« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

Richard Wright (1908-1960)
USA

Richard Wright önarcképe, Normandia, 1959.

HAIKUI
Haiku: This Other World, 1998
Terebess Gábor fordításai
Modern nyugati haiku, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005, 179-205. oldal

Wright, az amerikai néger irodalom vezéralakja csak halála előtt másfél évvel kezdett haikukat írni, párizsi emigrációjában. Az elkészült 4000 versből még ő maga válogatott ki egy kötetre valót (817-et) Haiku: Egy más világ címmel. Csaknem negyven év múlva, 1998-ban adták ki először. (A versek után zárójelbe tett számok e kötet sorszámaira utalnak.)
Két legismertebb regénye, a Native Son, 1940 (Meghajszolt vad, 1941), és a Black Boy, 1945 (Feketék és fehérek, 1948) magyarul is megjelent.

Egy senki vagyok –
A lebukó őszi Nap
Ellopta nevem.
(1)

A ház sarkánál
Fordulj jobbra: virágzik
Az őszibarack.
(3)

Dönts végre, csiga,
Félig a házadban vagy,
Félig meg kint vagy!
(7)

Elég, molylepkék,
Leoltom a villanyt és
Megyek aludni.
(11)

Jól van, verebek;
Lement a nap, vége a
Csivitelésnek!
(16)

Verébpotyadék
Porrá szárad rögtön
A forró kövezeten.
(18)

Hiába prüsszent
A kutya, légy se rebben
Rühes hátáról.
(20)

Téli reggelek
Patkányfog finom karca
A gyertyacsonkon.
(21)

Szimatoló orral
Sürgönyt olvas a kutya
Vizelt fa törzséről.
(22)

A poros erdőn
Pókhálók ragadtak
Izzadt orcámra.
(24)

Véres késpengét
Nyalogat a macska
Ma disznót öltek.
(30)

Hull a hó. Egy srác
Vígan tartja fel tenyerét,
Míg fehér nem lesz.
(31)

Magnóliavirág
Magnólián landolt
Harmatos fűben.
(50)

Ahogy lemegy a Nap,
Egy sárgadinnye széthasad,
Kicsordul a leve.
(51)

Verébtoll akadt
Rozsdás drót szögére –
Perzselő hőség.
(53)

Ónos éjeső
Fűszerezi a retket,
Hogy erős legyen.
(57)

Feketecseresznye
Halma esőtől ragyog,
Alkonyi fényben.
(58)

Hosszúra-nyúlt nap
Furcsán elcsitultak a
Lármás verebek.
(67)

Félénk egy tavasz:
Hajtűnyi zöld fűszál a
Virágcserépben.
(75)

Napfényes ágon
Méhek terhétől reszket
Egy almavirág.
(78)

Veréb zuhan ki
Fészkéből, egy másodperc,
Majd szárnyat bont.
(93)

Mint halászzsinór,
Napraforgó hosszú árnya
Pásztáz a tavon.
(95)

Lebukik a nap,
Minden rügy kapaszkodik
Egy esőcseppbe.
(97)

Mindjárt elpárolog
Nyáreső első cseppje
A fakapuról.
(101)

A varjú elszállt,
Magányos károgása
Lemaradt a mezőn.
(117)

A sírkert fölött
Vadludak hosszú füzérei
Szólongatnak.
(120)

Egy őszi estén
Idegen érkezik a faluba
És megy is tovább.
(134 )

A jeges tóba
Sebesült veréb merül
A szeme még néz.
(142)

Virágok között
Kínai óra ketyeg
A halottas szobában.
(144)

Kislány a babát
Elfenekeli mérgesen –
Kopog az eső.
(171)

Madárijesztő
Kalapját viszi a szél
A temetőbe.
(172)

Ligetből jövet,
Orgonavirág lifeg
A bika szarván.
(175)

Nyári holdvilág
Besüt a kovácsműhelybe,
A parazsat hűti.
(179)

Kong siketítőn,
Éjfélt üt minden harang,
Elijed az Újév!
(183)

Madár se repdes,
Kő a levél, nem rezdül –
Őszi alkonyat.
(184)

Régi kalyibán
Hosszú, hegyes jégcsapok
Élezik a szelet.
(187)

A havas mezőn
Bűnös madárijesztőt
Köveznek a fiúk.
(191)

Türelmesen áll
A ló, helyet ad hátán
A hópelyheknek.
(193)

