« http://haiku.hu, a Terebess Online http://terebess.hu különlapja

Terebess Gábor haikui
Terebess Gábor: Haiku a poggyászban artOrient Kiadó, Budapest, 2005

Terebess Gábor japán haiku fordításai

Haiku kötetek Terebess Gábor fordításában
Egy csésze tea Isszával - Kobajasi Issza 429 haikuja HTML > PDF >
(bővített kiadás:) Vissza Isszához - 603 haiku > időrendben DOC > ábécérendben DOC
Harangon alvó lepke - Josza Buszon 547 haikuja HTML > DOC
Hóra hulló hó - Taneda Szantóka 188 szabadhaikuja HTML > bővített HTML: 440 haiku
Régi tó vizet csobbant, Macuo Basó 630 haikuja HTML > DOC
Rjókan: 44 haiku HTML > PDF > (bővített kiadás:) Rjókan minden haikuverse - 101 haiku DOC
Százszor szép krizantém - 100 haiku, 100 papírvágat HTML
Vért hány a kakukk - Maszaoka Siki 163 haikuja HTML > PDF
Modern nyugati haiku PDF Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005

Akutagava Rjúnoszuke
(1892-1927)

Lázban égek, most
cseresznyevirág láttán is
kiráz a hideg.

Levelibéka,
oly zölden csillogsz-villogsz,
frissen vagy mázolva?

Lekonyult
a nyúl félfüle, ilyen melegben
csak félig fülel.

Korán jött az ősz -
megcsíptem egy sáskát,
szotyósra puhult!

Szana-szóródtak
az őszirózsa-bimbók,
hideg lett hirtelen.

Szélvihar tombol -
száradó halak őrzik
a tenger színét.

Csak csöpögő orrom
hegye fénylik - minden
besötétedett.

Őszeleji nap -
feltöltettem ezüsttel
egy lyukas fogat.

Szilveszter éjjel -
szomorú szívvel megyek
kezet mosni.

fehér krizantém
még illatának is van
fénye s árnyéka

fúj az őszi szél
kiserkedt egy hajszál
anyajegyemen

Arima Akito
(1930-)

késő ősz -
egy szék egyre vár
valakire

hűvös reggel -
egy gyerekkocsi
átlépi a határt
(Brazília)

kiscica:
bárhogy is hívod
válaszol

tavaszi homály -
egy ember a tónál
Jézusnak néz ki

kulcslyukon át
a tengeri köd lassan
beszivárog

pókfonál
leng az égből:
Dalí bajusza

teológusok:
dinyemagot köpködnek
egyetértve

metszett vázában
üvegvirágok
várják a tavaszt

tavaszéj -
a tükör túlodalára
fordulok aludni

Basó
(Macuo Basó 1644-1694)
Régi tó vizet csobbant

Buszon
(Josza Buszon 1716-1784)
Harangon alvó lepke

Avano Szeihó
(1899-1993)

hegyekre hegyek
vadcseresznyefákra
vadcseresznyefák

Cubócsi Nenten
(1944-)

kikelet
fekszem elkeseredetten
mint egy víziló

cseresznye szirma hull
válj te is
vízilóvá

böhöm hópelyhek
megsül a víziló
a víz alatt

Csijo dzso
(Csijo-ni, Kaga no Csijo, 1702-1775)

Éjszaka-hosszat
kakukkolt kint a kakukk.
Végre megvirradt!

Hajnalkavirág
fonta be kútvedremet –
átmegyek vízért.

álmom megszakadt
a tatamin krizantém-
virágot leltem

fehér krizantémok
ajkpirosítós ujjadtól
rettegnek

Dzsószó
(Naitó Dzsószó, 1662-1704)

Lenn a vízben, lenn
köveken pihennek
a hullott levelek.

őszi záporban
hányan kelnek át futva
a Szeta-hídon?

Fudzsita Sosi
(1926-)

Nem szeret senki -
kiúszom
a nyílt tengerre

Fujuno Nidzsi
(1943-2002)

Ó, fehér szilvavirágok!
Mi hervadozunk
itt a könyvtárban.

