Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
A
Díváni Hidájet
Nemes Krisztián fordítása azeri-törökből
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
Forrás: kéziratként a fordítótól
1a
1
Ó török nép, lelkem, szavam, eszem s hitem tiéd volt
Te nem törődtél velem, mire volt hát jó ennyi hit?
Szívemben kardod
s nyilad bosszúja gyötör szüntelen
Azt mondom, ó sah, szívem minden gyűlölete a tiéd
5 Csak
szép fürtjeidet kértem, ne mondd ezt bűnnek
Hisz hajad szépségére igazat mondani nem lehet
Azt mondtam,
jöttem és nem láttam nyilad és kardodat
Ne félj, mondta, e kettőből az egyik a tiéd lesz
Nincs hát gyógyír,
te vagy bánatom és hírem is
10 Nem tehet mást Hidájet, mindkét világon a tiéd marad
1b-2a
1
Mikor sírsz, fürtjeid közt rejtsd el arcodat
Mint ahogy a nap is felhők közé bújik, ha esik az eső
Nem adnám drágán a lelkem, ajkad rubinjáról egy csókot, ha kaphatnék
Aki megízleli, becsmérli az a pohárban a bort
5
Átkod és dícséreted közt különbséget nem teszek
Hiszen illetlenség Isten szavait megválogatni
Látva éjjel
részegülten a Szépség Kincsestára azt kérdezte, mi vagy te?
Csábításod mámorom oka, mondtam, s romokban heverek
Fürtjeid közt
arcodat látva akadozik a nyelv
10 Mint kinek éjszakája hajnalba nyúlt elnyomja az álom
Hidájet dallamainak
szavai bár színesek és számosak
1 Mindegyikre egyenként választ is kell adni
2a-2b
2 Retteg
a bolond szív, ajkaidat, ó Hold-arcú, ha látja
Vére is gyöngyözik, arcod szeplős holdját, ha látja
Megkívánja
szemöldökét, mely az újholdhoz hasonlatos
5 De elsápad arca, mikor kedvesét így felidézve látja
Hegycsúcson
álló magányos fenyőnek tart vetélytársam
Pedig veszett kutya ő, a füsttől megzavarodik és könnyezni kezd
Gyűlöld, ó
Hold, gyűlöld azt, aki úgy kerülget téged, mint én
Panasza ne legyen megbokrosodott lóé, mely folyót lát
10
Így maradt riválisával Hidájet A Kedves nélkül
1 Nem lehet a világon ehhez fogható fájdalmat látni
4a-4b
2 Arcod
a ragyogó nappal, hajad sötétje az éjszaka
Jöjj hát, hisz távol tőled nem voltak ilyen bánatos éjszakák
Orcádon ahogy
két oldalról göndörödnek fürtjeid
5 Ó Kínai Szépség, éjeken és napokon át beszélhetnék róla
Nem találván
arcán fájdalmát, fésüli haját a nyelv
Nappal azt nem találni: csak e panaszos éjszakákon.
Ki e sápadt
orcát és e fürtöket úgy őrzi szívében
Ahogy aratáskor a mező útjai megvilágítják az éjszakát,
10
Az egyesülés vánkosán panaszod miatt sietett ölelésre
1 Hidájet, ki sok bánatot tűr, így maradt éjszaka meztelen.
4b-5a
2 Ha
ajkát sóhajok hagyják el, kérdezd csak meg kezét:
Hisz azt tartja a mondás: "ki mézhez nyúl, megnyalja az az ujjait"
Rubin tested
ékszerét szememet lehúnyva is látom
5 Rubinod és aranyad az, mely arcomon folyton ráncokat
szed
Elhagyott a
lélek s a szerelem, fejem s szívem összetört
Vedd el kezedet, mondja, mikor haját érinteném
Nyilat a csalárdságnak,
lelkemnek lelket adjon őrzőm
Halálom messze legyen még, minden örömömön túl
10
Akár a bánat poharával akár a panasz serbetével kínál
1 Bármi is legyen az, a bússzívű Hidájet elfogadja azt
5b-6a
2
Bárki is vagy a mámor kedvese kell, hogy legyél
Mikor szemedből vérkönnyek hullnak, mindig el kell titkolnod azt
Ajkad csókot
mond majd, ha hajad szívem foglya lesz
5 Az ígérethez közelebb jutsz, csak fejet kell hajtanod
Nem remélhetem,
hogy a kedves ne legyen mással
hisz minden dologban kell az embernek egy társ
Azt mondják
szavaidról, hogy zsarnok vagy
Ne bántsd hát fejemet, hiszen kell nekem a fejem
10
A kedves arcát feltárva így szólott Hidájet
1 A Mahdí kora ha titkos is lesz, fel kell azt is tárni
6a-6b
2
Azt kérdezik, mély-e az Élet Vize?