Háborgott egész nap
Most mélyen alszik a tenger
Csillagágyon.
(196)

Tavaszi erdő
Egy varjú kinyitja csőrét
S megteremti az eget.
(200)

Kukorékolás
Űzi a csillagokat
Hajnali égről.
(202)

Felhőkarcolók alól
Tavaszi tengerbe tart
Mind a zsibongó utca.
(212)

Míg földet szántok,
Minden varjúm a szomszéd
Farmra látogat át.
(214)

Tavaszi hold,
Oly sápadt és törékeny,
Felhőn is reped.
(217)

Esővel teli
Tulipán – hajol, loccsant,
Újra kihúzza magát.
(222)

Mint a tűz, terjed
A virág fáról fára –
Lángol a tavasz.
(226)

Mennydörgés hirtelen
Fehérebbé sápasztja
A magnóliákat.
(228)

Orvostól jövet
Egyszerre más lett a világ,
Őszi reggelen.
(243)

Az őszi holdat
Majdnem elfelejtettem
A hegy fölé lógatni.
(254)

Rózsaillat száll –
Felgyújtom a villanyt
S ibolyát látok.
(272)

Fagyasztó reggel:
Otthagytam a seprűnyélen
Bőröm egy cafatját.
(288)

Tavaszi égbolt
Olyan tiszta, szinte
Ellátsz holnapig.
(301)

Mire emlékeztet
A balzsamos tavaszi szél,
Rá kéne jönnöm.
(303)

Mit is magyaráz
Az őszi eső – nem vagyok
Rá kiváncsi.
(307)

Tóparti cirkusz:
Egy elefánt hullámot
Trombitál a vízre.
(334)

Karácsonyi évad:
A szajha nagyobbra festi száját,
Mint amekkora.
(365)

Míg levetkőzik,
Keblein tavaszi hold időz
Hét másodpercre.
(368)

Csecsemőcsuklás.
Eláll. Most légyzümmögés
Tölti be a szobát.
(370)

Falábú ember
Kipeg-biceg a kertben,
A rózsát metszi vissza.
(371)

Tavasz első napja,
Szőke haját a cselédlány
Újmódin fésüli.
(375)

Falu a völgyben,
Fogva tartja a holdfény.
Micsoda magány!
(382)

Tavaszi zápor –
Öregasszony köpdös
Zsebkendőjébe.
(407)

Sajtár tej fölén
Tavaszi hajnalfényben
Döglött egér úszik.
(408)

Bérelt szobám –
Újabb tél rekedt kívül
Piszkos ablakán.
(412)

Cigarettám izzik,
Pedig ajkam hozzá sem ér –
Tavaszi szellő.
(422)

Zsúfolt moziban
Filmvászonra repült
Egy fehér lepke.
(423)

Üres betegágy,
Süppedt a fehér párna,
Bágyadt téli nap.
(425)

Varjúk kárognak,
Mélyebben elpirulnak
A pipacsok.
(427)

Pőre, kövér nő,
A tűzhely fölé görnyed,
Almaszószt kóstol.
(436)

Teknő vízében
Kékítőt old egy mosónő.
Tavaszi szél fúj.
(448)

Borbélyműhelyben
Szappan- és hajszag terjeng –
Forró nyári nap!
(450)

A néger fiú –
Zöld bojtorján ragadt
Gyapjas hajába.
(455)

Fizetem a bért,
Tetű is jár érte,
Meg holdfény is.
(459)

Hazautaztam.
A sűrű hóesésben
Idegen a város.
(461)

Eltévedtem éjjel
Egy idegen városban –
Hideg csillag-ég.
(468)

Bajonett hegyén,
Szögesdrótok megett:
A tavaszi hold.
(477)

Jégszekrénybe zárt
Tücsök cirreg álmosan,
Idegen télben.
(481)

Ravatalozó –
Halotti virágcsokron
Pókhálószálak.
(482)

A stadionban
Hópelyhek kavarognak,
S helyet foglalnak.
(500)

Az abroszon át
Legyet vonszolnak a hangyák,
Hanyatlik a nap.
(504)

Szilvavirágok:
Hol volt, hol nem volt egyszer,
Egy szép hercegnő...
(518)

Kis hó is elég,
Hogy éberebben figyeld
Az ismerős utcát.
(521)

Érkező vonat,
Felhavazták szépen
Egy másik városban.
(526)

