezerszer hal meg.

A gyávának szeme nagy, a bolondnak szava nagy.

A gyávát ha sokat űzöd, megbátorodik.

Bátornak kezében a bot is fegyver.

Lehajló fejet kard le nem vág.

Sokaság szája – vas tiloló.

Szívtelentől szemtelen gyerek születik.

Nem az a szép, ami szép, amit szeretsz, az a szép.

Ahelyett, akit szeretsz, a téged szeretőt vedd el.

Derék asszony a hitvány férjet helyreigazítja.

Két jó ha egybekél, holtig tartó barátság, két rossz ha egybekél, holtig tartó bosszúság.

Asszony nem a földből sarjad – ő is férfi gyereke, férfi nem az égből hullik – ő is asszony gyereke.

Jó asszony – boldogság, rossz asszony – bosszúság.

Apáddal amit téssz, te is azt találod.

Aki az apját nem becsüli, azt majd a fia sem becsüli.

Fiúnak szégyene az apára hárul, leánynak szégyene az anyára.

Az apa – nyárfa, fia – a lombja.

Kisded gyermek a madár árnyékában is megfagy.

Nem síró gyermeknek cicit nem adnak.

Gyermekes ház – sokadalom, gyermektelen ház – sírhalom.

Ebbel ha játszol, ugatni fogsz, gyermekkel ha játszol, kacagni fogsz.

Sírhatnék gyereknek már három nappal előtte viszket a szeme.

Teve a fiát harapva becézi.

Hatéves gyerek ha felül a lóra, hatvanéves öreg is kitér előle.

Csikót ki megülni nem tud, gyereket csinálni sem tud.

Hitványra fecsérelt szavad pusztába lőtt nyíllal egyenlő, akarat nélküli fiad pislákoló parázzsal egyenlő.

Házad akkor ház, ha benne gyermek játszik.

Gyermek a szívnek virága, szemnek sugára.

Sírni akaró gyerek az apja szakállával játszik.

Ha sáros is, csak nyár legyen, ha vak is – csak lány legyen.

Hozzávalót ha lelsz – hozomra add oda.

A leány szemernyi étekkel beéri.

Homok a vizet elrekeszti, leány a viszályt elrekeszti.

Virág ha nő, földnek ékessége, leány ha nő, család ékessége.

Magad gyereke ha megrugdalod sem hágy el, másnak gyereke ha megbéklyózod sem áll meg.

Nyargalni a gyereknek dolga, nyeregbe ültetni az anyja dolga.

Gyereknek ha kést nem adsz, egyszer sír, ha kést adsz, kétszer sír.

Ha sötétben szólít is, húgod szava ismerős.

Gyerek a kánnál fönnebbvaló, nyereg a tevénél fönnebbvaló.

A nénje-fölvette ruhát a húga is fölveszi.

Vénleány férjet nem választ, holt ember földet nem választ.

Hozomány miatt haragvó a nászának nem köszön.

Asszonynak, ha tűzért megy, harminc szájnyi szava van.

Sírós bár a gyerek – jó, ha van, bőgős bár a teve – jó, ha van.

Foga-kinőtt gyermeknek rágott étel nem való.

Vendégét aki nem szereti, az a gyerekét veri vagy a házát söpri.

Lányos falunak kutyája nem pihen.

Negyven férfi sem tölti be a házat – egy asszony betölti.

Főkötőben az asszony az eszére talál.

Két asszonyt elvevőnek füle nem pihen, szamarat nyergelőnek lába nem pihen.

Ami a zsákba kerül, az az asszonyé.

Uratlan asszony otthon meg nem áll, kötetlen gyűszű az ujjon meg nem áll.

Hat asszony ha torba megyen, mindnyája a maga bánatát mondja.

Asszony ha sok van, eb nyalja el a merítőt.

Asszony a férjére tekint, férje a földjére tekint.

Menyecskének  lábától, juhásznak botjától őrizkedj.

Asszony nélkül árva a ház.

Van asszony, ki cirógatással asszony,van asszony, ki szorongatással asszony, van asszony, ki tapasztalással asszony.

Öregnek minden jó.

Vénnek kebelében kalács van.

A fű is a fejénél szárad.

Öregnek – tisztesség, ifjúnak – kötelesség.