Hogyha az én szívemben van, vajon az is mélyen van-e?
A zavarodottság
az, mely benned öltött alakot
5 E hajfürtök közt mi lehet, talán Te?
Ó, rózsaarcod
levelei közt tövisek vannak, azt mondják
Hát minden, mit az ember csókolni vágy, tövises?
Vajon arcom
színe elsárgult mint a szalma?
A te színed ugye olyan, mint fekete íjad - szemöldököd?
10
Nem jön már öröm Hidájet ágyára többé?
1 Vagy már örökké tűri ezt a bánatot és szenvedést?
6b-7a
2
Ha sorsom az, hogy szívem attól a nyíltól sebzett legyen
szerencse és jólét, boldogság és jósors akkor a részem
Ha sírok, ne
tagadd meg tőlem, hogy lássam arcodat, ó Nap
5 Legyen segítség a földön az, aki csillag
Távol tőled
a szem szép arannyal vonja be arcomat
Bárki, aki sokat tesz egy dolgot, tökéletes abban
Hamisat állít,
ki azt mondja, hajad nem illik arcodhoz
Az éjszaka a nappallal együtt: az a tökéletesség
10
Kedvesem, égő szíveddel bár megértenéd Hidájet sóhaját
1 Ki belül ég, annak panasza is szívet égető
9a-9b
2
Az, ki a szépek között az Egyetlen Lényeg
annak eszét elveszi a szerelem
Mit mondjak
arról az éjfekete hajról
5 Ez a szerelem az, mely megőrjít engem
Ne kérdezd,
szád bánatáról beszéltél-e
Örömeim most összezavarodtak
Véres szememből
vérkönnyeket hullattam
de valódi nevem a bá betűt viseli
10
A száj nem mondta tovább történetemet
1 s szól Hidájet, hát ez meg miféle vita?
10a-10b
2 Teste
s lelke a drága kedvesért van
Minden, mit lelkemről tudok, a kedvesért van
Én nincstelen,
szemem minden borostyán pillantását
5 a kedves arcáért sokszor adom
Az arcnak fénysugarai,
mint könnyű pillét, megégettek
Hiszen a gyertya is csak a pille miatt ég
Ameddig pillantásom
e fürtöknek, mint láncodnak foglya
tudom, hogy e lánc a bolond szívért van
10
Ó sah, bolond Hidájet szemeiből könnyek hullnak
1 De fájdalom, ki tudja, mik azok s miért vannak?
10b-11a
2
Ó szív, jöjj s lásd testének elifjét s hajának dálját
A szerelem Óceánjában merülj el, s lásd a cethalat
Ó Kertész,
fenyőjét s ciprusát ne dícsérd sokat
5 Jöjj és lásd e fiatal fát, termetére s tökéletességére
nézz
Nézz bár nap-arcára
vagy hajának éjfekete fonatára
Nézd fürtjeit és add e fürtökért lelkedet
Csak vetélytársamra
ne nézz, ki nyomorúság fejemnek
A szem elrejtette az arcot, nézd s dícsérd e nyomorúságot
10
Távol tőled elhagyott a lélek, nem maradt hitem s szívem
1 Lásd szavait, könyörülj meg Hidájeten és ezen a bánatán
12a-12b
2
Azt mondják, Jézus egy lélegzettel a halottnak lelket adott
Nekem szava és ajkai ahhoz hasonlatosak
Ha kívánja
hát testéért is szívem és lelkem adom
5 Az ő Igazságáért van az, ki nagy nyomorba jutott
Azé a kegy,
ki könnyet ontva láthatja orcáját
Tavasza enyém-e, mikor bíbor virágba borul?