Fukuda Haritsu
(Fukuda Kodódzsin, 1865-1944)

milyen kellemes
régi ismerőst látni
Halottak Napján

Gibon Szengai
(1750-1837)

ha lenne itt tó
hogy hangját hallja Basó
beleugranék

az öreg tóba
maga Basó ugrik be
hadd szóljon vize

ha elég ülni
hogy megvilágosuljunk
- buddhák a békák!

Godó
(?-1801)

sárga a krizantém
vagy fehér a krizantém
- mielőtt elfagy

Hara Szekitei
(1889-1951)

hajladozásuk
utolérhetetlen:
vadkrizantémok

Hatano Szóha
(1923-1991)

míg szomorkodom
egy gébics nekirepül
az arany napnak

sötét éjszaka
talán császárfalevél
libeg a tavon

Hattori Ranszecu
(1654-1707)

sárga és fehér
nyíló krizantémvirág
kell ennél több?

gyertek pillangók
virágzik a krizantém
színdús lakoma

Ihara Szaikaku
(1642-1693)

Szakés hordó,
keze sincs, mégis boldogít -
cseresznyevirág!

Iida Dakocu
(1885-1962)

Holdfényes éjjel
a Fudzsi-hegy óriás árnya.
Hú, de hideg van!

Holttest.
Őszi szél szuszog
orrlyukain.

Iidzsima Haszuko

A kút alján
elmerült ivókanál.
Vége van a nyárnak.

Imai Szei
(1950-)

Itt a tavasz.
Hullámok zaját hallom
íróasztalom alól.

Tokió útjai
belek csavarodása
a telihold alatt.

Fehér lepke száll fel
zebracsíkok közül

 

Ina Itaru
(1914-1977)

hosszú éjszaka
tintásüveg melegszik
a lámpa alatt

amíg a kígyó
lenyeli, szájából ki-
kacsint a béka

szentjánosbogár
villog, nem alhatok
az izgalomtól

 

Isida Hakjo
(1913-1969)

Várok a buszra -
itt a sugárúton már
megjött a tavasz

A vadludak -
minden, amit itt hagyok
olyan gyönyörű

Issza
(Kobajasi Issza 1763-1828)

Egy csésze tea Isszával

Vissza Isszához
időrendben DOC > ábécérendben DOC

Jamagucsi Szeisi
(1901-1994)

nyári fű előtt
a mozdonykerekek
lebénulnak

fogoly mécsbogár -
a kisfiú ujja
csupa zöld

imádkozó sáska
szétroppantja
egy méh fejét

 

Jamagucsi Szeiszon
(1892-1988)

bontsd ki szirmaid
Tao Jüan-ming krizantémja
virágozz nekem

 

Jamane Kadzue
(Violet Kazue de Cristoforo, 1917-2007)

krizantém is virul
ha marad a szép idő
elcseveghetnénk

 

Jamasita Kjoko
(1963-)

rizst öblítek
éjszaka, kezem
az anyámé

 

Janagibori Ecuko

téli reggel
gémberedett kézzel
nyúlok a csészéért

együtt kong
a téli széllel
templom harangja

gondozatlan kert
virágzanak idén
a teavirágok

téli hold
arcod mitől olyan
sápadt fehér

 

Jocuja Rju
(1958-)

Telelünk.
Jól elpiszkolódtak
a radírgumik.

Addig dobog a szív,
míg az ég megtelik
fecskékkel.

Nevetünk.
A tábortűznél
felgyűlik a hamu.

Zöld szőlőfürt rezdült,
de egy hang a szél előtt járt.

 

Jokoi Jajú
(1702-1783)

Ketyeg az óra,
de a szélcsengő hallgat -
Micsoda hőség!

