Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
lao-ce tao te king
Fordította és a kommentárokat írta: Karátson Gábor
Harmadik, teljesen átdolgozott kiadás, Q. E. D. Kiadó, Budapest, 2002, 311 oldal
A fordítás alapja: lao-ce tao te king tao te csen king csu. Kuang Hszü ki jüan hszia jüe. Hupei cs'ung wen su kü k'ai tiao, cin Wang Pi csu, lin cs'uan Wu Cs'eng su, 1875
Korábbi kiadások:
Tao te king / Lao-ce ; ford. Karátson Gábor. Budapest : Cserépfalvi, 1990, 81, XLIII oldal
Tao te king / Lao-ce ; ford. és a kommentárokat írta Karátson Gábor. 2. átd. kiad. Budapest : Cserépfalvi, 1997, 332 oldal
első rész
járjuk az Utat mert az Út
nem esik egybe önmagával
Név követ Nevet a Név
valamely változatával
mondják Semminek
Ég Föld kezdetét
A Tízezer Dolog Anyja is
nevet kap neve a Lét
örökké csak a Semmit akartam
láttam csodáit akaratlan
és szakadatlan Létakaratban
mit is keresne azt kutattam
ezek ketten együtt élnek
más-más néven mendegélnek
együtt laknak ők a Mélység
Mélység egyre mélyebb Mélység
Minden Csoda Kapuján ott
én is keresztülhaladtam
az égalattiban mindenki tudja
hogy szép a szép
és ezzel megvan már a rút is
mindenki tudja
hogy jó a jó
és ezzel megvan már a rossz is
mert
Lenni és Semmi egymásra ébred
nehéz és könnyű egymásból élnek
hosszú és rövid kölcsönös forma
magasság mélység külön meg se volna
énekszó szóhang egymásba csendül
elöl és hátul egymás után lendül
így hát a szentek megülnek csöndesen
a Semmi tetteinek tigristrónusán
és útrakelve
szavak nélkül tanítanak
a tízezer dolog tombolva jő és íme ők
nem bánnak velük mostohán
szülnek
nem birtokolnak
tevékenyek de mint ki rég
túl van már tehetségen önmagán
elvégzik munkáikat de aztán
tovább ott nem maradnak
s épp mert ott tovább nem maradnak
el sem hagyatnak
ne tartották
volna
nagyra a nagyokat
s a pártviszály
nem vert volna fészket a népben
ne állt
volna
akkora becsben
sok drága holmi
s nem indult volna a népből senki sem
rabolni
ne fitogtatták
volna
a vágy tárgyait
s nem támadt volna a nép szívében
ez az iszonyú romlás
másféle rendet
állítottak föl a szentek
szívük üres legyen
teli a gyomruk
akaratuk lágy
erős a csontjuk
vezesd a népet
a Semmi ismeretére
a vágyak Semmijébe
a tudókat arra vezesd
cselekedni ne merjenek
nem én cselekszem
mérhetetlen
táncával cselekszik a Semmi
s én hagyom cselekedni mintha volna
épp azért nem jut egyeduralomra
üres csésze az Út
de ha töltögetsz belőle
színültig tele áll ott
örvényes szakadék! mintha csak a tízezer dolog őse volna
éleiket elsimítja
görcsük volt nincs ellibeg
tündöklésüket csitítja
haló porukkal is egy
mély tiszta víz mintha létezne tényleg
nem tudom ki fia
úgy látszik előbb volt mint az Úr
se Ég se Föld nem emberi
a tízezer dolgot olybá veszik mint a szalmakutyákat
a szentekben sincs semmi emberi
olybá veszik a sokaságot mint a szalmakutyákat
Ég Föld köze
akár a kovácsfújtató
üres és kimeríthetetlen
tevékeny
s árad egyre teljesebben
sok szó ha számolod mind semmiség
jobb ha megőrzöd a Közép
a Völgy Szelleme nem hal meg
mondhatjuk rá a Misztikus Mama
a Misztikus Mama kapuja
Ég és Föld gyökere maga
selyem selyem mintha volna
vele élni könnyű volna
hosszú az Ég a Föld régóta fönnáll
Ég Föld azért oly hosszúak
régóta állhatatosak
önmaguk számára meg sem születtek
hosszú életűek
azért lehetnek
szóval a szentek
hátravetik énjüket s Énjük előkerül
kívül lépnek énjükön s az Én ott van felül
saját ügyükké vált talán a Semmi
azért képesek ők maguk mindenben megjelenni
a legfőbb jóság olyan mint a víz
mert jó a víz
mert
javára van
a tízezer dolognak
mert nem viszálykodik
nyugszik oly helyeken miket nincs ember aki meg ne vetne
így aztán kicsit az Útra is hasonlít ebben
mert
lakni jó a földi térség
elme-örvény
vízi mélység
közvetít
testvéri készség
jó a szó
csak meg ne sértsék
hittel adják
hittel értsék
uralom ha
rendez és véd
ügyeidben
az ügyesség
idődben
ha tettrekész vagy
teljesüljön
minden évszak
csak aki nem viszálykodik
azt nem érheti gáncs sem
megragad
ni és
teletöl
teni
sosem ér
annyit mint
idejében megállni
az éles penge é
lét
köszörülve vigyázni
sokáig
nem lehet
azt sem csinálni
arannyal jádéval teli
csarnok
akárhogy is
hamar elvész az is
gazdaság tisztesség
ágaskodó kevélység
magától a
veszede
lemre visz
munkán érdemen túl
az Én az visszafordul
ballag az Égi Uton
elrendezheted-e kik benned élnek a lenti lelkeket
szét nem szóródva őrizni az Egyet
fölébe hajolsz-e az élet légzuhatagának
hajlékony leszel mint a kisgyerek
titoklátó szemedet megtisztítod-e még
szeplőtlen legyen
szeretni a népet az országot igazgatni
tudsz-e tudásban állni a Semmi-helyen
nyílnak csukódnak mennyei ajtók
az anyamadárnak ott kell lennie
fehér fény négyfelől átható megértés
a Semminek kell cselekednie
szüld meg őket legeltesd őket
szüld meg mit el se hittél
formáld mi nem is itt él
alkoss hol semmi támasz
nem a tiéd a válasz
nem ura vagy te annak
kinek javára válhatsz
Ezt nevezik
a Mélység erejének
ez hszüan te
a Titkos Élet
a kerékagy középen ül
benne harminc küllő egyesül
köztük a Semmi ha meg nem bújna
kerék kocsi nem gurulna
végy agyagot vizeset
formálgass edényeket
edény mélyén ül a Semmi
Semmiben a nem-semennyi
vágj ajtót ablakot
kinézni ki-bemenni
a szoba attól lakható
hogy Létre kelt benne a Semmi
azért
a Létezőé a haszon
a Semmi rá az alkalom
öt színnel jön a vakság
siketít öt hang rág
az öt íztől kipállik a szád
vadászat hallali halihé halihó a tébolyt hozza rád
nehezen beszerezhető árucikkek
az emberek lépteit összezavarják
így hát a szentek
a benső erőt művelik
a látszatokat elvetik
amaz bár elhagy
te itt velem vagy
tisztesség vagy gyalázat mind csupa rettenet
a csapásokat úgy tekintsd mint önnön testedet
tisztességedben is gyalázatodban is miért e rettenet
a tisztességet rád kicsoda mérte
neked kellett megalázkodnod érte
megkaparintani rémület
elveszíteni rémület
tisztesség
gyalázat
ezért olyanok mint a rettenet
a nagy csapásokat miért kell nagyratartanom mint önnön testemet
saját testemnek a Létet veszem