Szemközt jövő öregség a fekete tevét is letérdelteti.

A szív nem vénül, csak a szem vénül.

Az öreg fektében pihen, az ifjú jártában pihen.

Szakállnak fehéredése a szívet felhorzsolja.

Ki sokáig él, társait elveszíti.

Kovácsnak kése nincs jó, csizmadiának csizmája.

Aranyos nyerged a lovat ha fölhorzsolja, aranyát vedd le s égesd el.

Puskádnak ne ezüstjét emlegesd – találatát emlegesd.

Vasverő a szénégetőhöz húz.

Rossz nyeregnél szőrén lovagolnom jobb, rossz asszonynál nőtlenül maradnom jobb.

Hitvány háznál jobb az én sátram, törött tűzhelynél vasháromlábam.

Kislábú olyat húz föl amilyet szeret, nagylábú olyat, amibe belefér.

Ruhát ha szabsz, bőre szabd – szűkíteni könnyebb.

Ha mester a rokonod, munkád bevégződik.

Rossz csizmadia válogat az árban.

Férfiembernek hetven mesterség is kevés.

Sánta juh fekve hízik.

Kövégségét a juh maga hordozza.

Kövér juhnak nyolc a lába.

A juh ha tücsköt-bogarat eszik is, meghízik.

Hitvány juh már ürü-korában vénül.

Kosbárány bitang nem lesz.

A juh ha ikret ellik, a fű teteje is kettésarjad.

Rossz tejelő juh sokat béget.

Napszálltakor a juh rálel ösvényére.

Birkára csengő nem illik.

Isten-gondozta bárányt farkas nem esz meg.

Sovány jószágot ha föltáplálsz, orcádat vajazza,

Hitvány embert ha föltáplálsz, orcádat bevérzi.

Kilencnyüstös selyemnél báránykám bőre többet ér.

Kevés juhtól író ha van is, túró nincsen.

A juh ha nem gyarapodik, nem is szaporodik.

Éhen a juh hat nap is kibírja.

A maga bárányát ki-ki kosnak szánja.

Ha a dolgok jól haladnak, az éves jerke is toklyót ellik.

Juhod ha nincsen, vagyonra ne is gondolj.

Árva bárány tejjel jól nem lakik.

Juhoktól elmaradt bárány farkas zsákmánya leszen.

Hegyen ha negyven juh vizet iszik, hajlatban harminc juh táplálékot talál.

Juh gazdája ha egyképp számlál, a juhász másképpen számlál.

Juhot a karámból adj el, búzát a szérűről.

A juh ha ikret ellik, egyet a vendégnek levágnak, a másikból kost nevelnek.

Meddő kecskénél jobb az ellő jerke.

Kecske ha ikret fogan, a disznó nyolcat fogan.

Kecskével a juh szétszéled.

Ha bak is, csak teje legyen, ha nyúl is, csak húsa legyen.

Öt kecskét ha terelgetsz, szájrepedésig fütyülhetsz.

Rühös bak a karámot befertőzi.

Szakálla a bakkecskének is van.

Cudar bak – öklelős, cudar legény – kötekedős.

Aki kecskét vág, kettőt nyer: szarva a késnek nyele, bőre a szolgavas tokja.

Egy gödölye két embert megfuttat.

Sánta teve szájába szélhajtotta kórószál kerül.

Aki nem lát, egy tevét sem lát meg.

Pecsenyének legjavát teve levágtakor látod.

Teve a sóra jár, legény a lányhoz jár.

Lakatlan pusztán két tevét hatva kelj át.

Szelíd teve szőre nyírtakor jó.

Vén teve a veszte jöttekor ficánkol.

Szállásnak árát a teve megtéríti.

Teve csikaja – levágásra, kutya kölyke – elásásra.

Utolsó tevének nehéz a terhe.

Ahol a teve pusztul, a teher ott marad.

Tevéd rossz, mert meg nem áll, szekerem jó, mert nem legel.

Tavaszi szél a tevét is feldönti.

Dühös tevecsődörnek mennydörgős a napja.

Letérdelt teve a levágottat nem ismeri.

Herélt teve havonta születik, kancateve – évente születik.

„Térdelj!” szóra a teve is letérdel.

Herélt teve a teher alatt vénül meg.

Szelíd tevének mindenki gazda.