 

Josikava Eidzsi [Kidzsiró]
(1892-1962)

teliholdas éj
a folyóparti sétány
szép csak túl rövid

 

Josimura Ikujo
(1944-)

antikvár könyvben
négylevelű lóhere -
nyár csöpp illata

kora nyári szél -
egymásra kacsintanak
szuvenir-babák

hanyatt a fűben
ujjam égre graffitiz
mint ki zenét ír

dzsessz-koncert
vasárnap a tengerparton
tömeg a sirály

őszi éjfél -
sötét színűre
hűlt a tea

közel a tavasz
az ajakecset
simán siklik

múlik a tavasz -
csak teaidőben
beszélgetek apámmal

macskaszerelem
csecsemők
rémálma

tavaszi ködben
fiatal szerzetes kel útra -
vissza se fordul

veszekedés után
a sárga fréziára
bambulunk

messzi égzengés -
a garnéla ugrik egyet
a konyhában

rúgott a gyerek
könnyű rózsaillat
hajnalodik

reggeli hajmosás
míg megsül
a sütemény

bőrdzsekim
taszítja az esőcseppeket
a cseresznyeszirmot nem

virágzó szilvaág
nem illik
a vázámba

tavaszi mennydörgés -
a fazekas ujja
leáll a korongon

gazolok a kertben
kitépem
a tavaszt is

tavaszi holdfény
thai táncosnők ezüst
műkörme villog

fiatalasszony
sáros bambuszrügyet mos
az ujja fehér

cipőtalpukon
az erdő illata - apa és fia
alszik a vonaton

frissen vágott fű
szaga rohan hozzám
a kutya hátán

egy körte
reggeli harmattól
sárgán csillog

délre tartanak
illatos krizantémok
már a reptéren

üres park -
tölgymakkal teli pohár
a homokozóban

holdas éjszaka
egy macska a háztetőn
filozofál

a kőbányát
hó borítja be
a hegyen

hófödte ház
egyre nagyobb -
a csönd

kamélia -
bimbóra bimbó hull
szélcsendben

az év első levele -
bélyegén
kihalt madár

 

Josino Josiko
(1915-)

vadkacsa gágog
füdővizébe merül
a nő fehér teste

hosszú hosszú éjszaka
nem érdekel, hogy a férjem
hazajön-e vagy sem

a szívembe
egy tavaszi orchidea
belebámul

beteljesült szerelem
kialszanak egyenként
a mécsbogarak

hold az égbolton
hold a tengerszemben
egymásnak ragyognak

 

Kaen
(1697-1772)

nyugvó napba néz
kertalján a krizantém
együtt buknak le

 

Kamakura Szajumi
(1953-)

kérlek e-mailezz
hamarosan szállnak
a pitypangok

 

Kaneko Tota
(1919-)

Otthonos
itt a lepke
a nyomornegyedben.

A bankosok
fluoreszkálnak reggeltől,
mint a tintahalak

 

Kanemacu Szatoru
(Nagoja, 2003)

tanár esküvőn
viruló krizantémok
diák énekkar

 

Kato Gjódai
(1732-1793)

Tavaszi szél
lökdösi a széplányt
Milyen méltatlan

 

Kato Súszon
(1905-1993)

Hangyát gyilkolok,
felnézek, és bámul rám
három gyermekem.

Hulló levelek
végeláthatatlanul...
Hová sietnek?

Ködbe veszett fák -
egy távoli csillogás
szürkegémmé alakul.

Elaludt egy bogár -
szeretném, ha a halál
csak ilyen lenne.

Nakamura Teidzso
(1900-1988)

lám a sarokban
higgy a szemednek: piros
téli krizantém

Kacura Nobuko
(1914-2004)

fehér krizantém
gyújtópontba gyűjti
a nap sugarait

Kavabata Bósa
(1897-1941)

köhögésroham
tönkreteszi
a fenyők énekét

fénybogár sor
mint egy imafüzér
a víz partján

Kavahigasi Hekigodo
(1873-1937)

Tarackot tépek
hosszú fehér gyökerét
nézni is rossz

Visszájára
akasztott szúnyoghálóban
egy tücsök zenél

Megdöbbenésemre
a csúcson találom magam
- egyes egyedül

Kenkabó

Kiterítették.
Végre olyan emberi
az ábrázatja.

Bambuszkalapom
roskad a hótól – enyém –
könnyűnek érzem.

Kidzan
(1787-1851)

ha eltávoztam
ki törődik elárvult
krizantémommal?