ezért hogy minden oly reménytelen
testem ha a Semmi
nincs minek tönkremenni
és akinek az Égalatti lett a teste
az Égalatti benne lel nyugalmat
ki önmagát az Égalattiban kereste
arra rá lehet bízni a Birodalmat
nézel reá semmit se látsz neve Messzire ment
fülelsz reá semmit se hallasz neve Csend
utánanyúlsz el nem nyered neve Se kint se bent
ezt a Hármat tovább kutatni nem lehet
mert ott Homály van mi van ott az Egy
fölfelé száll nem ragyog
lefelé hull el nem sötétül
selyemfonál
fut lebeg
megnevezni
nem lehet
s aztán a Dolgok Semmijébe visszatér
ezért mondjuk a Semmit a Formák Formájának
a Dolgok alakjának
ezért nevezzük érthetetlen csodás ködvilágnak
találkozol vele s nem látod arcát
mögötte mész és nem látod a hátát
a régesrégi Útra nemhiába léptem
az tanít járni itt a jelenbeli létben
ismerd meg az Ős Kezdetet amint egy futó ponton áll
ott fut az Út ott a selyemfonál
akik a régi időben kiválók voltak mint mesterek
titokzatosak voltak csodákban élők
a Misztérium ismerői
annyira érthetetlenek
hogy akár le is lehetne rajzolni őket
vigyázatosak voltak
mint aki télen kel át a folyón
körültekintők
mint aki
mind a négy szomszédjától retteg
csupa méltóság
mint egy vendég
engedékenyek
mint amikor olvadozik már a jég
tisztességesek
mint a faragatlan tuskó
oly tágasak
mint kiáltás a völgyön át
és zavarosak
mint a sáros pocsolyák
pocsolyává lenni ki képes
hogy lassan-lassan elcsitítsa őket
Most már kitisztul
békévé válni ki képes
hogy azzal végre megmozgassa őket
Valami él megindul
törődj az Úttal s ne kívánj eljutni azon is túl
ha nem vagy olyan mint a teli tál
mely önmagából is kicsordul
fáradt lehetsz és már nem is kívánsz
szabadulni kínjaidtul
juss el a végső ürességig
állhatatosan őrizd a csendet
a tízezer dolog mind együtt föláll
látom ahogy fordulni kezdenek
a dolgok mind virágpompában égnek
s aztán a gyökerekhez visszatérnek
a gyökerekhez visszatérni
csend
ezt mondjuk úgy
beszél
a Menny
odabent
mennyei sorsához aki visszatér
az örökkévalóságba rejtve él
mit bánja ő tegnap te holnap én
az örökélet ismerete
fény
az öröklétről mit se tudni
téboly és verem
az örökélet ismerete éltet
örök személyesen
kin önmagának lenni tud egy lesz a Renddel
mindenkié ő ő a Király
ő a Király vagyis az Égi Ember
az Égben áll
s már ő maga az Út
hol út
ja fut
előbb
re jut
lehull
a test
semmit
se veszt
legmagasabbról az alsóbb
annyit tud hogy létezik
rákövetkező a kedves
áldják drága lépteit
ismét rákövetkezőnek
minden dolgát rettegik
Ezek jöttek utoljára
ezeket már megvetik
hit nélkül is ha jó
hit már hitelre sincs
csupa aggodalom a szó
csupa távoli kincs
munkád ha kész
az ügyek a messzeségbe tűnnek
s magára néz a nép és így beszél
„mi vagyunk az a tűz
amely önmagát lobbantja lángra”
Az Út az Út alighogy elveszett
már ott is volt Emberség és Törvénytisztelet
eljött Eszesség és Tudás
Álszentség is megszületett
családi körben nincs harmónia
s már mindenki mindenkit szeretve tisztel
hazádban romlás zűrzavar
s megjelenik a hűséges miniszter
lökjétek el a szentséget az útból
vessétek félre a tudást
és százszorosan nyertes lesz a nép
gyarapodik szemlátomást
elég volt már az emberiességből
a kötelességtudástól is végre visszakozni kell
és újra ismerkedik majd a nép
a gyermeki kegyelettel és az anyai szeretettel
szakadjatok el a szakértelemtől
a nyereségvágynak ne nyissatok ajtót
A Semmi és a Lét azok
a tolvajok és rablók
Van hát e Három
de bennük
a vonaljáték nem elég
valamit
ami őket összekösse
meg kell keresni még
lássátok meg a dísztelen fehéret
őrizzétek a faragatlan tuskót
életetek legyen önzetlen élet
elfogy a vágy is legyetek szegények
lökjétek el a tanulást az Útból
s nem lesznek gondjaitok
igenis és ühüm
mint tudjuk egyremegy
akár a jó a rossz is
úgy nagyjából csak egy
mindenki hogyha fél itt
nem félnem nem szabad
határtalan sivárság
hogy vége nem szakad
az emberek
ragyognak tündökölnek
mint amikor
ünnepre ökröt ölnek
mintha csak tavaszodna már
ideje volna már tornyokba szállni
csak én ülök magamban csöndesen
én még nem kaptam jósjelet
mint az újszülött aki még
kacagni nem tud
mint aki ebbe itt
belebetegedett
s a Nincsen-ittbe visszatér
az emberek mind bőségben élnek
én mintha elkallódtam volna magam is
lám lám az én szivem az együgyű emberek szive
oly homályos akár a kezdetek
a közönségesek
mindent értenek
én vagyok csak a mélyben
mérhetetlenebb
a közönségesek
tisztán fénylenek
én süppedek a gyászba
mint a nagybeteg
mint mindig nyugtalan a tenger
sziklák közt jár a szél
nem tudja mit tegyen az ember
indulni is megállni fél:
mindenki tudja mi lesz célirányos
én vagyok egyedül
makacs falusi sáros
egyedül én vagyok
más mint mindenki más
Anyám tejét
szeretném inni én
a Mélységes Varázserő kiléte
mindígre csak az Út formája-képe
az Út akit létrehoz az a jószág
hol eltűnik hol meg azért valóság
valamilyen valóság s eltűnik
őbenne vannak a Képek
tűnékeny ám valahogyan valóság
őbenne vannak a Dolgok
gyöngéd sötét rejtőző-Nap-sötét
őbenne nyugszik a Mag
Valóság-Mag mit őriz de mit
őbenne nyugszik a Hit
eleitől fogva e mostani időkig
a Név bennünket el sosem hagyott
őbenne ismerszenek mind a Kezdetek
honnan tudom hogy Minden Kezdetek Formája ez
na honnan
innen csak innen
holdsarlócska megtelik
kunkor egyenesedik
lik-lukban gyűlnek a tócsák
elhasznált megújhodik
kevés megszaporodik
a sok pedig
belezavarodik
aztán a szentek
szívükre ölelve az Egyet
az égalattiak mértéke lettek
maguk meg sem jelennek
de sorsuk csupa fény
nem önmagából sarjad
a varázsvetemény
más élet ég a műben
mint a pökhendi én
nem önhittség ragyog a szentek
hosszú életén
ha valaki
nem verseng önmaga
hiába a világnak
vele versenyt futnia
a régesrégi szó hogy
„holdsarlócska megtelik”
ugye hogy nem szófia beszéd volt
mint egyre teljesebben élsz már éveidben
úgy kezd feléd fordulni végre minden
a magától-való
csöndjében cseng a szó
hiszen a forgószél se tombol egy egész reggelen át
a záporeső sem szakad egész nap
Kicsoda tettei ezek? Ég és Föld tettei!
