Remélem jó öreg segglyukam kitart még
Többnyire rendben volt 60 éven át
Bár Bolíviában felrepedt s megműtötték

a fennsíki kórházból élve került ki –
kevés vér, polip nincs, alkalomadtán

kis aranyér

aktív, sóvár, szívesen fogad be falloszt

kólásüveget, gyertyát, répát

banánt és ujjakat –

Most fél az AIDS-től, mindazonáltal

szolgálni vágyik –

ki a bús bélsárral, be a gumiba-bújt

orgazmusos baráttal –
Még mindig ruganyos-izmos,

gyönyörért szégyentelenül kitárul
De újabb húsz év múlva ki tudja,

az öregeknek sajog mindenük
ízület, nyak, prosztata, gyomor –

Remélem a vén lyuk fiatal marad

halálomig, nyugi

 

1986. március 15., 13^h

 

----------------------------------------- 

 

ÖTÖDIK INTERNACIONÁLÉ
Fifth Internationale
Eörsi István fordítása

 

Föl föl ti rabjai az észnek
Föl föl kin neurózis rág

A tisztaság győzelmet érlel
Létrejő egy Szent Világ.

 

Nem köt majd semmilyen kötöttség
Agresszív nem lesz szellemünk
A Föld új alapokra épül
Hülyék voltunk gügyék leszünk

 

Így juthatsz lassan fel a fényre
Csak ne moccanj semmiképp
A Nemzetközi Bölcs Vad Iskola
Lesz az Emberiség

 

1986. nyár

 

----------------------------------------- 

 

PÁRKERESŐ HIRDETÉS
Personal Ad
Eörsi István fordítása

 

 

„Küldök egy képet neked
ha elküldöd képedet"

R. Creeley

 

Költő professzor őszi éveiben

élettársat keres bajtárst óvó barátot

fiatal szeretőt üres szenvedélyes szívűt

áradó szelleműt, őszintét csinost

atletikus testű, korlátlan elméjű bátor

harcost, lányt és asszonyt is szerethet, miért ne,

hogy megossza ágyam meditációm Lower East Side-i lakásom,

s buzdítsa velem az emberiséget leküzdve a világot dühöt bűnt
Whitman Blake Rimbaud Ma Rainey és Vivaldi megbízásából,
legyen családias a művészet ős fenségét tisztelő, fallikus gondtalan
játékos ártatlan szolga vagy úr ki a gyors időt halálos gyöngéden múlatja,
fényképész, muzsikus, festő, költő, yuppie vagy bölcsész –
Itt találsz New Yorkban egyedül az Egyedülléttel

Pszichológusnőm azt mondta Keríts el időt az életedből
valaki számára akit édesemnek hívhatsz, akinek drága vagy,
meg-megkíván és fejét szívedre fekteti békén.

 

1987. október 8.

 

----------------------------------------- 

 

PROKLAMÁCIÓ

Proclamation

Carlos Edmondo de Orynak
Eörsi István fordítása

 

Én vagyok a Mindenség királya

Én vagyok a Messiás, új törvény hozója
Elnézést szögreléptem.
Tévedés

Talán nem vagyok a Menny Kapitalistája.
Talán portás vagyok, hortyogok az Ég

Gyöngykapujában

Nem ez nem igaz, én csakugyan maga vagyok az Isten.
Nincs emberi vonásom. Ne keverj össze

azzal a tömeggel.

Akárhogy is van hihetsz minden

szavamnak.

 

Benzinkút, New York, 1987. október 31.

 

----------------------------------------- 

 

KRAL MAJALES VISSZATÉR

Return of Kral Majales
Eörsi István fordítása

 

Ezüst évfordulómig sok haj hagyta el fejem és én vagyok Május Királya

És bár én vagyok Május Királya üvöltéseimet és kiáltványaimat államilag

száműzték Amerika hang- és fényhullámhosszairól reggel hattól az

éj közepéig

Így hát Május Királya az Égen átrepülve visszatérek papír-koronámért

És én vagyok Május Királya magasvérnyomásosan, cukorbajosan, köszvé­

nyesen, hűdésesen, vesekövekkel és szelíd szemüveggel

És viselem csacsi koronámat túl tudatlanságon és bölcsességen nem fűz

félelem se remény a csíkos kapitalista nyakkendőkhöz és a kommu­

nista kezeslábasokhoz

Nem ad okot derűre e bolygó deficitje a következő párszáz évben

És én vagyok Május Királya elhoztam visszatérve világegyetemi gyémán­
tomat egy üres elmét

És én vagyok Május Királya szerelemsóvár buzeráns kikeletkor, meditációs
gyakorlatom gyarló

És én vagyok Május Királya Kiváló Brooklyni irodalom-professzor dalo­
lászva

Mind eltűnt mind eltűnt mind letűnt mostanra mind tovatűnt ég-magas vén
elme úgy Ah!

