Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Buda Ferenc
KIMONDOTT SZÓ - KILŐTT NYÍL
Török népek szólásai és közmondásai
Terebess Kiadó, Budapest, 1998
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

BASKÍR KÖZMONDÁSOK

Lovad ha elereszted, megfogod, szavad ha elereszted, meg nem fogod.

Gazdag az adósságát vagyonnal, a szegény verejtékkel fizeti.

Jégre rótt írás meg nem marad.

Járni tudatlan az utat rontja, szólni tudatlan a szót rontja.

Egy szem kölesből kása nem fő.

Az egész világot ha víz önti is el, a récének ettől mi bánata?

Ha kínálnak, legalább vizet igyál.

Ki tevét lop, az is tolvaj, ki tűt lop, az is tolvaj.

Kinek földje van, étke van.

Levágott kenyér a helyére vissza nem tapad.

Kenyér a bendő után nem járkál.

Belépted előtt kijuttodra  gondolj.

Régi az újat óvja.

Ökör ha döglik – hús, szekér ha törik – tüzelő.

Szíved ha szorong, a föld tágasságának mi haszna?

Ha már leesel, hát ess magas fáról.

Egy évig a nyúl bőre is kibírja.

A hőség nem tör csontot.

Rés a likat kacagja.

Tej-kérni ha jöttél, ne dugd el a korsót.

Szomszéd tyúkja lúdnak látszik.

Hegyes kazal tetejéről a szél is lefordul.

Jó asszony a rongyokból is subát told össze.

Dühöt nyelni – hegyet nyelni.

Korán szóló kakukknak a feje megfájdul.

Szamár is gondol a másnapra.

Más kapuján ha lábbal kopogtatsz, a te kapudon majd bottal kopognak.

Kezed ha kardot fogni reszket, fejed a földön marad.

Egy lóra két hámot nem raknak.

Bármint dörgölöd a rezet, arannyá nem válik.

Ebnek átka farkason nem fog.

Fecske fiókáit a medve repülni nem tanítja.

Mitsem hogy úrnak rabja légy, szegényembernek fia légy.

Lőni nem tudónak nyila hat ölnyire repül.

Éhében a mohó a kútba horgot vet.

Üres kanál kikezdi a szájat.

A vendég – a gazda szamara.

Vendéget ki nem kedvel, örömet az nem ismer.

A gyáva nap mint nap meghal, a bátor csak egyszer hal meg.

Furulyásnak dala van – a gyávának mije van?

Megrettent kutya három nap ugat.

Szájad ha kajsza, ne a tükörre fogd.

Ha görbén ülsz is, egyenesen beszélj.

Apáddal amit téssz, veled is azt tesznek.

Görbe dolog negyven év múltán is kitudódik.

Jószágnak kezdete – egy tyúk.

Lóval játszódó csikónak lába lesántul.

Hegyre fölmenni nehéz, lejutni könnyű.

A szája-égett a jeget is fújva kapja be.

Csirkéket össze számlálnak.

Sáskától aki fél, gabonát az nem vet.

Magányosnak az íja is odavész, sokaságnak a nyila is megkerül.

Két varjú ha verekszik, a nyilas tollhoz jut.

Két fél – egy egész.

Tojás a tyúkot ne tanítsa.

Egy kőnek is története van.

Botnak kettő a vége.

Célratörő ember a kőbe is beüti a szöget.

Esze-rövidnek nyelve a hosszú.

Nyelvvel malmot hajtván lisztet nem őrölnek.

Bolondnak a tenger térdig ér.

Szitában a víz, bolondban a szó meg nem áll.

Sótlanra a vak is ráismer.

Köpő a köpését vissza nem nyalja.

Kútba ne köpdöss: vizét fogod inni.

Róka halála az irhájáért esik.

A tisztesség – drágakő, a türelem – színarany.

Lakomába jóllakva menj.

Lagzi után a szó, csata után a hős megsokasodik.

Mennyegző múltán dobot nem vernek.

Gazdagnak ezer juha közül a szegénynek egyetlen bárányát kapta el a farkas.

Bunda gallér nélkül, ország törvény nélkül nincsen.

Bunda úgy jó, ha új, barát – ha régi.

A lélek ha nem vacog, a test sem vacog.

Igaz kő követ hasít.

Igaz szóló a rokonának sem kedvez.

Egyenes szavú megmenekül, görbe szavú kézre kerül.

A tanítás maga is mesterség.

Tetűre haragvó a köntösét vetette tűzbe.

Harminc fog közül ami kijő, harminc faluban kitudódik.

Kinek munkája nincsen, tisztessége sincsen.

Ifjúhoz szíves légy, öreghez tisztes légy.

A házadbeli hírt szomszédodtól kérdezd.

Szökdelni akart a szarka – járni is elfelejtett.

Szakállas ember a borostát nem állja.

Kettőt gondolj – egyet szólj.

Vak tyúknak minden búza.

Szíve-vaknak társa ne légy, szeme-vaknak társa légy.

A vak sokat lát, a sánta sokat jár.

Kemény szótól a fűz is elroppan, lágy szótól a kő is megolvad.

Kimondott szó – kilőtt nyíl.

Fül-hallotta fagyos szó a szívbe hatolván jéggé válik.

Két dervis egy szőnyegen elfér, két szultán a föld színén sem fér el.

Minden madár a maga hangján szól.

Ki kettőre számít, pártában marad.

Aranyat kőben keress, észt – főben keress.

Jószág a gazdájához húz.

A szó nem a gazdájával jár.

Ahol légy van, szúnyog is van.

Eb a szénát meg nem eszi, ám a lovat sem hagyja enni.

Ebnek farkát ha levágod is, eb marad.

Kutya a maga vackán erős.

Kutyától kutya születik, madártól madár születik.

Eb mondja a kutyának, az meg a farkának.

Farkas ereje a fogában, ember ereje a munkában.

Elmaradt dologra hó esik.

Kevés a soknak fejet hajt.

Keserűt s édeset ízlelve ismerni.

Keserűt ha nem ízlelsz, édeset sem ízlelsz.

Kimondott szó – szálló madár, ám az írás – hurok.

Arany kantár a lovat nem jobbítja.

Az erdőnek füle van, a mezőnek szeme van.

Arc mosásával a gonoszság el nem tűnik.

Egyetlen csalogány tavaszt nem hoz.

Lisztbe faló kutya a malomkő-nyalásról leszokni nem tud.

A hőst a harc szüli.

A madár röptében, a ló futtában, vitéz a csatában ismerszik meg.

Kötélből hosszú a ó, szóból a kurta.

 

Vissza a Kimondott szó – kilőtt nyílba