Ég Föld maga sem alkothat maradandót
hát akkor az ember!
azért aki teljes erejéből az Utat követi
azt az Út is befogadja az Útra
aki az Erőt követi
az Erő befogadja az Erőbe
aki a Vesztést követi
a Vesztés befogadja a Veszteségbe
az Útonjárónak örül ám az Út
aki egy az Erővel vele örül az Erő
aki belevész a Veszteségbe a Veszteség megörvendezteti
akinek nincs elég hite
a Létben sem jó semmire
nem jó állni
lábujjhegyen
mindjárt várod
vége legyen
peckesen
a Föld szinén
mutatkoznál
semmi fény
önhitt mű csak
úri kény
hetvenkednél
törpe lény
törtetőknek
nincs remény
az Útról nézvést mindez ételmaradék csupán
gennyes fekély fölös buzgólkodás
amelyet minden élőlény utál
amely mellett az útonjáró meg sem áll
tökéletesség a homályban
ott volt az már Égnél-Földnél korábban
mint hegyifolyó-harsogásban
nyugalma mély
akár az éj
egyedül áll nincs kezdete se vége
körben szalad és nem kerül veszélybe
s bár ráismerek az anyai kézre
nevet rá nem találtam
adott nevén szokott mondatni Útnak
gyermeknevén is ha meg kell neveznem azt mondom Legnagyobb
a Legnagyobb s ez azt jelenti elmegy
elmegy vagyis a messzeségbe ér
a messzeségbe ér s ez azt jelenti visszatér
azért
nagy az Út
nagy az Ég
nagy a Föld
és nagy a Király is
Négyen vannak nagyok a térben
és köztük van a Király is
az Ember mértéke a Föld
a Föld mértéke az Ég
az Ég mértéke az Út
az Út önmagát lángra gyújtva ég
a súly
a gyökér
odalent
a könnyű
odafent
a nyugtalanság mestere
az a földmélyi csend
azért a szent egész nap vándorol
és el nem távolodna a súlyos társzekerektől semmiképpen
jönnek virágos rétek bűvös látlatok
elvonatkoztatása
nagy távol lobog
mit ér az mire jó ugyan mire
a tízezer harcikocsi ura
személyében az égalattit ha könnyen veszi
a könnyelmű a gyökereket tépi szét
a kapkodó elveszti mesterét
jó utazó a Semmiben
hagy kerékvágást nyomot
jó szónok a Semmiben áll
ott hebeg habog
jó számolónak minek
számolópálcikák
jó házon nincs retesz se zár
nem járja tolvaj nem éri kár
a Semmi fonalaira köt csomókat a jó csomózó
kibogozni sose tudod
így hát a szentek is gyakorta általában
jóságuk éppen az meg tudják menteni
az embereket senkit sem vetnek el
gyakorta általában jóságuk éppen az
meg tudják menteni ha mi holmi
semmit sem dobnak el
Ezt mondjuk úgy fényruhát ölteni
azért a jó a rossz számára mester
a rossz a jónak nyersanyag mint képet kőbe metszel
mestereinket semmibe venni
anyagainkat nem szeretni
akármilyen okos vagy is nagy balgaság
a csodák mind e ponton törnek át
ismerd férfi-voltodat
őrizd női-magadat
hegyifolyó-szakadék lehess az Ég alatt
hegyifolyó-szakadék
örök varázserőd
el sose hagy
hazatérsz s mint a kisgyerek újra olyan vagy
ismerd világosságodat
őrizd sötétségedet
mindent ami van általad
megmérni úgy lehet
világ mércéje te
örök varázserőd
tebenned véget sohasem ér
utad a Semmi Ormaira visszatér
ismerd dicsőségedet
őrizd gyalázatodat
te leszel majd a völgy
a völgy az Ég alatt
az égalatti völgye
messze-halad
örök varázserőd
légy te magad
s a faragatlan tuskóhoz
utad majd visszaszalad
fölszabdalják a Tuskót farigcsálnak kész tényeket
erre-arra való edényeket
Egyet kezébe vesz a Szent s ott áll az Öreg Hivatalnok
A Nagy Faragó kést sose használ
azt képzeled tán hogy megkaparinthatod
az égalattit és átváltoztathatod?
Nem hiszem hogy ez sikerülni fog
az égalatti szent edény
s jobb volna vele semmihez se fogni
a tevékeny tönkreteszi
a kapari elveszíti
egyszer elöl egyszer hátul
megkeményszik visszalágyul
fölhorkan magába zárul
hordoztatik majd aláhull
így hát a szentek kerülik a szélsőségeket
a mértéktelenséget
és az önhittséget is
ha kik az emberek vezetőit az Úton támogatják
fölhorgadni a hódító vágyakat sose hagyják
mert az efféle dolgok visszaütnek
Nagy hadseregek amerre vonultak
szederinda tekereg
tövisbokor terem
Katonatömegek ahol robajogva dúltak
jönnek balsorsú évek
sötét verembe lenn
légy eltökélt és azzal elég
ne merj kényszerhez folyamodni
eltökélt az lehetsz hetvenkedő nem
légy eltökélt ne légy hivalkodó
légy eltökélt kevély ne légy
légy eltökélt ha másként nem lehet
légy eltökélt erőszakos ne légy
ami erős
megvénhedett
már útja sincsen
elveszett
haladna persze még
de közel már a vég
azok a szép fegyverek
rossz előjelek
baljóslatú tárgyak
Valahány lény mind gyűlöli őket
az Úton-járó
könnyű szívvel áll odább
a fegyverek oldaláról
otthon az előkelő
a bal oldalt részesíti előnyben
hadbavonulva
a jobb oldalt részesíti előnyben
a fegyverek
csak a balsors eszközei mind
nem az előkelő ember eszközei
csak akkor él velük
ha másként nem lehet
a békességet tartja nagyra
amikor sehol semmi érdekes
és nem örül a győzelemnek
aki a győzelemnek örül
az emberölésnek örül
akarata az Ég alatt
elvész körülbelül
a szerencsés dolgokkal balra
a balsorsú dolgokkal jobbra
az alvezér balfelől áll
a fővezér jobbfelől áll
úgy állnak ott akár a gyászszertartásokon
A lemészárolt embersokaságok!