 

1990. április 25.

 

----------------------------------------- 

 

JIDDIS KOPF
Yiddishe Kopf
Eörsi István fordítása

 

Zsidó vagyok mert szeretem házi maceszgombóc-levesem

Zsidó vagyok mert apáim anyáim nagybátyáim nagyanyáim azt mondták

„Zsidó" az egész úton vissza Vityebszkbe és Kaminec-Podolszkába

Lembergen át.

Zsidó mert Dosztojevszkijt olvasva 13 évesen verseket írok Lower East

Side-i vendéglőkben asztallapokra, tökéletes szellemi delikateszek.
Zsidó mert buddhista, dühöm áttetsző forró levegő, megvonom a vállam.
Zsidó mert monoteista Zsidók Katolikusok Mohamedánok tűrhetetlenül

türelmetlenek -–

Blake mondta „6000 évnyi álom" amióta az ős-hamis isten, Nobodaddy

csapdába csalta Adonájt – OJ! micsoda abszolút mesügeség -
Nyugdíjas Zsidó Polgár nincs adóhátralékom féláron kapok busz-, föld­

alatti és mozijegyet –

Sejtelmem sincs róla ezek a fiatalok hogyan élnek, hogyan élnek meg.
Hogyan mehetnek ki a világba ha csak tíz dolláruk van és egy hidrogén­

bombájuk?

 

1991. október

 

----------------------------------------- 

 

EGY TOLVAJ ELLOPTA EZT A VERSET
A Thief Stole This Poem
Eörsi István fordítása

 

Manapság ellopnak mindent

Ellopják a pénztárcád, órád

Lakásodba betörve Sony Hi 8-adat Cd-VCR-edet Olympus XA-dat
Ellopják életedet, elkapnak az utcán és lelopják fejed
Adidasodat zoknid gatyád nadrágod kalapod nagykabátod
Ellopják a topogódat a vécén

Ellopják szerelmed, megfújják fiúdat megerőszakolják nagymamádat a
metrón

Szipósok ellopják gyógyszernek a szíved, ellopják szavaid aranyfedezetét
rádió útján

Narkósok és niggerek ellopják kényelmed, lelki nyugalmad a kültelki
utcán még szennyeseddel a mosoda felé sétálsz
ellopják kedélyed, megzavarodsz

Portoricóiak lelopják arcodról a fehér bőrt

Fehéramcsik ellopják bolygódat bóvli kötvényeikkel, zsidók ellopják ha-
mis teremtődet Nobodaddyt és ott hagyják ágyadban mocskos iste­
nüket

Az arabok ellopják pöcsödet te meg ellopod olajukat

Mindenki lop mindenkitől, időt, szexet, karórát, pénzt

Ellopják álmodat reggel 6-kor kukáskocsik zajszekrények szirénák harsány

érvek hidrogénbombák

ellopják mindenségedet.

 

1991. december 19. 8^h 15

 

----------------------------------------- 

 

LALON STÍLUSÁBAN
After Lalon
Eörsi István fordítása

 

I

Igaz: foglyulejtett

a világ
Fiatal koromban Blake

óvva intett

Más tanítók követték:
Jobban készülj fel a halálra
Ne nyűgözzenek le

a javak

Ez történt fiatalkoromban,

figyelmeztettek

Most Nyugdíjas Polgár vagyok

megrakva millió

könyvvel
millió gondolattal millió

dollárral millió

szerelemmel

Hogy hagyom el majd a testem?
Allen Ginsberg szerint csakugyan

szarban vagyok

 