Koszugi Issó
(1652-1688)

megtérek hozzád
ha mindent látott szemem
fehér krizantém

Kubota Mantaró
(1889-1963)

lehűt a látvány -
szorosra köti övét
a szobalány

vigalmi negyed -
elázott egy szitakötő
a bő harmattól

Kuroda Soicsi
(Csiba, 2008)

Sindzsuku kertje
világválságból mentett
csúcskrizantémok

Kurojanagi Sóha
(1727-1771)

Egy kisveréb
kiváncsian ugrándoz
lesi, mit festek

Macue Sigejori
(1602-1680)

cseresznyevirág
ne kongass harangot
mindjárt lehull

tavaszi napfény
már villantja erejét
ha eláll a hó

Macumoto Takasi
(1906-1956)

Tavaszi áradás:
van aki mérges
van aki mosolyog

Hóembernek -
egész éjjel fecsegnek
a csillagok

Macusze Szeiszei
(1869-1937)

őszi otthonom
bár az oszlopok tartják
oly elhagyatott

amíg életben
van az ökörszem
én is jól vagyok

bambuszligetben -
ebédre angolnát
vágnak a vízben

Majudzumi Madoka
(1965-)

krizantémos ősz
a tipegő köveket
kell követnem

kiöltözött hegy
tóban nézi magát mint
kézitükrében

maradt még egy
őszirózsa
illata átható

napernyővel
állsz őszi
naplementében

csókolózunk
minden napraforgó
félrefordult

nyári étel
szellő is
jár mellé

kölcsön ernyőm
cseresznyeszirmokkal
kapom vissza

szappanbuborék
a gyerkőcök felé
szállingózik

szirom-tutaj
apró hullámmal
indul a vizen

fürdő után
még vizes hajjal
hanyatlok a tatamira

ha veled vagyok
a szentjánosbogarak
fényesebbek

új szerelem
kezdődik
parfümöt váltok

vettem egy léggömböt
máris szeretne
elrepülni

jön a tavasz
egymásnak vetett háttal
más eget látunk

egy makk
gurul a földön
hogy felvegyem

kagylóhéj
gyűjti a szeptemberi
esőt

aranyhal éjjel
azt kívánja
repüljön álmában

közel a tavasz
betegágyban
fényezem a körmöm

Midzuhara Súósi
(1892-1981)

fakopács harkály -
hamar a réten hagyja
az őszt

krizantémmal
ha szembesül életem
csendben elhallgat

téli krizantém
csak saját csillogását
viseli magán

 

Misima Jukio
(1925-1970)

kisöcsém
szétnyitja tenyerét
juharlevelek

parfüm foltja
egy régimódi
estélyi ruhán

ruhák szellőznek
de csak egy báli ruha
leng elegánsan

távoli dörgés -
gyűlnek a lovaskocsik
kezdődhet a bál

szórtak a kertbe
szentjánosbogarat -
báli mulatság

báli mulatság -
ím egy emlék legyező
Oroszországból

 

Morikava Kjoroku (1656-1715)

krizantém-árnyak
a tornác magasáig
emelkednek

 

Murakami Kidzsó
(1865-1938)

Beköszönt az ősz,
reggel apám arca néz
tükrömből vissza.

Ahogy egyesül
két buborék - elenyész.
Lótusz virágzik.

Nacuisi Banja
(1955-)

a vasárnapi
Mirabeau híd fölött
tollpihe száll

pontot teszek mélyen
a sivatagba
a világ közepén

jövőből jövő
szél szórja szét
a vízesést

kopár ágak
a ma esti csillagok újra
nyomdahibák

keleten
egy ködóriás
leheveredik

réges régi
szökőkút
a tenger mélyén

a fedélzeten
kerekasztal táncoltatás -
a régi nóta

csendben elnyomok
egy gyertyát a homokban
dél van

a felhőkben is
egy néma és egy süket
összevitatkozik

a "Hirosima" szó
súlyosabb mint
egy pillangó?

Nacume Szószeki
(1867-1916)

Újév napján, ha
összefutnék szüleimmel
születésem előtt…

Égbenyúló pagoda
fölé kap fel a szél
hulló levelet.

Oly fecske lennék,
gondolataim szárnyán
tovarepülnék.

A havasokon
biztos sétál valaki
láthatatlanul.

Rohan az idő,
megy az ősz is – de a felhők
kitartanak.

A buddhatermészet
egy fehér harangvirágba
teljesen belefér.