Csöndes könnyekkel sirassátok őket
gyászszertartásokkal
üljétek meg győzelmi ünnepeiteket
az Út
az öröklétbe vitt
nincs-nevén ő
a Nincsen-itt
Ha kicsiny is a faragatlan tuskó
a Birodalom képtelen lesz szolgaságra vetni
urak és királyok csak tudnák mihez fogjanak vele
a tízezer dolog magától vendégségbe jönne
Ég és Föld összhangba kerülne és
édes harmattal harmatozna
s a nép csak úgy magától
bárki parancsa nélkül
a folyamatos összefüggésekbe visszatérne
Széttagolódásának kezdetén
van-nevén
ő az Itt
amíg csak a Nevek
a Léten csüggenek
mindenki tudja még
hogy hol lesz jó megállni
ha meg tudsz állni idejében
a veszedelmet elkerülheted
Olyan az Út az Ég alatt
mint hegyipatakok folyók sietnek
a Nagy Folyam az Óceán felé
az emberismeret
tudás
önismeret
fénylátomás
másokat győz le az erős
önmagát győzi le a hős
kevéssel is aki beéri dús
nagy akarat kell hogy sikerre juss
önhelyét aki el nem veszti hosszan élhet
meghalni és el mégse veszni örökélet
balfelől is jobbfelől is rálátni az Út nagy áradatára
a tízezer dolog mind csak általa él
s ő senkit sem hagy veszni magára
nem birtokol
csak áthalad
roppant csöndjé
be rejtve hat
az ő munkálkodása
ruházza őket táplálja őket
s nem fog parancsnokolgatásba
a Semmi-Vágyban szendereg
s a Kicsiny név illik inkább reája
minden mi él feléje árad
de egyik sem úgy néz rá mint urára
ennyiben persze még nagynak is mondható
nagyságról nem tud nagyságra nem törekszik
nagy dolgokat szüntelen úgy cselekszik
élj a Nagy Őskép szerint
mind a világ rádtekint
a bántáson-túli lét
békés boldog menedék
muzsikaszó sütemény
csalogató csárdafény –
susog az Út hosszasan
íztelen unalmasan
nézel rá
nem látsz sokat
hangjai sem
hangosak
csak úgy mész
ahogy élsz
a végére
sosem érsz
ahhoz hogy összeugorjék
nyúljék most hosszúra
ahhoz hogy megpuhuljon
előbb kemény legyen
ahhoz hogy leboruljon
föl kell még állnia
ahhoz hogy elvehessünk
adni is kell szivem
ezt mondjuk úgy
a titok fényben áll
a gyönge lágy
az erős keménységnek ellenáll
a halaknak lent kell maradniuk az örvénylő vizekben
az ország rettenetes őserőit ember ne lássa egy sem
az örök Útban egyre csak ott cselekszik a Semmi
így tanul meg a Semmi is néha semmit se tenni
tudhatnák királyok urak őrizni régi titkát
átalakulna csöndesen a tízezer dolog
a vágyban változnának át máris munkára kelve
de csitítgatnám őket én
a Semmi nevű
egyszerű
tuskóra rájalelve
a Semmi-Tuskó egyszerű
sohasem érte fejsze
a Semmi-Vágyban alszik el
magában énekelve
kél vágytalanság
csendözön
minden magától
rendbejön
vége az első résznek
második rész
Fönséges Erő
nem erő
övé tehát
az erő
Alsóbb Erély
erejét elveszíteni fél
erényes ő
és nem sokat ér
Fönséges Erő
ha a Semmi cselekszik
benne a Semmi
lénye kitetszik
Alsóbb Erély
belecselekszik
s akkor a Létezők
lénye kitetszik
Fönséges Emberség is
cselekszik
benne a Semmi
lénye kitetszik
Fönséges Igazság is
cselekszik
s akkor a Létezők
lénye kitetszik
Fönséges Szertartás is
cselekszik
s ha nem tud meggyőzni senkit
föltűri a ruhája ujját
ő majd rendet teremt itt
mert
oda az Út
itt az Erény
oda az Erény
itt az Emberiesség
oda az Emberiesség
itt az Igazság
oda az Igazság
itt a Szertartási Rend
a Szertartási Rend
a hűség és hit színe csak
kezdődő zűrzavar
az Előrelátás megjelent
az Út virága tévútra vitt hamar
így hát a hős
a mélyre száll
a sekélyből kitér
a gyümölcsben lakik
nem a virággal él
mindez hogy mire megy ki látja tudja
amazt elveti
emezt megragadja
ősöreg régiségben az Egyet akik elérték
Ég elérte
s nézd ha kék-e
Föld elérte
s ő a béke
az Egy által
zeng a szellem
isteni
varázszenéje
völgy elérte
sűrű mélye
árad az Egy
ütemére
tízezer
dolog az Egyben
eljut saját
életére
urak és királyok
hát ilyet ki látott
mind az Egyben nyerik el
a prófétaságot
az Ég nem volna tiszta
félő hogy leszakadna
Földnek nem volna nyugta
félő hogy meghasadna
az isteni ha bukna
a szellem elakadna
völgynek nem volna titka
a forrás kiapadna
éltünk is futna vissza
írmagja sem maradna
se urak
se királyok
nézni a magasságot
senki se tisztel semmit
minden összeomolna
a tisztesség gyökere a szerénység
a magasság alapja a mélység
így aztán urak és királyok magukat magányosnak
baráttalan boldogtalannak mondják
nem úgy van-e
hogy odalent
gyökereiket megtalálták
sok kocsi
nem kocsi
jádedísz
csilingelő
te csak zörögj
mint a kő
az Út úgy fordul visszatér
gyöngeségében célhozér
az Ég alatt a tízezer dolog mind létrekél
a Lét pedig a Semmi által él
nagy tanító hallja hol fut az Út
s erejét megfeszítve járja
átlagtanító is hallja hol fut az Út
hol követi hol meg elfelejti
aljatanító is hallja hol fut az Út
fakad hangos hahotára
ha nem volna kacagtató
nem is volna az Út tao
úgy szólt a tanítás mindig is már
hogy sűrű éjszaka
a fényes út
célhoz az út
hogy visszafele fut
a sima út
hogy csupa hepehupa luk
a fönséges erény
akár a völgy
nagy tisztaság
hogy mint egy céda hölgy
legtágasabb erény
mintegy elégtelen
a szilárd erény
szinte tisztességtelen
minden mi fontos
vélnéd elmulik
a nagy négyzet
sarkait nem lelik
a nagy edény
sokára készül el
a nagy zene
épp csak hogy énekel
a nagy kép
Semmi-Forma
rejtőzködő az Út
mintha a Semmi volna
kívüle senki
sincsen itt
megsegít és
beteljesít
az Útból az Egy
az Egyből a Kettő
a Kettőből a Három
a Háromból a tízezer dolog
a tízezer dolog mind hátán cipeli a jint
és karjaiban hordozza a jangot
s az áradó légzuhatag egymásba mossa őket
magányosnak lenni
baráttalan boldogtalannak
ezt aztán igazán utálja az ember
s királyok hercegek magukat mégis ily nevezetekkel illetik
hisz lám ahogy
fogy
úgy
szép lassan megtelik
s aztán megint ahogy
teleget úgy
szép lassan elfogy
amit mások tanítottak
azt tanítom én is
útonálló urak nem saját halálukkal halnak
Ezáltal leszek én is
Atyja a Tannak
az Ég alatt a leggyöngébb legpuhább
a legkeményebbet úgy hagyja el vágtázva ügetve
a Semmi létrekél és behatol a Réstelenbe
a Semmi tevékenykedését
a Létben fölnevelkedését így megismerem
ki tud szavak nélkül tanítani
a Semmi tetteinek fölnevelkedését az égalattiban ki ismeri
majdnem hogy senkisem
neved
vagy önmagad
mi lesz
mi megmarad?