Teve a terhétől futván sem szabadul, ló a szekerétől futván sem szabadul.

Ló a havi abrakra gondol, teve az évi abrakra gondol, a szamár – ami a lába alatt van, arra gondol.

Jó hátasló patája magától meggyógyul.

Vak lóval a rühös ló – egy ménes.

Kanca ha sok van, csikó is sok van.

Lónak titkát ha nem tudod, hátulról ne közelítsd.

Sovány lónak ostor az ellensége, rongyos sátornak – az eső.

Lónak epéje nincs, madárnak teje nincs.

Jó ló elől nem botlik, legföljebb hátul.

Fejnek balta a rontója, lónak – a takonykór.

Lovadat jártában ostorozd.

Rossz ló a csikóval játszik.

Jó csődör ménesét ló őrzi.

Sárga lóra ha nem ülhetek – ülök a sárga földre.

Hitvány csődör az anyját hágja.

Anyja-rúgta csikónak nem sajog a húsa.

Ficánkol a csikó, de ménesét el nem hagyja.

Jó lónak fogát ne firtasd, jó embernek korát ne kérdezd.

Lónak a híre nagy, tevének – a talpa.

Pányvát ha nem fogsz, csikó nincs, ollót ha nem fogsz, bárány.

Habos hóban a róka ficánkol, sarjú fűben a ló ficánkol.

Lovas népnek sok az ellensége, gyalognépnek még több az ínsége.

A lovat a csikó hagyja le, apát a fiú.

Ló a földet botlás nélkül meg nem ismeri.

Ingatag bokorhoz lovat ne köss.

Egy kancának csecse kettő, egyik ha oda – teje nincs, egyik tevének púpja kettő, egyik ha oda – ereje nincs.

Gebén lovaglás helyett inkább gyalog járj.

Aki lovat tart, kínjától szabadul.

Kancát ha lovagolsz, csikó nincsen.

Ló ha nyughatatlan, belesoványul, férfi ha nyughatatlan, belevénül.

Lovas a fizetségét gyalogosnak át nem engedi.

Lankadt ember lova a kantárban megbotlik.

Lovat ha nem becsülsz, gyalog lakolj, étket ha nem becsülsz, éhen lakolj.

Bagoly-simogatással sólyom nem lesz, pokróc-magasztalással táltos nem lesz.

Egy hónapig míg nem lovagoltál, lovadat ne dicsérd, egy évig míg vele nem laktál, asszonyod ne dicsérd.

A kanca ha párba fogva megizzad, a csikó szabadon járva is megizzad.

Elváló barát a nyereg hátsó kápáját kéri.

A balga az alatta lévő lovat hat hónapig keresi.

Telivér lóért a csikó fizet.

Szitok nélkül a ló nem szalad.

Állhatatlan  ló a lelket gyötri.

Harapós ló a fogát nem mutatja.

Lovadnak ne az ezüst patkóját – a járását dicsérd.

Egy kancától tarka is születik, fakó is születik.

Telivér lovat ha arany patkóval patkolnak, a szamár is kényeskedve emeli lábát.

Lovas a szekeressel, ügetős a poroszkással útitárs nem lesz.

Furfangos kanca két csődört is éhen hagy.

Ménló az útra prüszköl, szűzkanca a szikesre.

Lóra keveset málházz, gyorsan hajtsd, tevére sokat málházz, lassan hajtsd.

Poroszkát futtakor becsülnek, jó embert – holtakor.

Ügyetlen legényen az ügyes ló kifog.

Lovad ha rossz, célod odavész, fiad ha rossz, erőd odavész, asszonyod ha rossz, vagyonod odavész.

Lovadtól bár megválsz, nyeregszerszámodtól meg ne válj.

A lovat ne ostorral – abrakkal biztasd.

A tehén ha vizet iszik, a borjú a jeget nyalja.

Rossz tehén nyáron borjadzik.

Ökröt ki hegynek hajt, keserves az annak.

Háznál felnőtt borjú jó ökör nem lesz.

Ökör a haló helyén bődül.

Fáradt tehén sírhoz dörgölődzik.

Rosszfajta tehén halott borjút ellik.

Jószágnak java – a tehén, földnek java – a televény.

Kinek tehene van, hajléka csupa tej, kinek tehene nincs, hajléka csupasz hely.