Szívembe nap-ajkának
magját vetettem: vérem folyt
Az ember bármit is vessen szeméből, azonnal (őérte) adja
10
Ne gondold utadon hazug szerelmesnek Hidájetet
1 Ki lelket kíván, ajkaid annak életet lehelnek
12b-13a
2
A kapudban miért félted tőlem kertedet
3 hisz látva orcád a világ rózsáskert nékem
Megsebesül az, kire nyiladat veted, s elmegy az, ki fölkel
5 Vajon szív az, mely utadon pajzsként véd ettől?
A bolond szív
pillantásod nádnyilai között
Olyan, mint nádasba rejtőzött megvadult oroszlán
Szemed a szív
tüzével lerombolta lelkem országát
Ó sah, vidd hát országod sarkaiba, ami a zsákmányod
10 Kik
a bánat tengerében megfulladtak elérik a partot
1 ha a szív e végtelen kegyetlenségtől megfásul
A kedvesnek
adom szívem, hagyd hát ott és menj
Legyen bár Nagy Sándor vagy Salamon kora
A szív hiúsága
volt-e, hogy megszegte a kedves ígéretét?
5 A szeretők közt melyik az, kinek ígérete igaz?
Hidájet éjjel
énekelvén az ő bolond kedveséről
Elérte vetélytársa, s szólt: hát ez meg miféle díván?
13b-14a
8 Mósusz
haja tükröződik a kedves szemének vizében
A kínai mósusz szárazságban is vízben van
10
Szemeim az ő vizébe estek s nem tudok szabadulni e vízből
1 hisz öröktől fogva ez az a víz, melyben úszom
Kiontott könnyeim
fogaddal egyesültek, ó sah
Alámerülve e vízben vajon ki talál utat?
A kedves szúrása
az enyém, ne vedd hát magadra, vetélytárs
5 hiszen tudod, nyelvének szúrása vörössel van festve
Nem leli az
egyesülést Hidájet, ha a kedves nem könyörül
Ha szolgája munkáját az Isten visszautasítja, minden hiábavaló
14b-15a
8
Ó, a szív nyíllal miképpen parancsol, ha messze van?
Türelmes vágya annak, kinek feje épségben van
10
Vetélytársammal kegyetlen voltál, kapudból én vissza mégsem fordulok
1 Hisz hitvány ember szavát vinni maga is hitványság
Ó, szív mily
bánat az, ha vörös vér festi be sápadt arcomat
Tudd meg jól, hogy az nekem mindkét világon maga a Tisztaság
Népszerű lettél
s ajkad kertjéből adományok a csókok
5 Zálogod oly csodás és finom: vajon nem ruhád kertje-e?
A szív királyához
vágtatnak a török lovasok
Hidájet a teliholdtól kapott hírt e rablásról
15b-16a
8
Mindenki, kinek közeli társa a szerető miatti fájdalom
Gyógyír annak a sorstárs, bármilyen szűkséget szenved is
10
Éjjel jöttem, mint a szél, mely útjának porába tévedt
1 Nem nézett rám, csak énekelt, s mondtam: fogadd hát
el sorsodat
Ha azt mondom:
örömöd nem jött a szív házába
Azt feleli: tévedsz, csak idegen az, ki nem tudja az utat
Azt mondtam:
számolatlan iszom én a bánat poharát
5 Azt felelte: ne félj, bármit is igyál, rászolgáltál
arra
Arcának ódáját
zengi Hidájet szűntelen
Csalogány ő, igen, mely rózsáról zeng regét
16a-16b
8
Mikor e virágokkal ékesített jácint-fürtök célba vesznek
Az arc nyílvesszői nyomorulttá tesznek
10
Sötét haját éppúgy, mint ajkát s pillantását
1 mi módon dícsérhetném kellőképpen?