önmagad
vagy a kincs
mi több
mi van mi nincs?
nyerni
veszíteni
mi fog
megbetegíteni?
szeretsz mert tetszenék
s nagy lesz a veszteség
rejtekben rejtelem
veszett pénz
helytelen
A megelégedés
elég Nemcsak kevés
Figyelsz kiszámítod
Nincs baj Megállni jobb
Így tart soká az élet
naponként újra éled
a nagy tökéletesség
mintha el volna törve
és mégis mind a lények
isznak belőle körbe
a színig telt edényben
más sincsen mint az űr
úgy patakzik belőle
a víz szünetlenűl
nagy egyenes
útja görbe
nagy tehetség
ostoba
nagy vitázó
késedelmes
meg se szólal
tán soha
a mozgás legyőzi a hideget
a nyugalom a meleget
eljön a tisztaság a csend
és helyreáll az égalattiban a rend
Út halad
az Ég alatt
s lám a versenylovak
is csak trágyát fuvaroznak a réteken
az égalattiban
nincs is Út
sok harcimén ki tudja honnan
a szent körzetbe jut
az elégedetlen
mindig elégtelen
a bírvágy rossz előjel
nem bír a rossz erővel
félhet mert féktelen
de akinek
abból van elege
hogy akármiből is
ne volna elege
annak az is elég
hogy önmagának ő
mindenkor épp elég
ki se kell lépned az ajtón
hogy megismerd az égalattit
ki se kell nézned az ablakon
s már látod az Égi Utat
Mennél távolabbra mennél
annál tudatlanabb lennél
Így hát a szentek
nem utazgatnak
hisz úgyis járatosak
ha nem látnak
akkor is fényesek
tettek nélkül
teremtenek tényeket
keresd a tudást s nyersz napról napra többet
jártam én napról napra az Utat s minden csak kevesebb lett
kevesebb
kevesebb
míg csak a Semmihez hogy cselekedni hagyjam el nem értem
Nem én cselekszem
Cselekszik s Semmi
Így tanul meg a Semmi is
néha semmit se tenni
Azé lesz majd az égalatti ki a Semmit műveli egyre
A Létben állsz
a létezőket műveled?
Jó
meglehet
csak éppen
az égalattit így
meg nem szerezheted
a Szentnek az örök Semmiben
lakozik a szíve
a sokaság szivét teszi szívévé
a jókhoz jó vagyok
a rosszakhoz is jó vagyok
varázserő a jóság
aki hisz nekem hiszek annak
aki nem hisz én annak is hiszek
a hit varázsvalóság
oly csöndeskén az Ég alatt
a szent az égalatti zűrzavart szivébe vette
mosolyog rájuk mint a gyermekekre
életre kelnek
halálba halnak
tíz közül hárman az élet gyalogkatonái
tíz közül hárman a halál gyalogkatonái
emberek
világra jönnek
rázkódva
a halál földje felé haladnak
ők is tíz közül hárman vannak
S vajon miért?
Mert életük során
túlságosan sokat tesznek az életért
Azt hallottam
hogy valaki
aki életére nagyon vigyázott
bármerre járt is
az orrszarvú tigris elől mindig kitért
háborúban
a fegyverekkel találkozni félt
az orrszarvú a Semmi volt
hogy szarvát belevágja
a tigris is a Semmi volt
hogy karmait belevájja
a penge éle is a Semmi volt
az is vesztét kívánta
Minek gyötrődni ennyit?
ő a halálba képzelte a Semmit
Út szüli
Erő eteti
Dolog formát ad neki
Körülvevő beteljesíti
Így hát a tízezer dolog
mást nem is tehet
tisztelik az Utat
és az Erőt nagyratartják
az Utat tisztelik
és nagyratartják az Erőt
mert parancsot egyik sem ád
magától lángol a világ
mert
az Út az ki megszüli
és az Erő eteti
növelik
gondozzák
és összhangba hozzák
gyógyítják
táplálják
oltalmukba fogadják
szül az Út a nem-övében
támasz nélkül cselekedve
Csak fölnevel
de nem parancsnokol
Ezt nevezik
a Mélység Erejének
ez hszüan te
a Titkos Élet
az égalattinak van kezdete
Az Égalatti Anyja
Aki megtalálta az Anyát
általa ismeri a Fiút
aki megismeri a Fiút
az Anyához visszajut
Hanyatlik bár a teste
nem kerül veszedelemre
rekeszd el a nyílásokat
reteszeld be a kaput
a test leszáll
nincs gyötrelemben
tárd ki a nyílásokat
vidd végig a dolgokat
a test lehull és
menthetetlen
nézd a parányit fényed egyre nő
a gyöngeséget őrizni erő
a tündöklésben élsz
s a fénybe visszatérsz
nincs semmi baj tested habárha porlad
az öröklétet már begyakoroltad
ha csak egy csepp eszem is van
hol járok itt járok a Nagy Úton
és nem figyelek semmim másra
mint mindig csak a folytatásra
síma a Nagy Út
dehát az emberek
szívesen fordulnak oldalcsapásra
palotaudvar
fénye szinte perzsel
a földeken meg
giz-gaz dudva cserje
gabonahombárok
kiseperve
ékes ruhák
tarka pántlikák
csontig ható
kétélű kardok
inni zabálni
undorodva
túlcsorduló
vagyon
köztünk élnek
a nagypofájú rablók
nincs erre Út
se nyom
ami jól meg van alapozva
megáll kitéphetetlenül
akár a mélygyökerű fák
amit jól kebledre öleltél
a tiéd
minden időkön át
jő aratás
jő áldozat
számtalan őszön át
szertartásaid folytatói
gyermekek és unokák
keresd az Erőt önmagadban
és igaz lesz támadhatatlan
keresd az Erőt a családi körben
s elmondhatod majd „éltem tündököltem”
keresd az Erőt a falusi népben
és tudhatod majd hogy „előbbreléptem”
az országban keresd Erőidet
bőség árad leveles ágak lengenek
kutass mindenütt ahol csak lehet
lesznek Varázserőid egyetemesek
vagyis hát
a testet a testen át
tekintsd a családot a családon keresztül
a falut a falun keresztül
az országot nézze az ország
elmélkedj az égalattiról az égalatti által
honnan tudom hogy ilyen az égalatti
honnan na honnan
innen csak innen
aki az Erők teljességét magába rejti
akár az újszülött
E gyermeknek nem ártanak
a kígyók és a skorpiók
s az iszonyú vadállatok
a ragadozó madarak
A méhek és a darazsak
sem mélyesztik belé fullánkjaikat
hajlékonyak csontjai
lágyak izmai
keze amit megragad
el nem engedi
mi a fiú mi a lány
nem tudja persze még
az egyesülés vágyai
hogy megérintenék
a fütyülője mégis mozdul áll
a mag-erő
végtelenül előkelő
csak sír-rí
nappal
éjjel