Az ökör holtáig nő.

Megdöglött tehén jó tejelő – volt.

Kit az Isten meg nem szalajtott, azt egy borjú megszalajtja.

Tinó ha hasznot nem hoz, Isten sem hoz hasznot.

Ha mindenható akarsz lenni, próbálj visszaterelni egy világgá szaladt borjút.

Gazdátlan maradt szamár farkasnak martaléka.

Szamár ha meghízik, gazdáját megrúgja.

Szamárra ezüst nyereg nem való.

Amilyen a szamár, olyan a nyűge.

A szamarat ha fűre hajtod is, szarba fut.

A kutya – jószerencse.

Szíjon vezetett kutya vadra nem való.

Kondérról a fedő ha oda, a kutya szégyene is oda.

Kutya tányérját ha ki nem nyalja, a szíve szomorú.

Kutyának talpa ha elkopik is, követi a karavánt.

A fürge kutyát a róka nem szereti.

Csonttal az eb a tűzhelynél találkozik.

Kutya nyakára ha arany nyakörvet raksz is, a szarba hempergést el nem hagyja.

Kutyára hátalt málha a pusztában marad.

Sokat futkosó kutya méregre talál.

Rókafogó kutyát oktatni nem kell.

Eb az apját nem ismeri.

Egyik kutya látva ugat, másik kutya felelve ugat.

Ebek ha morognak, egymást köszöntik.

Kutya fizetsége – egy kölyök.

Napjában ha száz rókát fog is, agárról a kutya név le nem kopik.

Kutya is a gazdáját védi.

Étke-nincs házat kutya sem kedvel.

Gazdáját ha kínálod, kutyájának is vess csontot.

Eb szájába került holmi épségben ki nem jő.

Kutya ha kölykedzik, fejős nem lesz, ha be nem fellegzik, eső sem lesz.

Kutya ha nincsen, disznó csahol a karámban.

Nem minden kutya agár, nem minden hús kolbász.

Faluja közeli kutya farkastól nem fél.

A kutyát kölyökkorában tanítsd.

Kutya a kölykét morogva becézi.

Kicsi kutyának vénültéiglen a kölyök neve meg nem marad.

Kutyára talizmán nem való.

Kötve tartott kutya csaholós, kötve tartott ökör öklelős.

Kutya – az ember füle.

Tisztességtudó embernek a kutyáját ha elűzöd – mintha őt űznéd el.

Kutya a gazdáját meg nem ugatja.

Kutyából fejőskecske nem lesz, kabaktökből sárgadinnye nem lesz.

Ebnek vonítását a farkas nem érti.

Falu kutyája ha sokféle is, farkas jöttekor összefognak.

Ha ki ebnek gazdája, farkasnak istene.

Kutya – a hét kincs egyike.

Legelő szerint nő a jószág, folyó szerint a fűz.

Jószágot legeltető attól lakik jól, amit a jószág legel.

Ügető lónak szél a visszhangja.

Holnapi tyúknál a mai tojás többet ér.

A teve – gazdagság, a juh – uraság, a ló – ékesség.

Legelő ha nincs, a jószág fogyatkozik, irgalom ha nincs, a lélek fogyatkozik.

Rossz juhász a nyári legelőjét egy nap föléteti, jó juhász – ezer nap is ellegelteti.

Hitványhoz lélek nem szegődik, lustához jószág nem szegődik.

Épeszű jószágának híja nincsen.

Jószág a legeltetőé, föld – a szántóvetőé.

A rest önmaga ellensége.

Hat hónapig gondozott sovány jószágot egynapi gyötrés elpusztít.

Ki jószághoz nem ért, hasznot nem találhat.

Ne jószágodért hadakozz – jóhíredért hadakozz.

Ki ezret terel, az is csak egyet ül meg.

Vető ért a vetéshez, fogatos a szekérhez.

Földnek dísze a vetés, férfi dísze – a tudás.

A föld ha jól nem lakik, a nép sem lakik jól.

Magot ha vetsz – ingyen ehetsz.

Gyümölccsel teli fa teteje lehajlik.

Aki ad – kap, aki vet – arat.

Szántóvetőnek évente nem sikerül, a halásznak – naponta.

Rizsnek ürügyén a cigányzab is vizet iszik.