A szem szűntelen
ontja vérkönnyeit útjának kapujában
mikor útjának kapujából tüzes nyilai elérik a vért
Ó, a szerelem
és hűség hite téged nem ér el, bármi is legyen
5 hálás vagyok, ha kegyetlenség s szívtelenség tesz nyomorulttá
Bár Hidájet
úgy ontja vérét, mint az a pillantás,
a törvény előtt a szolga vére is annyit ér, mint a szultáné
16b-17a
8 Megzavarodik
a szív, azt a rózsa-arcot, ha meglátja
Arcának tövis-pillantása balzsam, ha átfúrja a lelket
10
Elkábulva újra s újra meghalok, ajkáról csókot, ha veszek
1 Bizonyosan elég bort ivott az, ki megrészegült
Panaszát abba
nem hagyja a szív, ameddig utcájában meg nem látja arcát
Mikor a kertben rózsa van, elhallgat akkor a fülemüle
Megszökött
kegyetlenséged elől a szív, s a vetélytárs sorsa jutott neki
5 A jóságtól volt igaz, a gonoszságtól megszökve üres
lett
Égbe szállt
a gyengeségtől Hidájet igaza
Furcsa egy madár az, ó, a fájdalom, ha érkezik
18a-18b
10
Mikor fejemet meghajtom előtte, kivégeznek azok a szemek
1 S a hűtlenség képét ölti újra magára
Hol vagy, ó,
szerencse arca, jöjj ahhoz, ki nélküled van
Úgy sír a lélek is, ahogy az az arc könnyezik
A lélekben
arcod tükre sötétségbe jut
5 De erőt ad arcod annak, ki arcoddal szembenéz
A méz ajkadról,
ó sah, édes volt mint szeplőid és hajad
Térdet hajtva a feketébe öltözött kedves előtt így panaszkodott
Folyvást ontja
könnyeit utadra Hidájet
Lásd újra a könnypatakot, melyet Ferhád ontott Sirinért
18b-19a
10 Vonásaid
bazsalikomok, hajad Kína Országa
1 Bármit mondjanak is dícséretedre, csak igaz lehet
Melletted az
igazhitűek mit se tudnak a hitről
Milyen hit ez hát, ó, hitetlen, milyen tanítás?
Azt mondtam,
egyszer csak elhagyott a Hit Holdja
5 Pedig közel van már az Áldott Ház (?)
Nem vádolt
soha kedvesem engem
Mitől lett mégis ilyen hűvös hozzám?
Bár visszajönne
Hidájet elé kedves lényed alakja
nem pőre tudás: maga a Tökéletes Igazság lenne
19a-19b
10
Mohóság van arcán, ha szemem könnyeinek ezüstje messze van
1 Orcádtól távol, ó, rózzsaarcú szépség, helye messze
van
Ezüst országod
lábai elé bőkezűen adom ajándékaim,
de a föld s az ég, mely könnyeim ékszereit elbírná, messze van
Szeretem e
sahot mozdulataiért, ha lóra száll
5 Mindenfelől kiáltások jönnek felé, de ő itt is, ott
is messze van
Sok szépségének
a föld s az ég ne legyen határa
Ó, szív, nézz hát rá, s ne feledd, hogy az ég s a föld is messze van
Éjjel nyomorult
Hidájetet elűzted kapudból
Kérleltem, de szólt: a te helyed innen messze van (?)
20a-20b
4
(Elűz) engem utcájából, s kéregető csavargóvá tesz
5 Szívemet az elválás tőrével újra darabokra szaggatja
Egyetlen orvosságom
most szép orcáját látni
Mit tehetnék? Sorsom panasza boldogtalanná tesz
Látta bánatom,
s így szólt: megölöm s megszabadulsz
Ám az igaz gyógyír a szív, mely reménytelenné tesz
10
Mi van, ha a kedves átjárja szívemet
1 Ó, beteg szív, jó az a kedvesnek, ki sebeket ejt
Szívem, Hidájet
bár lenne utcád kapujában
A csalogány szerelme, ha méltó rá, rózsamezővé teszi
21a-21b
4 Halálodat,
mondja, kezemben tartom majd
5 Ó, te véresszemű, szóltam, mondd mi lesz akkor?
Ha láthatná
a Kertész fürtjeidet s arcodat
Rózsái és bazslikomjai kiszakítanák bánatomat
A kedves ha
távol van, egyszer csak
megtelik a szem szívemnek vérével
10
Ne örülj annyira, ó Szív, fiatalságodnak
1 Hisz végül annak is megfakul a színe
Mondtam, öld
hát meg Hidájetet, ne utasítsd vissza szívét
s szólt, ne bánkódj hát, meg fogod kapni amit kérsz
22a
1 Hitetlen lett, s nem fordul az Úrhoz
Szavadat idézze
föl, s rebegjen hálát
Ki arcodat látja, nem néz az a holdra
Miért nem néz
rám vajon, látva könnyeimet?