a hangja
mégse vész el
amint a benti csendben
összhangzón visszarebben
tudj összhangot
öröklét
lépj öröklétre
fény
életünket növelni
rossz előjel
a szív
gátlástalanul bánik az életerővel
a hatalmasra pedig
lesújt az öregség
az Úttalanság
mint valami betegség
haladna persze még
de közel már a vég
aki tud
az szavatlan
aki megszólal
az meg tudatlan
zárd be zárd be csendesedj
ki se lép és el se megy
éleiket elsimítod
görcsük volt nincs ellibeg
tündöklésüket csitítod
porukkal vagy ugyan-egy
ezt mondjuk úgy
együtt lenni a mélyben
nem vagy rokona senkinek
de idegenje se
egy ügynek sem nyertese
egynek sem vesztese
nem tudnak megtisztelni de
megalázni se
épp ez a tisztesség maradt
számodra itt az Ég alatt
a rendteremtők tettei
vad háborúkba vetnek
azé lesz a Birodalom
ki a Semmit tartja tettnek
Honnan tudom hogy mindez így van
na honnan
hát csak onnan
az égalattiban mennél több a tilalomfa
annál mélyebben süllyed a nép a nyomorba
ahogyan egyre több fegyver kerül az emberek kezére
úgy száll alá az ország a kínok éjjelére
mennél ügyesebbek tehetségesebbek
annál több drága holmi
annál több bámulatos szörnyűség
törvények szabályrendeletek özöne
s már el is leptek minket a tolvajok a rablók
azért azt mondja egy szent
„teszem a Semmi tetteit
s a nép magától átesik
egy csodás átalakuláson
szeretek csöndben élni itt
s a népnek van megélni mit
rend lesz csak úgy magától
ügyes vagyok a Semmiben
s a nép magától-mentiben
már gyarapodni buzgó
a Semmi-vágyban él szivem
s a nép oly édes semmilyen
mint réten egy régi tuskó”
ha a bánat kapujában ül a kormány
a nép tisztes és komoly
ha mindent lát
mindent föltár a kormány
a nép elméje megbomol
a balsors az a balsors
amire a boldogság épül
a boldogság az amit a balsors
kiválaszt leshelyéül
se vége se hossza semminek
se semmi Mérték
abban amit kimértek
most vad hóbort tanyázik
lesz abból ami jó volt
kísértet üzelem
téveszmék napjai
régóta már
így hát a szentek
olyanok mint az a négyzet
amelynek nem szúr a sarka
élük is van mint a késnek
de valami eltakarta
egyenességük nem fut el
valahova messze
tündöklésük nem arra való
hogy látásodat félrevezesse
rendezd emberi lényedet
szolgálni benned az Eget
s jobb példaképet nem találhatsz mint az aratóét
aki betakarítja a termést
betakarítani annyi mint
idejében meggondolni valamit
megfontolni valamit
fölhalmozni újra meg újra mit
varázserényeket
súlyos erényeket
aki gyűjtöget
nem tudja leigázni a Semmi
a Semmi le nem győzheti
mert Végső Ormait
senki sem ismeri
mert Végső Ormait
belátni nem lehet
az Országot
épp ezzel nyerte meg
az Ország Anyja az övé és fönn fog maradni még sokáig
micsoda Út ez itt
mély gyökerű Út
biztos alapú
örök élet Útja
messzire látó
ahogy az apró halakat sütik
egy nagy országot kormányozni csak
óvatosan lehet
igazgassák az égalattit az Uton
és a földszellemek
nem ott jelennek meg ahol az istenek
nem hogy ne ott állnának ők is
ahol az istenek
csak épp az istenek sem
sebzik már meg az embereket
s nemcsak az istenek
nem sebzik már meg az embereket
úgy élnek már a szentek is
hogy ők sem ejtenek
senkin sem sebeket
nem sérti többé egymást ez a kettő
a földerő és az isteni erő
varázslataik egyesülnek
mint nagy folyók egymással elvegyülnek
végig a nagy országokon
lassúdva hömpölyögnek már a nagy folyók
az Ég alatt ott minden összefut
mint a mama olyanok ezek az országok az égalattiban
szelídségével a mamának mindig sikerült fölülkerekednie
szelídségében a papa alul tudhat maradni
azért ha a nagy ország a kis ország alá rendeli magát
a kis országot megnyeri magának
a kis ország ha a nagy ország alá rendeli magát
a nagy országot megnyeri magának
mert vannak akik alászállnak hogy nyerjenek
mások meg alul vannak úgyis eleve nyertesek
a nagy ország mást úgysem akarhat
magához von és táplál másokat
a kis ország mást úgysem akarhat
részt akar venni ő is és szolgálni másokat
megkapja ez is az is amit kivánt
de a nagynak alul kell tartania magát
szentély az Út
a tízezer dolog mintha mind
az ő rejteksötétségébe volna vonva
jó embernek
kincseskamra
a rossz
ott lel oltalomra
szép szavak a piactéren
messzezengenek
zeng a hír is híresztelni
dicső tetteket
dehát az Út
az Út a rosszakat is
ugyan mikor vetette meg
így hát
amikor trónusára lép a Menny Fia
amikor beiktatják a Három Minisztert
ha jádekorongot kapnak is akkor
ha négyesfogat halad is a jádekorong előtt
nem ér az annyit mint térdepelve
ajándékul fölajánlani az Utat
mért tartották a régiek oly nagyra az Utat
Nem mondatott-e meg
„Akik keresik megtalálják
és vétkeinkért nála van a váltság”
Hát ezért
becsüli úgy az égalatti
mindezért
a Semmi megcselekszi benned
munkálkodván kell megpihenned
Ügy nélkül légy ügyes
A Semmi ízletes
Kicsi nagy
el se hagy
válaszul a
bántalomra
magad is a
csoda vagy
rajzolj bonyolultat
egyszerűségben
cselekedj nagyot
kis mezőben
bonyodalmak az Ég alatt
kezdetük egyszerű
nagy dolgok az Ég alatt
alapjuk kis mező
vagyis a szentek
nagyságra ügyet se vetnek
s a maguk módján így
nagyok lehetnek
könnyű ígérgetés
hitelre aligha lelhet
túlságosan bele találhatnak bonyolódni még
a túlságosan egyszerűek
vagyis a szentek
a bonyolultat bonyolultnak is veszik
azért nincsenek soha
bonyodalmaik
és békességüket is csak a ji
fogja fönntartani
a jóscsonttal míg meg nem kérdezed
a teknősbékahéj amíg el nem reped
tud még töprengeni
a morzsálódót a jivel lehet
széjjelroppantani