Szép vidék sás nélkül nincsen, hegyvidék forrás nélkül nincsen.

Lomha aratót a serény marokszedő utoléri.

Nyárnak egy napja télnek ezer napját táplálja.

Rossz arató a sarlóban válogat.

A paraszt esőben pihen, a halász viharban pihen.

Este ha beborul, mintha az asszonyod fiat szülne, úgy ujjongj, reggel ha beborul, mintha csak ellenség közeledne, úgy búsongj.

Ága-hitvány gyümölcsnek magva is hitvány.

Télen állatod tápláld, nyáron földedet munkáld.

Asszony a férjével, paraszt a földjével.

Föld a trágyát kedveli, ló a takarmányt kedveli.

Nyárnak gondját télen gondold, háromszor is jól meggondold.

Ki apját látja, nyilat egyenget, ki anyját látja, bundát varrogat.

Rossz ember ha megvagyonosodik, rokonára sem ismer.

A hitvány ha éhes, nem lát, ha beszél – nem tud.

Rossz legény a lagzi megrontója, rossz asszony a család megrontója.

Hitvány után félkanálnyi étel marad.

Hal a fejétől bűzlik, hitvány ember a lábától.

Az öt ujj sem egyforma.

Étked ha jónak adod, fejedet megsimítja, étked ha rossznak adod, fejedet ebnek hajítja.

A vasnak egyik vége forró, a másik vége hideg.

Ha a kapa fejére lépsz, a nyele homlokon üt.

Jó szó – felvidít, rossz szó – szomorít.

Varjú ha károg, a telet hívja, lúd ha gágog, a nyarat hívja.

Búza a fejét ha fennhordja, magva hiányzik, legény a fejét ha fennhordja, esze hiányzik.

Kegyes hazugságnál a szúrós igazság többet ér.

A jó ember – akár a tó: édes a vize, a rossz – akár a sivatag: éles a szele.

Kútnak vizét ki issza, kiásójának hálás legyen, fa alatt ki hűsöl, ültetőjének hálás legyen.

Nyári vendég hitványa a házban száll meg.

Hitvány bár, de a mi lányunk– jobbat honnét találjunk?

Derék ember a lelked társa, hitvány – a kenyered társa.

Barát a hátad mögött dícsér, ellenség a szemedbe dícsér.

Ellenségedtől egyszer óvakodj, rossz barátodtól ezerszer óvakodj.

Kinek barátja sok, a lelke gyarapszik, kinek az étke sok, a teste gyarapszik.

Aluvás a halállal egyenlő.

Ellenség ha titkodat veszi, birtokodat is elveszi.

Sokat járó kígyó a lábát kimutatja.

Ellenségnek a lelked meg ne nyíljon.

Az ellenségnél is legyen egy házad.

Ellenség híján tömérdek a fegyver, ellenség jöttekor bot sem találtatik.

Ellenség távozta után kardot szarba vágjad.

Az óvatosság nem szégyen.

Jobb szemednek a balszemed őrizője legyen.

Célzó ellenségnek szemétől, szidalmazónak szavától óvakodj.

Küzdő ellenségnek hátadat ne mutasd.

Ezer ellenségnél egy lelketlen rosszabb.

Óvatosságot a sólyomtól tanulj.

Meg nem született gyermeknek köldök az anyja.

Munkának utója a szegény legényre marad.

Ismert tolvaj éhen vész el.

Hazug szó fölfelé nem hág.

Szakadt sátorra vihar rátalál, hamis szóra az igaz rátalál.

Asszony nem hazudik – csak félrehall.

Tolvajnak sok a háza: egyiktől veszi, másiknak adja.

Hazudozónak az igaz szava is kárba vész.

Tolvajok ha társulnak, mindig nyalakodnak, tolvajok ha elválnak, ebként marakodnak.

Reggel ha hazugságot szólsz, estére a nyomodba szegődik.

A farkast nem az ordasságáért – a tolvajságáért verik.

Hamis meg igaz közt négyujjnyi a távolság: szemmel ha láttad – igaz, füllel ha hallottad – hamis.

Rossz szekér utat ront, rossz pap hitet ront.

Kinek a lelke ég, istenét átkozza.

Molla a mollától tudományt tanul, szomszéd a szomszédtól illemet tanul.

Kihez közel a bazár, meg nem gazdagszik.