5 Tudd meg hát: a tenger sem fordul a patak felé
A szerelmes
tudva fájdalmának értékét
Ha meghal is, nem kell néki gyógyír
Mi van hát,
ha a kedves nem fordul Hidájet felé,
hisz azt mondják, a padisah sem néz a koldusra
23b-24a
8
Az, kinek mósuszillatú pihéi bazsalikommá változtak
Szeplők voltak, melyek szétszóródtak az arcon
10 Szemei
befestették a szempillák selymét
1 mikor vérembe mártott rószaszirmai hullottak
Elrejted rózsád
szirmait, mikor sóhajom hűvös szele fúj
Mikor rózsa-arcához értem, tőlem mit rejtett el?
Ne harapd ajkadat,
ha kegyetlenül vérem folyt
5 Nézz szívemre és lelkemre, ki ontottad ezt a vért
Ó Nap, hallottad-e
mitől áradt meg a patak?
Damaszkuszi magányában Hidájet sírt éjjel-nappal
24b-25a
8 arcod
sugárzó fénye átszúrja arcomat, ó Nap!
mezítelen lábbal s fedetlen fővel újra csapdájába estem
10
Ó, Uram, vetélytársaimat ne engedd kapujához:
1 hadd lássam őt minden bajtól és szerencsétlenségtől
távol
Mi van, ha
vetélytársam nevet rajtam, mikor a kedves lovon lát
hiszen így szól a mondás: "gyalogos ne nevessen lovason"
Ahogy meglátom
arcát könnyeim úgy sokasodnak,
5 mint a tavasz beköszöntével a folyók vizei
Vetélytárs,
hallgasd most meg Hidájet szavait
amíg bele nem fogsz te is holló-beszédedbe
26a-26b
8
Ó, szív, nincs több a világon a kedveshez hasonló
Próbáld megfesteni szépségét, hogy megláthasd a kedveshez hasonlót
10
Tollat hajából vettem, úgy írom könnyeimet,
1 írásom formája aranyozott laphoz hasonló
A vetélytárs
arcára fess vérkönnyeket
Tedd meg nekem, s a mennyország lesz ahhoz a képhez hasonló
Ahogy a szív
bort kíván a test palotájában
5 álombéli lakása a kedves szerelméhez lesz hasonló(?)
Szerelmes Hidájet
ismeri arca büszke sápadtságát
vérrel befestve ez arcot lesz a szépséghez hasonló
27a-27b
8
Kérdeztem: édes méz ez, vagy a te szád-e vajon?
Kinyílt ajkának virága, s szólt: ez a te lelked
10
Rejtsd el ajkadat, ha csókod mérgét kívánom
1 Szememből bőven ontsd véremet: ez a te titkod
Ajka szólt:
rejtsd el szíved, haja szólt: a zálog én vagyok
Életeddel játssz, ó, szív, és lásd: ez a te zálogod
Ha Hidájet
adja, te isoszd meg vele, add szíved és lelked
5 Bármi is van benned, kell neki, hiszen ami a tiéd: az
az övé is
27b-28a
6 Kedves,
bánatodtól könnyem úgy folyik, mint a Nílus
testem derekad után vágyva elvékonyodott, mint egy hajszál
Ó, hold-arcú,
boldog szépség, ajkad rubinja nem kérdezett
szolgaságba estem, mint szádban a nyelv
10 Csak
lábad porát érintve is szememhez
1 ó, rózsaarcú szépség, megvakul, mintha karót szúrnék
belé
Ha szépségedben
nem hiszek, legyek inkább hitetlen
mert mint Ábrahám, tüzét rózsáskertnek láttam
Hidájet, bár
gyenge és erőtlen mint egy hangya
5 ha kedvesétől válnia kell, olyan lesz, mint egy elefánt
28a-28b
6
Ciprus-hajad vond el, mutasd meg arcodat
Vedd el fátyolod orcád elől, emeld föl szemed udvarát
Nincs még egy
olyan szépség, mint ajka s szeplői (?)
Ajkai minden királyságnál többet érnek (?)
10
Ne vedd el a lélektől fájdalmát és bánatát, mely áldásom mindig
1 Ha a sah bora kegyetlen, pusztuljon el birodalma
Öld meg félelmemet,
mely minden pillanatomban él (?)
Vagy ne mondd hibának, ha a lélek nem ér fel utad porához (?)