a Titkot is csak a jivel tudod
százfele osztani
hass reá mielőtt
még belépne a Létbe
rendezd el mielőtt elér
az elrendetlenedésbe
akkora nagy fa éppenhogy általérik
pihe csírából a magasba tört
kilenc emeletes torony áll és ha mérik
a kezdete csak egy kosárka föld
a tízezer mérföldes utazás
bár messze-haladt
ott kezdődött el az is csak
a talpad alatt
a tevékeny
tönkreteszi
aki fogja
elveszíti
azért a Szent
Semmit-tevő s ezzel a Semmin
ejt sebet
a Semmi fog meg valamit
s a Semmi elveszett
Ez a nép mindig majdnemhogy célhozér
és akkor elvéti a dolgot
Mert hiába jön el a vég
úgy nézik azt is mint a dolgok kezdetét
S akkor a Semmi közbelép
Így hát a szentek
vágyakozása
oly vágy aminek
nincs tárgya se mása
fáraszt a kincs az ember ezt szenvedi rég
úgy igyekeznek
a tanulásra
visszatanulnak
a nemtanulásba
visszájáról tartva a régi csapásra
amelyen egykor általhágta
határait az emberiség
magától élje világát a tízezer dolog
ebben segítenek
de ők maguk abba a lángolásba
nem mernek beleelegyedni
régen akik tényleg tudták
az Utat hogy merre fussák
a népet sosem akarták
fölvilágosítani
szerették volna inkább
balgaságában megtartani
azért oly nehéz kormányozni a népet
túlságosan is az okoskodásba tévedt
ahol a kormány
észelvek rabja
rablásból él
és abba se hagyja
ahol a kormány
túllát az észen
árad az áldás
Földön és Égen
de aki tudja
hogy mi ez a pár
a Nagy Mértéket is
ismeri már
Mértéket tudni mindig
nincs vége eleje
tudás is az a Mélység
Varázsereje
Mélység Ereje mély
és messze-messzire ér
s aztán a dolgokkal együtt visszatér
no lám csak
már bent vagyunk a fősodorban
a folyamok s aztán az Óceán
a száz hegyifolyó királya azért lehetnek
mert ahhoz nagyon értenek
hogy hogyan vegyék magukat
náluk alább
alább
azért lehetnek ők a száz
hegyifolyó királya
így hát
ha a nép fölé akarsz magasodni
szavaidban alatta kell maradnod
ha a nép előtt akarsz haladni
személyedben mögötte kell majd toporognod
ott jár a szent
lebegve fent
s nem nehezedik rá a népre
elöl szalad
mert nem szabad
közelségével hogy a népet bántsa sértse
boldogan zeng az égalatti őt dicsérvén
anélkül hogy
meg kellene
undorodnia
tőle a végén
épp mert
nem verseng
önmaga
hiába az égalattinak is
vele versenyt futnia
az égalattiban az emberek mind azt beszélik
hogy ez az én Utam nagynak ugyan nagy
de semmi másra nem hasonlít
éppenhogymert olyan nagy
más dolgokra éppazért nem hasonlít
hisz hasonlított volna bármire
már összetöpörödött volna rég
egészen picire
egyebem sincsen
van három kincsem
első honnan feltör a részvét az a mélység
második nem szórom javaimat szét
harmadik hogy nem merek
keresni az Ég alatt
jelentékeny szerepet
bátorrá tesz a mélybeli részvét
a beosztás kiterjeszti maga részét
és mert az Ég alatt
előrenyomakodni nem merek
veszteg vagyok míg bennem az erő
örök életre nő
megvárom én
míg elkészül lassacskán az edény
de a részvétlen vakmerőség
a beosztás nélküli bőkezűség
a mindig elöl sose hátul
maga a halál
részvét ha támad ellenállhatatlan
ha védekezik ott áll moccanatlan
Akit az Ég
keresni kezd
a szeretettel
menti meg
jó had
vezér
kard
hoz nem ér
jó kar
don sem
mi sem
mi vér
ki győz
ni fog
na győz
ni fél
ha ten
ni vágysz
az em
berér
szállj
szállj le a mélybe
viszály
talan
varázs
erő
nincs
nincs más em
ber szer
vező
ha Ég és em
ber ösz
szejő
Sarkcsil
lagunk
az Ős-
idő
a hadtudósok közt járja egy szó
„nem játszom én a gazdát
inkább vendég leszek
egy tapodtnyit sem nyomulok előre
ha egy lépéssel hátraléphetek”
ezt mondjuk úgy hogy
„sehol-földön mendegél
karja sincsen kardrakél
fúj a Semmi Szembeszél
láthatatlan pengeél”
elmondhatatlan csapást mér magára
aki ellenfelét alábecsülve támad
könnyelmű támadó! szinte el is vesztette már
az én kincseimet
azért
ki fájó szívvel fog fegyvert
védekezésből
azé a győzelem
szavaimat oly könnyű érteni
olyigen könnyű szerintük cselekedni
az égalattiban senki sem érti őket
senki sem képes útjukon tovamenni
a szavaknak Őse van
a tetteknek Ura van
mert én a Semmit ismerem
azért nem ismer senki sem
Ha ismertek
az bennetek a csend
az Én
amint a csendben megjelent
Így hát a szent
a durva gönc alatt
jádekövet rejt kebelében
ki tud
ja mit
se tud
magas
ra fel
lebeg
ki nem tudja
mit tudva tud
beteg
s van olyan is
ki annyira
beteg
hogy épp azért
akkor már nem
beteg
a szent
az nem
beteg
mert annyira
beteg
épp azért
nem beteg
ha nem iszonyodik a nép az iszonyútól
a nagy iszonyat eljön
otthonaikba behatol a Semmi
s elundorítja őket életüktől
de ha az undor nincs jelen
nem kell már undorodni sem
így hát a szent
ismeri önmagát
de nem kíván megjelenni
szereti önmagát
de nem nyilatkoztatja ki
amit magányának mélyébe lépve lát
elveti ami kívül esne
csak a kézenfekvőt keresve
ki merni bátor halni fog
nem merni ki bátor élni jobb
van íme ez a kettő
egyik javunkra lesz
a másik megsebez
de hogy melyiket fogja
az Ég majd megutálni
ugyan hogy is lehetne
előre kitalálni
szóval a szent szívére veszi a dolgot
az Égi Út nem viszálykodik
úgy jut el a győzelemig
szólni se szól
visszhang válaszol
hívni se kell magától eljő
engedékeny de hosszas terveket sző
az Ég hálója óriási nagy messze kiterjed
Semmi se vész el
ha nem néz már a nép
a nagy halálra félsszel
minek rémítgetni
a halálbüntetéssel
de ha éjjel-nappal rettegtetem is a halállal a népet
s valaki föltalál valami bámulatos szörnyűséget
el kéne tán fogatnom
s hóhér kezére adnom?