II

Ültem egy Szeretőm

lábainál

s ő elmondott mindent

Kopj le, kölyök, nyomás,
vigyázz a seggedre
vigyázz magadra

gyakorolj, meditálj, óvd
a nyugalmad –

Most öreg vagyok és
nem élek még húsz

évig vagy talán még húsz

hétig sem,

talán egy másodperc múlva

elvisznek hogy új

életre keljen

a férgek farmja, talán már

el is vittek –
Honnan tudhatnám, mondja

Allen Ginsberg
Talán csak álom volt

az egész –

 

III

Éjjel 2 óra, korán

kell ma kelnem
20 mérföld taxizásra

bír a becsvágy
Hogy kerültem e pácba,
e munkalkoho-show­

biznisz-meditációs piacra?
Ha volt lelkem eladtam

csinos szavakért

Ha volt testem elhasználtam

esszenciáját kilövellve
Ha volt elmém Szerelem

takarta el –

Ha volt lelkem lélegezve

megfeledkeztem róla
Ha volt szavam az mind

hencegés volt

Ha volt vágyam elhagyott

az ánuszomon át
Ha törekedtem arra,

hogy felszabaduljak
mi zárt be ebbe a

ráncos személybe?

Csinos szavak, szerelmi esszenciák,

lélegző hencegés, anális

vágyak, hírhedt bűnök?

Milyen mocsok vagyok én, Allen Ginsberg.

 

IV

Álmatlan virrasztok

Halálomon tűnődve
– bizonnyal közelebb van

mint mikor tíz éves

koromban
töprengtem, hogy mily nagy

a világegyetem –

Ha nem pihenek hamarabb halok meg
Ha alszom eljátszom

esélyem az üdvözülésre –
alva vagy ébren, Allen

Ginsberg fekszik az ágyban

az éj közepén.

 

V

04 h

Aztán eljöttek értem

a klozettbe bújtam

A klozettajtót betörték

Egy ártatlan fiúra dőlt

Ach a faajtó bedőlt

egy ártatlan kölyökre!

A kagylón álltam, figyeltem,
elrejtve árnyamat,

míg őt megbilincselték
és elvonszolták

helyettem – Meddig
úszhatom ezt meg?

Nemsoká észreveszik hogy
nem vagyok ott

Eljönnek értem újra,

hova rejtsem a testem?

Én – én vagyok vagy más
vagy senki az égvilágon?

Mi akkor e súlyos hús e

gyenge szív szivárgó vese?

Ki időzött

65 évig

e tetemben? Kit ragadott el

rajtam kívül az önkívület?
Nemsoká mindennek vége,

mire volt jó ami jön?
Valóra válik? Valóban

valóra válik?

 

VI

Elvesztettem esélyem,
sok volt és egyiket sem

vettem elég komolyan.
Rám tört, eszemet vette

majdnem a félsz hogy elvész
halhatatlan esélyem.

Valaki elvesztette.
Allen Ginsberg int hogy

ne kövess utamon

a pusztulásba.

 

1992. március 21.

77 évesen kezdem tanulni testemre hogy vigyázzak

vígan ébredek nyolckor és irkálok noteszomba

az ágy széléről meztelen felállok egy meztelen fiú hadd aludjon tovább a

falnál

szójával reggelizem gombát, magvakat úritököt póréhagymát

Megmérem vércukrom, fogamat tisztítom gonddal, kefe, fogvájó, fonál és
szájzuhany

olajjal kenem be lábam, fehér ing fehér nadrág fehér harisnya
a mosdónál ülök magamban

egy percig mielőtt hajamat kefélném, boldogan hogy még
nem vagyok hulla.

 

1992. szeptember 13., 09^h 50

 

----------------------------------------- 

 

BÉKE BOSZNIA-HERCEGOVINÁBAN
Peace in Bosnia Herzegovina
Eörsi István fordítása

 

Theresa Anya-Generális

XIV. Dalai Láma admirális
II. János Pál tábori főlelkész

kiket önkéntes árnyak kísértek Szaharov
Gandhi, Sartre és nagybátyja Albert Schweitzer,

a szétbombázott utcákon jártak-keltek

Szerb tábornokokkal és parlamenttel beszéltek

Alkudoztak a mohamedán bosnyákokkal a
kiégett szatócsüzletekben

kérték őket hagynák abba a lövöldözést
az ágyúzást a hegyoldalakról

a falu megfigyelését amely
már elnagyanyátlanult

így most nyugodt – csak néhány tűz
lappang fekete fasorok közt

csak néhány hulla bűzlik a nedves földön

– De kié ez a sok ház? A betört
ajtajú mozi-épületek?