Szőnyeget ha eladsz, faludba add – egyik szélére magad is leülhetsz.

Otthoni számítást a bazárbeli ár elrontja.

Inségben a gazdag gyereke előbb odavész.

Gazdagnak szájában kövér a szó is.

A szegénység nem gyarlóság.

Szegénynek egyszeri jóllakása – fél meggazdagodása.

A szegénynek egyetlen bárányát eszi meg a farkas.

Az egyik jóllaktában szökdel, a másik – fáztában.

Nőtlen legény – a falu veje.

Nőtlen legény negyven leányra tart számot.

Vendéget hívni lehet, küldeni nem.

Üres csészéhez áldás nem esik jól.

Gyalogos vendég csöndesen alszik.

Vendég ha egy nap megszáll – vígság, két nap ha megszáll – aggság.

Ha levágja, juha pusztul, ha nem vágja – maga pusztul.

Előbb jött vendég a később jött vendégnek helyét átadja.

Vendégem, a magad háza felől is gondolkozz.

Vendégnek étkét Isten előteremti.

Húsom bár nincsen – teám van, teli tömlő vajam van, vendégváró helyem van.

Útitársad náladnál erősebb legyen.

Félbevágni enni – barátságnak jele.

Az apa – magas hegy, az anya – belőle fakadó forrás, a gyermek – partján kinőtt nádszál.

Kinek bánata nincs, hideg víztől is hízik.

Amit kondérodba raksz, az akad merítődbe.

Szegénynek étke biszmillával végződik.

Rézbográcsnak rotyogása mindnyájunknak vigadása.

Inségben evett perzselt juhfejnek múlhatatlan az íze.

Egy csésze kumiszban két csésze vígság van.

Nyári öblítő víz – télire aludttej.

Éhes ember a hasára gondol, gyalogos a talpára.

Kicsi étek – nagy szándék.

Mézbe nyúló az ujját megnyalja.

Szamáron ülő lovat nem kér, halat evő húst nem kér.

A követ ha beáztatod – az is étel.

Kinek más a bográcsa, más a bánata.

Ételes tányért át ne lépj.

Étekkel szép a tányér.

Kondértalan arany tűzhelynél kormos vasháromláb többet ér, üresen álló arany palotánál füstös fekete sátor többet ér.

Éhedben kapott lepény jóllaktodban kapott tevénél többet ér.

Tál az ételével, harcos a fegyverével összeillik.

Ló nélkül ház ha van is, étel nélkül ház nem lehet.

Falva jól nem lakó nyalva jól nem lakik.

Kinek feje fáj, de lába nem nyilall, Istennel nincsen dolga.

Tisztaság az egészség alapja, egészség a gazdagság alapja.

A restség – cudar betegség.

A törésen kívül minden ragadós.

Piszoknak barátja – a légy.          

Álom a vánkosban nem válogat.

Leromlott testnek betegség a barátja.

A betegség még egy tevét is letérdeltet.

Maradék tónak béka a csődöre.

Kapkodó kacsa farral bukik alá.

Rest réce előbb repül.

Zivatar előtt villám játszadozik.

Eső ha egyszer hull, a nyárfa kétszer hull.

Hegység szurdok nélkül, ország folyó nélkül nem lehet.

A dögvésznek hét atyjafia van.

Fortélyos rókát meg nem fognak.

Magas hegy tetejére a körözve szálló sasmadár is följut, a földön tekeregve kúszó kígyó is följut.

Farkas nem mutatja a soványságát: kutya előtt fölpúposítja a hátát.

Halásznak lova szomjan pusztul.

Madár oda száll le, ahová elér.

Sokat futkosó róka a bőrét elveszíti.

Veszni kész varjú sassal játszik.

Bagolynak az éj napnál világosabb.

Két holló ha pörlekedik, egy varjúnak étke pottyan.

Vadat ki nem lel, a lovát okolja, lőni ki nem tud, puskáját okolja.

Nyúl az árnyékától is retteg.

Baglyot ha kőhöz ütsz is, a bagoly pusztul, kővel ha baglyot ütsz is, a bagoly pusztul.

Róka a fekvő helyében nem válogat.

Holt oroszlánnál az élő egér többet ér.

Földnek java – a síkság.