Ilyesmire hogy is vetemednék
mert van örökkön az Ölésnek Mestere aki öl
az Öldöklés Mesterének helyébe lépve ölni olyasmi
mintha a Nagy Ácsmester helyébe lépnénk
ha valaki
a Nagy Ácsmester helyébe lép
ritkán esik meg
hogy meg ne sebezze a kezét
a nép éhezik
mert az urak mind beszolgáltatást zabálnak
hát persze éhezik
a kormány ellen meg berzenkedik
mert az urak bizony tevékenyek
hát persze hogy berzenkedik
félvállról veszi a halált a nép
mert az urak az élet bőségét hajkurásszák
hát nem akar már félni semmiképp
az életben aki
a Semmit hatni hagyja
az a bölcs
ki az életet
épp ezáltal tarja nagyra
az ember születésekor haj gyönge lágy
halálakor jaj merev kemény
a tízezer dolog fű-fa mind ahogy kihajt haj gyönge hajlik
s fonnyadt lesz száraz jaj végül szegény
azért a merevek kemények a halál gyalogkatonái
a gyöngék lágyak meg az élet gyalogkatonái
vagyis az erős hadsereg nem lehet győzedelmes
s az erős fára vettetik a fejsze
a kemény
a nagy
alul
marad
a gyönge
a lágy
a magasba
hág
nemde az Égi út olyan
mint ahogyan az íjat kifeszítik
A magassal
alább
az alacsonnyal
föl föl
vesz a bővölködőktől
s a szűkölködőknek ád
az Égi Út könnyít a bövölködőkön és segít a szűkölködőkön
az Emberek Útja nem ilyen
a szűkölködőktől
rabol
s átadja a bővölködőknek
ki képes azonban bőségre jutni és
bőségét két kézzel föl is ajánlani mindjárt
az égalattinak
csak aki az Úton továbbhaladt
így hát a szent
munkálkodik de ki mint rég
túljutott tehetségen önmagán
elvégzi munkáját de aztán tovább ott nem időzik
bölcsességével tündökölni nem kiván
az Ég alatt
semmi sincs
oly lágy oly gyönge
mint a víz
de ahogy elbánik a keménnyel és erőssel
abban sincs semmi hozzá fogható
a Semmi ő A változásokkal
haladva egyre
a lágytól a merev hogy megreped
a gyöngeséget hogy legyőzni nem lehet
az égalattiban mindenki tudja
senki sincs aki eszerint cselekedne
azért azt mondja egy szent
„hazája szégyenét
magára vette
és szert tett
a bugás köles föld
istenei
oltárának
ura nevezetre
az országban
magára vett
minden balsorsokat
s így király lett
végül is
az Ég alatt”
egyenes szó
körbeér
útja fordul
visszatér
békekötésre végre
eltávoztatott nagy neheztelésre
találsz majd új neheztelésre
nem jutsz a jóra mégse
azért a szent
szorítva tartja jól a szerződés rovásos pálcikáját
s nem fosztja ki a mások házatáját
varázserőd ha van
őrizd rovásos pálcikáid
hisz a varázstalan
csak dézsmát szedne váltig
az Égi Út
rokontalan
a jókra
mindig gondja van
kicsiny ország kicsi nép
s ha volnának is szerkezetek készülékek
tízszerte százszorta nagyobb hatásfokúak
ne használja föl senki se őket
tanítsd a népet félni a halált
s hogy senki ne vándoroljon a messzeségbe
ha van is már csónak kocsi
mért kéne
utazni
ha van is vértjük fegyverük
minek
mutogatni
vezesd a népet vissza
a csomóíráshoz
éljenek azzal
édes az étkük
szép a ruhájuk
csupa béke a házuk
vidám minden szokásuk
egyik országból a másikba látni mindenki szomszéd
áthallatszik a kakaskukorékolás a kutyaugatás
de úgy száll le rájuk az öregség a halál hogy meg
sem látogatták soha egymást
igaz szavak
sose szépek
a szép szavak
nem igazak
a jó ember
sosem érvel
nem jó élni
érveléssel
tudóknak
minek po-játék
a po-tábla
tévút-tájék
nincs a szentben
gyűjtőszándék
mennél többet tesz másokért
ő maga annál gazdagabb
másoknak mennél többet ad
gazdagsága annál hatalmasabb
az Égi Út úgy átjárja a testeket
annyira éles
hogy nem ejt sebet
járnak a szentek munkás útjukon
s soha senkivel nem versengenek
vége a második résznek
Mint valamennyi szent szövegbe, idővel a Kr. e. V. században élt Lao-ce könyvének értelmezésébe is behatoltak az ellenerők mindent ellaposító közhelyei; így alakult ki végül is a „megnyugtató” Lao-ce hamis képe. Túllépve ezen, engemet a ji kinggel való foglalatoskodásom, a ji king jel-és jelképrendszerének vizsgálata mostanra Lao-ce személyes megértéséhez vezetett el. Föltárult előttem az Öregember meredek Útja: a Kettő (Semmi és Lét) s a Három (Ég, Ember, Föld) megújításának taója, a Négyen (a Királyi vagyis Égi Emberen) át az Áldozatig.
Lao-ce is lángra gyújtotta az Utat, vagyis az embert, akárcsak ötszáz évvel később Valaki Más, aki azt mondta: „Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak, és mit akarok, ha az immár meggerjedett?” (Lk 12,49) Miféle utak ezek, az „Én vagyok az Út” útjai? Kicsoda az, aki ezt az „Én vagyok”-ot újra meg újra, itt is, ott is kimondja?
A tao te king és a ji king fordításán keresztül, egyfelől, bibliai akvarelleken keresztül, másfelől (ezekből egyelőre a Szent Lukács írása szerint való evangélium látott napvilágot) próbáltam és próbálok megsejteni a Jelentések világából valamit. Megtisztelne az olvasó, ha figyelemmel kísérné a Mondatokért folytatott küzdelmemet – mintha megpróbálnánk kiemelni a tengerből egy halakkal teli, óriási hálót.
Karátson Gábor