Kié ez az italbolt, tanácsháza,
ez az ablaktalan iskola törött
tető-cserepekkel?

Kié e sok kis lakás, most hogy Allah
hívei mind száz mérfölddel odébb

imádkoznak bérkaszárnyákba és

sátrakba zsúfolódva, hordozható
ENSZ-klókkal a keresztutakon?

Kié ez a sok elhagyott fasor és
patika s a szétszórt üvegszilánkok
a járdán és bent a boltban is?

Ki lesz itt bíró, ügyvéd, ki iktatja
az aktákat itt majd,

csődeljárási okmányt, régi adó-bizonylatot

tulajdonlási affidavidot?

Ki ad tanácsot ki él mely kőtörmelék közt,

ki alszik melyik törtfalu kalibában

a telihold fényében mikor tavaszi felhők

húznak el május végén

a holdbeli ember arca előtt?

 

1993. május 6., 03h

 

----------------------------------------- 

 

ÚJ STRÓFÁK A DÖBBENT KEGYELEMHEZ
New Stanzas for Amazing Grace
Eörsi István fordítása

 

Azt álmodtam hogy a menhelyen
A hajléktalanok

Átnéznek rajtam szenvtelen
S kőarccal hagynak ott

 

Fogadja el aprópénzemet
Ki az utcán bujdokol
Mint bátor jótett, jót tehet
A nyájas szó mosoly

 

Ó jaj neked bármerre mész
Ha sírni hallod őt
De a szemébe nézni félsz
Pénzt adni nincs időd

 

Mosolyogj – hallgatni arany –
Gazdag nincstelen
Övezze a hajléktalant
A döbbent kegyelem

 

Azt álmodtam hogy a menhelyen
A hajléktalanok

Átnéznek rajtam szenvtelen
S kőarccal hagynak ott

 

1994. április 2.

 

----------------------------------------- 

 

 

Egy szupermarket Kaliforniában
Hárs Ernő fordítása

Mit gondolok ma este, Walt Whitman, terólad, miközben a mellékutcákban járok a fák alatt s fejfájós öntudattal nézek a teliholdra?
Fáradtan, éhesen, képekre vadászva, beléptem a neon-gyümölcs-szupermarketba, s felsorolásaidról álmodoztam.
Micsoda őszibarackok, micsoda fény és árnyék! Egész családok vásárolnak itt éj idején! Folyosók tele férjekkel! Feleségek az avocado-körték, csecsemők a paradicsomok közt! - s te, García Lorca, mit csinálsz ott a görögdinnyéknél?

Láttalak, Walt Whitman, gyermektelen, magányos, öreg guberálót, ahogy a hűtőszekrényben turkáltál a hús közt, s szemügyre vetted a bolti inasokat.
Hallottam, ahogy kérdezgetted őket: Ki ölte meg a sertésoldalast? Mit kóstál a banán? Netán az angyalom vagy?
Ki-be sétáltam a csillogó konzervrakások közt, szorosan a nyomodban, s képzeletemben az áruházi detektívtől követve.
Együtt lépkedtünk végig a tág folyosókon, s magányos ábrándozásunkban megkóstoltuk az articsókát, ettünk minden fagyasztott csemegéből, s nem mentünk soha a pénztáron keresztül.

Hova megyünk, Walt Whitman? Az ajtókat egy óra múlva bezárják. Merre mutat a szakállad ma este?
(Megérintem a könyvedet, s eltűnődöm odüsszeánkon a szupermarketban, s abszurd érzés fog el.)
Magányos utakat fogunk róni éjszaka hosszat? A fák egymásba fűzik árnyukat, kialudtak a házakban a fények, mindketten magányosak leszünk.
Hazalődörgünk csendes otthonunkba, a szeretet elveszített Amerikájáról álmodozva, mely túlesik az országutak kék automobiljain?
Ó, drága atyám, szürkeszakáll, magányos öreg, bátorságra tanítóm, micsoda Amerika volt a tiéd, mikor Kháron abbahagyta a csáklyázást, s te kiszálltál egy ködbe merült parton, s nézted, hogyan tűnik el a Léthe fekete vizén a bárka?