A tyúkot jóllakatni nem bírod, a leányt felruházni nem bírod.

Macska ha nincs, az egér tetőre mászik.

Gonosz ember jöttekor a víz is kiszárad.

Kakukk a nevét maga kiáltja.

Ideje jöttekor a jég is elolvad.

Folyó a forrásánál zavarosodik, torkolatánál higgad.

Imára a medvét a bot tanítja.

Kígyótól félő kötelet sem lép át.

A halnak teje nincsen – fiát a tenger neveli.

Égbeli darvat megfogni akarván a kezedbeli kismadarat el ne ereszd.

Oroszlánnak játékától a rókának nyaka szakad.

Holló az evésben nem válogat.

Türelmetlen hal a kopoltyújánál akad horogra.

Halni akaró egér macska farkával játszik.

Fias nyúl elfutni nem tud.

Hegy a forrásával ékes, tó a nádasával ékes.

Igazi vadász elé maga jő ki a vad.

Az elmúlt napot űzve sem éred utól.

A hold arcán is akad szeplő.

A halász ha vizen jár is, megszomjazik.

Forrása ha nincs, a folyó is kiapad.

Béka a mocsarába, hal a tavába.

Kígyónak titkát kígyó tudja, kulánnak titkát kulán tudja.

Hajósnak a csónakos utat enged.

Csekély víz csobogva folyik.

Kondérnál feketébb holmi nincs, gyomrod mégis jóllakatja, hónál fehérebb semmi sincs, kezed mégis megfagyasztja.

Sírás közben kinek nem görbül el a szája?

A hold alatt új nincsen.

Fogad ha van, vacogtatsd, orrod ha van, prüszkölj.

Ember az utána következők láttán öregszik.

Minden a maga idején érdekes.

Akinek jöttekor nem örülnek, annak távoztakor sem búsulnak.

Özvegyember meg özvegyasszony ha egybekelnek, nappal ketten lesznek, éjszaka négyen.

Köntös szennye kimosva elmúlik, lélek szennye kimondva elmúlik.

Egy hajóban ülőnek egy a lelke.

Megbánással a munka nem ér véget.

Dicsérd a kicsit, nyergeld a nagyot.

Jó lövésznek nemcsak a szeme – a keze is lövész.

Orr ha közbül nem volna, a két szem egymásnak vermet ásna.

Egyik nincs a másik nincsre rátalál.

Szájára jöttet szólni – bolondnak szokása, elébe jöttet falni – állatnak szokása.

Két ház ha egyesül, egyik ház megsemmisül.

Amit én mondok, kobzom azt mondja.

Öt ujj szétnyílva – maradék, összecsukódva – ököl.

A vendéget szóval jóllakatni nem lehet.

Halni kész egérre éhes macska talál.

Éjjeli susogás a nappali dübörgéshez nem illik.

Ki a szájának nem gazdája, kezében a szégyene.

Szívnek titkát a szemnek sugara tudatja.

Jó szándék – fél szerencse.

Hatalmasnak a keze hosszú.

Amíg a vastag megvékonyodik, vékonyat szakíts.

A hazulról negyven lépésnyire  eltávozott ember – már zarándok.

A fa is egy helyütt zöldül.

A szem – mérleg, a szív – bíró.

Amit tettem, azt tettem, nálad többet mit tettem?

Egyik a tűzbe vész, másik a vízbe vész.

Amit láttál, annál több, amit nem láttál.

A föld béklyója éjszaka vétetik le.

Látszó falunál a nem látszó felleg közelebb van.

Mindenki a maga termete szerint szabja a bundát.

Mindenki a maga gondolatáról ad hírt.

A szerencse ha elfut is, a születést nem hagyja félbe.

Kinek halála órája el nem jött, ölő keze azt el nem éri.

Óvatlan farkas a juhot felijeszti.

Kinek a keze nyitott, útja is nyitott.

Kérkedő a meglévő eszét kérkedésre vesztegeti.

Fektében akkora, mint a szakadék, álltában mint a teve.

A halál s a vendég alkalmas időt nem ismer.

Ütni nem tudóra a fia botot emel.

Vak a szemében nem bízik – a kezével lát.

Fösvény a kutyától is irigyli a levesét.

Mitsem a fösvény maradékát ennéd, inkább a kutya elől húzd el.