Az arc kertjében
milyen áldott sötétség a haj
5 mely kolostorod összes tulipánjának s lombjának árnyéka
Amíg Hidájet
szépségedben a fekete pöttyöket látta
a szépek nemes legendáját Józseffel együtt dalolta
28b-29a
8
Ó, Napod nékem a tetszők közül egy
Átkod a mézek közül egy
10 Kedvesedet
ne tartsd egynek a Másikkal
1 Közülük csak egyikben laksz
A szív fájdalmának
ereje tudott, de hogy kié, az nem
A barát a barátok közül az egyik
Ne hidd, hogy
erőm testemtől tiszta
5 Testem csak a halandók közül egy(?)
Íjat feszítenek
az emberek, hogy te vagy kedvesem
Ez az íj az elrendelt bizonyosságok közül egy
8
Arcoddal és hajaddal való egyesülés a szeretőnek
az Oszmán birodalom és Kína trónja közül egy
10
Hidájet meghajtotta fejét utcájában
Nem látta, hogy ez a világ kapujai közül egy
33a
1
Ó reggeli szél, légy kegyes hozzám, s menj kedvesemhez,
panaszold el neki nyomorúságomat, adj hírt fájdalmamról
Mondd el neki,
hogy szempilláit
kardként állítsa szemembe
5
Vetélytársadnak azt mondtad, megölöd magad
nagy szégyeneddel együtt is igyekezz, s alkoss szépet
Ó szív, emlékezz
a kedves szájára és szemére, kérdezd ajkait!
Bort igyál, s hozzá készíts cukrot és mandulát
Mint az eső
zuhognak rád a törökök nyilai, ó Hidájet
10 Ne menekülj előlük, sírod legyen menedékhelyed
33b
1
Ó, Uram szájának pecsétjét értesd meg velem
testem és létem szájához hasonlóan tedd láthatatlanná
Az egyesülés
ételétől szívem teste meggyullad
Ó, Mennyek Ura mérgezz meg az elválás keserűségével
5
Elég, ó, szív a tűz mely a sóhajokkal együtt társam a bánatban
a nyomorúságban öntsd ezeket ezüst-gyertyává (?)
Meghaltam a
szerelemben, sóhajaimról tud az egész világ
ezt adom tudtodra, s állapotomat tedd számára is ismertté
Minthogy Irakban
Hidájet szavának nincs többé értéke
10 tedd hát a hegyes Horaszán vagy az Oszmánok számára
vonzóvá
37b-38a
7
A kincseinek, teste ezüst ciprusának, szavának és lelkének kedvese vagyok
az egyesülés asztalánál minden gondolatom az, hogy az ő kedvese vagyok
Szemrehányásnak
és gyalázatnak vagyok kitéve, s fejem vétetik
10 ameddig a világ meg nem tudja, hogy én a szerelem népének
uralkodója vagyok
1
Szívem (tüzét) csak őérte táplálom, nélküle mondd mit tehetnék?
ő az én valódi lelkem, én meg az ő kedvese vagyok
Kék szemeit
betegnek mondják, ó Uram, s te kérdezed, miért
de engem szerencsétlent nem kérdeznek, pedig betegsége már régóta én vagyok
5
A kedvessel való együttléttől távol csak az elválás panaszait sóhajtozom
Pedig Hidájet nem tudja, hogy én az ő sorstársa vagyok
35b-36a
5
Kedves, az elválás panaszairól neked mit mondhatnék
Elmondásuk soha nem érne véget, hát mit mondhatnék
A szomorúságot
és bánatot, melyet tőled távol el kell szenvednem
ismered te is, ó Szépség Fejedelme, ígyhát mit mondhatnék
Szeplőid s
vonásaid csupa talány, legyél bár uralkodó vagy aszkéta
10 Akárcsak a Korán Igazsága, arról mit mondhatnék
1 Elpanaszoltam
fájdalmamat, és nyomorúságos állapotomat
Most már mihez kezdjek, ó Lélek, mit mondhatnék
Mondd el Hidájetnek,
áruld el ki vagy, mert szépségedtől
a lélek és a nyelv is összezavarodik, hát mit mondhatnék
2b-3a
2
Kiugrik szívem helyéről, míg szemed s szemöldököd isteni lényét látja
Ahogy felrebben a madár, mikor a nyilas kezében meglátja az íjat