Elszomorodott
Árnyékom. Felhoztam
A csillogó tengerpartról.
(530)

Apró szigetet
Méricskél egy hajó
Füstszalagja.
(552)

Nyári zivatar
Áztatja a csirkéket,
Kisebbek lettek.
(554)

Olyan hideg lett,
A hold hozzáfagyott
Fenyő ágához.
(555)

Világító fény
A ködben – csak egy lámpás,
Mire odaérünk.
(556)

Tócsának tűnik
A nagy tó, hol egykor
Lubickoltam.
(559)

A tavon túlról
Télfekete fák felől
Átsír a sípszó.
(571)

Margaréták közt
A félnótás fiú is
Méltóságteljes.
(579)

Hideg és nyirkos
Talpam messze, mint a hold –
Őszi éjszaka.
(580)

Sánta veréb volt
Fehér ablakpárkányon
Véres csipkenyom.
(582)

Nyirkos padláson
Fűrészpor morzsákat szór
Sebzett rongybaba.
(587)

Hat sötét év már,
Karácsony-mosolyú baba
Cipősdobozban.
(588)

Beteg macska
Merev, fagyott fűzfát keres,
Alatta haljon meg.
(591)

Tavaszi eső,
Két kintfelejtett rongybaba.
Lábuk vízben ázik.
(592)

Vakember botlik,
Megtorpan, lassan továbbmegy,
Őszi éjszakán.
(598)

Lassan csúszó csiga –
Egy pillanattal később
Sehol se látom.
(602)

A pattogatott
kukoricás zárja standját,
Megered a hó.
(611)

Míg libát tépek
Egy szilaj pihe elszáll,
Hópelyhet koslat.
(613)

Hógolyót dobtam,
Hópehely-hálóba hullt,
Továbbsodorta.
(616)

Bevándorlókkal
Zsúfolt hajó fölött
Ludak távoznak.
(618)

Varjúkárogás:
A messzi nyári mezőn
Hangtalan vonat fut.
(625)

Üres tengerpart:
Elviszi hosszú nyarunk
Az induló vonat.
(635)

Álmomban éjjel
Tovább ütöm a vasat,
Mi nappal csengett.
(638)

Ideje csonkig ég,
S égése méri ki idejét,
Elhagyott gyertyaszál.
(647)

Meztelen hegyek
Esőben mosakodnak,
Zöld mezők nézik.
(658)

Fejét a veréb
Szárnya alá dugta.
Épp gombot varr?
(667)

Őszi folyón át
Szélt kerget a hullt levél
S megráz egy fenyőt.
(669)

Tavaszi eső árja
Játékbabára talált
A száraz fű közt.
(673)

Repül a veréb,
Mint a nyíl. Felriasztja
A madárijesztőt.
(686)

Madárijesztő
Tárt karokkal hirdeti:
Szép paradicsom!
(704)

Szarkák boncolják
Nagy ünnepélyesen
Egy macska tetemét.
(711)

Hatalmas tölgyfa
Felkúszó árnyéka
Átugrik a falon.
(713)

Lehiggadt dühöm,
Felragyognak a csillagok
Visszatér a szél.
(721)

Cseresznyefáról
Istálló tetőre
Verébfelhő száll át.
(730)

Nyári napmeleg,
Üres viszkisüveg mentén
Kígyó szendereg.
(737)

Perzselő napon
Vipera nyaldos egy
Cigarettacsikket.
(738)

Őszi eső zúg,
Ólomkatonák sora
Csatára készül.
(762)

Hóban veszteglő ló,
Lassan jobbra billenti
Nehéz tomporát.
(766)

Nadrágszáramon
Még van néhány szőrszál
Régholt macskámtól.
(774)

Üres őszi ég,
A cirkuszsátrat fölszedték
Csinnadrattástul.
(776)

Komor fenyők közt
Őszi fuvalom se kél,
Hogy tavat fodrozzon.
(782)

Hová lett? Láttam
Az első szál ibolyát
Az ablakból.
(783)

Őszi estémet
Betölti az üres országút
És az üres ég.
(787)

Fatörzs körül
Nemlétező egeret üldöz
Egy kismacska.
(788)

Megkondul a harang,
Patkány hőköl a holdfényben,
A toronyra mered.
(795)

A tavaszi erdő
Mért nő oly halkan, ha jövök?
Mi történt?
(809)