A rest fekve parancsolgat.

Egyik virág virítva nyílik, másik virág hervadva nyílik.

Elszalasztott cél – megmaradt szégyen.

Ideje van annak, hogy a hajót szekérre rakják, s annak is, hogy a szekeret hajóra.

Más házát ha ledönteni tudom is, felállítani nem tudom.

Szád amit szól, kezeddel készítsd.

Szem a látással, fül a hallással el nem telik.

A mesterség – patakzó forrás, a tudomány – világlátó lámpás.

Hazai föld – arany bölcső.

Szülőföldnek napja is melegít, éje is melegít.

Kinek munkája semmit érő, kudarc annak a sója.

Ifjúkoromban gyötrelmet adj, vénültömben örömet adj!

Módját lelve dolgozz, helyét lelve pihenj.

Seprű jöttekor elszalad a por.

Serény embernek a juha ikret ellik.

Munka az ember második anyja.

Ahol tanács van, inség nincs, ahol tanács nincs, egység sincs.

Ami nem szívből jött, szívbe nem hatol.

Menyem, neked mondom, lányom, te halljad.

Vízivó kutadba ne köpj.

Vízzel ne játssz – megfulladsz, tűzzel ne játssz – meggyulladsz.

Lovat a lába hízlal, embert a füle hízlal.

Aranyat ha lelsz, számlálva vedd föl.

Szem – a sugarak fészke, szív – a titkok fészke.

Nemhogy a kétlábú ember – a négylábú állat is lesántul.

Kinek a termete alacsony, kinek a gondolata alacsony.

Termetünk ha fölérne a holdig, kezünk a napot elérné.

Az ember egyazon bőrben hol megtelik, hol megvánnyad.

A kővel ütőt kenyérrel üssed.

Kanállal amit gyűjtöttél, merítővel szét ne szórd.

Tejjel fogant szokás a csonttal múlik el.

Bot a húson áthatol, szó a csonton áthatol.

Mézcsöppentő nyelvről méreg csöpög.

Kopja sebe begyógyul, nyelv sebe nem gyógyul.

Bomlott szájból romlott szó jő.

Ádáz szó várat rombol.

Hazug szó fölfelé nem száll.

A rossz szó – szívbe hatoló tövis.

Jószág a fejénél, ember a nyelvénél fogva köttetik meg.

A bolond esős napon ereszkedik vízbe.

Gerinceddel gondolkozz, bordáddal tanácskozz.

E világnak gondja túlvilágra nem távozik.

Férfi a földre tekint, madár az égre tekint.

Jótettre se korán, se későn nincsen.

Hitványnak házában ő maga a vendég.

Arcod ha félre áll, a tükröt ne hibáztasd.

Romlott léleknek ördög az útitársa.

Ki a lelked társa, ki meg a vagyonod társa.

Egy ember ha trónra ül, negyven ember lóra ül.

Tolvajt a zsivány meglopja.

A szem egy marék földdel is jóllakik.

Kurta zsineg kunkötésre nem futja.

Mintsem hogy sok bolond bátyja légy, inkább egy bölcsnek öccse légy.

Hat nap ha éhen maradsz is, atyád szokását el ne hagyd.

Nád égtével jó parázs nem lesz, víz ittával jóllakás nem lesz.

Nyár mutatkozik – hús fogyatkozik.

Falánk ember nem a tűz alá – a tűz fölé leskel.

Neked vétked nincs, nekem étkem nincs.

Szemed ha fáj, kezed fékezd, beled ha fáj, szájad fékezd.

Keresve szerzett kórnak gyógyírja nincsen.

Egyik vénasszony a másikat menyecskének szólítja.

Mohó ember a kívánsága rabja.

A légy is az együgyű száját lesi.

Kinek pártfogója van, ha csontot nyel sem akad a torkán.

Ezer bánat egy kötelességet felül nem múl.

Szél a viharnak hívója.

Aki szőrt eszik, gyapjat szarik.

Bármint vered is a szamarat, lóvá nem válik.

Mintsem hogy hívatlan torba menj, inkább ásatlan sírba menj.

Szerénynek dolgát Isten intézi.

Sérelemre türelemmel válaszolj.

Ifjan szerzett tudás – kőbe rótt írás.

 

Vissza a Kimondott szó – kilőtt nyílba