Ajka jótétemény,
mely szájáról ad hírt, a szívet te kérdezd meg
5 Ahogy én, e jótétemény rabja, mikor a Láthatatlant tudottnak
látja
A szív és a
lélek szemöldököt és szájat festenek, ha látják 'ainját
Mint ahogy az asztrológusok a nún és bá alakjával a bolygók együttállását látják
Mi van, ha
ajkaid arcom vagy szívem előtt vannak, nem szégyen az,
ajkad borospohara után vágyni, ha jön az ősz
10
Ha meghallgatja a szív, hogyan dícséri karjait Hidájet
1 Ha megnézi a meséket, nem talál még egy ehhez foghatót
3a-3b
2 Szemöldöke
előtt borulj le, mint egy folyó, és hagyd ott fejed
Mondd, hogy a felajzott íjból egy nyílvesszőt hagyjon még nekem
Gyertyaöntő,
állj meg arcával szemközt teliholdas éjszakán
5 Levágott fejedet vidd a gyülekezetbe, s gyújtsd meg
a tüzet
Ne onts oly
sok könnyet lábai elé, vetélytárs
Ne légy oly biztos magadban, s színes tollakkal ékeskedő
Ó, Uram, fuldokló
panaszaimtól szabadíts meg, hadd lássam végre
Ki mondta neked, hogy engem panaszaimmal kibeszélj a világnak
10
Nézz Hidájet fejedre, és legyél olyan, mint a vezér
1 Amíg teheted, emeld föl fejed és nézz Istenre
54b-55a
2
A szem halálos nyilaival akar átfúródni, ki térdet hajt
Megtesz mindent ezért, míg vére ki nem folyik
Ez hát gondolatom,
éles kardod akarata előtt térdet hajtok
5 Lesz-e jószerencsém, ha Allahhal elmém élesítem?
Az Ég vetélytársamra
talált, és engem kedvesemtől elválasztott
Vágyom rá, hogy megtudjam, vajon mit tett ezért?
Dícséretének
nem lehet végére érni százezer év alatt sem
Elmém fölemelem, s minden gondolatom megtisztítom
10
Szurháb hegyei közt vérét ontja Hidájet megsebesülve
1 Elhagyván Tebrízt, mely minden kegy forrása volt
48b-49a
10
Mi van, ha a könnyek zuhatagként ömlenek lábához azért az ajakért
1 Pálmát öntöznek azok, hogy egy nap datolyát szedjenek
Azt mondják
a csodálatomat csábítása okozta
Ne mondják, hisz e csodálatért véremet ontom
Látván arcát
megkapta a szívet, s szólt, hajamért add a lelket
5 Az éjszakáért tette, hogy a nappal zsákmánya lettem
Azt mondják,
bánatos vagyok most, mióta eltűnt haja
Én boldogtalan is vagyok, és ennek az az oka
Legyen bár
megvetett Hidájet a törökök és perzsák közt
Hűséggel nem hajt fejet az arab sahokért
24a-24b
8
Ó, török nép, néked tegezem célt tévesztett nyilai a megelégedettség forrása
Te, ha már kegyes lennél hozzám, az a jósors földje lenne
10
Arcodat néztem éjjel-nappal, hogy jelentését fölfedd
1 Mi hát ez arc és e jelentés, ó, magasságos Allah, világ
teremtője?
A szépség örök
képe egyesül arcod festményén
Bizony szépségben nincs még egy hozzád hasonló a világon
Két pillér
között ahogy fölkél arcod napja
5 Ó, ragyogó csillag fénye az a sötét éjszakában
Hidájet végső
hite s élete utad pora volt
Így van hát, minden, mi van, meghal, s visszatér oda, amiből vétetett
55b
2
Ó, Hold, szívem úgy megtelt nyilaid terhével
hogy bíbor vérem folyik, ha sóhajtozom
Szívem, ne
hidd, hogy füttyétől téged kíván
5 Ó, Győzedelmes, gonosz vagy, hisz a koldus füttye: sóhaj
Termeted alif,
lám-alif a haj s a száj
Így látva téged, ó Kedves, Allah nevét mondom
Jól ismerem
hajad tengerének illatát
Csak a bánatos szív tudhat erről
10
Hidájet, mint nincstelen ment el útjának kapujából
A Paradicsom fényes neve vajon mi, ha Isten útjáról letért?