Égve maradt a lámpa.
Világos szobában
hosszú az éjszaka.

Egyazon hídon
harmadszor sétálok át
e tavaszestén.

Beköszönt az ősz.
A könyvemet már
be se fejezem.

Tudja a szél,
mely levél lesz első
a lehullásban.

Elszállt a varjú:
esti napfényben leng még
egy kopár faág.

Őszi telihold -
köszönöm, én is jól vagyok,
láthatod.

szórd a krizantém
minden szál virágát
koporsójába

Nagata Koi
(1900-1997)

Fénylő mécsbogár
világít egy másik,
halott bogárnak.

Harcsa vigyorog:
más tavak más harcsáin
lehet nevetni.

Elhullott tücsök.
Valaki már előrehullott.

Naitó Meiszecu
(1847-1926)

Összegyűröm a
levelet és behajítom
a tavaszi folyóba

Vándorszerzetes
eltűnik a ködben
csengője megy utána

Minden, amit kérek a világtól,
egy forróvizes palack...
Fázom!

Nakacuka Ippekiro
(1887-1946)

Felnéztem -
milyen nyugodt a fa,
amit kivágok

Az istállóban
most jámbor a ló
pedig megölte a gazdát

képmásom látom
krizantém kiállításon
néz a tükörből

Nakamura Kuszatao
(1901-1983)

A tavaszi
levelekkel kibújik
a gyerek foga

Nejem hátán
hordja gyerekem
mint a feleholdat

Nakamura Teidzso
(1900-1988)

kifulladóban
szitakötők kavartak
levegőt körém

ó a sarokban
nézd meg még egyszer: piros
téli krizantém

Nisijama Szóin
(1605-1682)

A harmat nem válogat
minden cseppben
otthon érzi magát.

Nisimura Reiko
(Csiba, 2004)

külvárosi vonat
krizantém illattal
szállt fel egy asszony

Nodzava Boncsó
(?-1714)

Halk puffanással
a madárijesztő
ledőlt a földre.

A hosszú hosszú
folyó csak egy szál szalag
a havas rónán.

Ocudzsi (Szeki Oszuga)
(1881-1920)

"Ha egy haiku 90%-a érthető, az jó haiku.
Ha csak 50-60%-a, az már csodás. Az ilyen haikut nem lehet megunni."

fagyos éjszaka
hangosan beszéltem
de nem ismertem rám

Odzaki Hoszai
(1885-1926)

Behúzom az ajtót -
megtelik a szoba
magánnyal

Hiába köhintek
egyedül

Oly magam vagyok -
szétnyitom hogy lássam
kezem öt ujját

Sűrű ködben
a vízi zaj
felé tartok

Fűszál hegyén
egy hangya -
végtelen-tág ég

tavaszi zápor -
a parton szétválik
csónak és esernyő

valahány merítés
annyi zavar
a fűz árnyékán

hegyi sírkert -
lámpást gyújt
és hazamegy

tengeri szél
pirosítja a hurmát
- halászfalu

Buddha
sárga virágai
nincs illatuk

A kerítésen benéz egy kutya
továbbmegy - ma délután
nem történik semmi

kút sötétjében
találom meg
az arcom

le kéne söpörni
száraz levelek
a tetőn

kerti sziklát
egyet raktam helyre
este lett

lerúgom
a piszkos zoknit
lábam formáját

épp a nagy ég alatt
miért viseljek én
kalapot

Buddhává
faragva
ül a kő

leveszem a zoknit
elhajítom
a kavicsot

vetemedett
faszénfogó
egész télen

szögre akasztott
vizes kéztörlő
fagy ma

nem tudom
befűzni a cérnát
nézem a kék eget

savanyító hordóba
sót szórok
erre szült anyám

zsebkendő
ott hever még
a visszaúton

gyűlölt arcra
emlékeztet
kavicsot rúgok

kihúzom
az üres fiókot
megnézem

fogvájónak
fenyőtűt tépek
reggeli séta

szögek
a dobozban
mind görbék

papírajtó likán
belesek
tényleg nincs otthon

feketekagyló
héja zárva
halott

éjszaka
elült a vihar
forró vizet iszom

sáros a kezem
megmosom
az esőben

gyufaszállal
piszkálom a fülem
beesteledett

Odzaki Kojo
(1867-1903)

perzselő nap -
ki gyereke fut
mezítláb szabadon

Ogivara Szeiszenszui
(1884-1976)

Teáscsészém
sokáig érintetlen
negyven éves lettem

Néhány holdsugár
lökdösi
a szélcsengőt

Okumura Togju
(1889-1990)

fúj az őszi szél
nem is marad levél
rendíthetetlen

Ósima Rjóta
(1718-1787)

valaki megy a
fahídon... hallod a mély
béka-csöndet?

vadászták-űzték:
a szentjánosbogarak
holdba rejtőztek

reggeli szélben
a pacsirták
föltáncolnak az égbe

június, csak esik -
és egy estén titokban
fenyők közt a hold

egy szót sem szól,
se a vendég, se a gazda,
se a fehér krizantém

haragra gyúltan
visszamentem, de az a
fűzfa a kertben…

Ószuga Ocudzsi
(1881-1920)

velejár: hideg
a krizantém illata
lábadozáskor

Otani Kubucu
(1875-1943)

szirmok hullanak
egy kisgyerek bámulja
Buddha-arccal

Ótomo Óemaru
(1719-1805)

jöhet zúzmara
krizantém hervadtán
úgysem nyit virág

Rjókan Taigu
(1758-1831)

Rjúszui
(1691-1758)

hulló krizantém
enyész színes sok szirma
fekete földdé

Siki
(Maszaoka Siki 1867-1902)

Sinohara Ontei
(1872-1926)

rizsgombóc puhán
kellemesen nehezedik
a tenyerembe

Sóka
(16. sz.)

hallgat a kakukk -
Nobunaga megöli
ha nem énekel

hallgat a kakukk -
Hidejosi ráveszi
hogy énekeljen

hallgat a kakukk -
Iejaszu kivárja
mígnem énekel

Szagano Muraszaki
(Kiotó, 2008)

házaló kezében
visszajáró aprópénz
krizantém szagú

Szantaro

Túl szép idő van,
ilyenkor nem ildomos
gyász-szertartani.

Szató Kadzuo
(1927-)

tavaszi szelet
adogat el egyenként
a léggömbárus

tavaszi setét
saját árnyékába rúg
belé a macska

rózsasövény két oldalán
macskabarát
macskagyűlölő

Szudzuki Maszadzso
(1906-2003)

szava sincs hozzám
a téli hullámokat
bámulja egyre

kiszerettem...
összeakadt pillangók
az orrom előtt

beteljesülten...
fénybogarak lustán várnak
a napkeltére

mécsbogár fénye —
félreléptem az asszony-
erény útjáról.

nincs menekvés —
hullt levélre kell taposnom
ezen az ösvényen

szomjamat oltom -
bűnös arc tükröződik
a forrásvízben

őszibarack húsába
vágom a kést, mintha
leszúrnék valakit

nyári ruhákra
váltva - éppúgy élek
mint eladdig

vékony kimonó -
azért leszek szerelmes:
egye a bánat

csillag hull -
egy asszony fölött, aki
nem tud kívánni

tücsök ciripel —
szemem tágra nyílt
de csak a sötétség

legboldogabb
pillanatom a világon —
főtt tárógyökér

nyári kimonó öve —
kezemben van a sorsom
saját kezemben

elmúlt a tavasz —
egy sikátor, hová a szél
hangja se hallik

csodás alkonypír —
a tűzvész színe, ami
leégette házunk

szerelemre vágyom —
zöld bogyót melengetek
a tenyeremen

friss a szerelem —
két mécsbogár mélyre
süllyed a fűbe

sört töltenek egymásnak —
két ilyen pasassal
sose szeretkeznék

a fénybogár halála -
háromhüvelykes kalitkában
történt

kinyitják héjuk
szakéban gőzölt kagylók -
az éj hidege

Szudzuki Micu
(1914-)
Shunryu Suzuki, 1904-1971, zen mester felesége

a sötétben
lámpást hoz a fa alá
és továbbsiet

liliomhagymát
ültettem - most látom
mily kék az ég

tavaszi magány
éji köd öleli a sztúpát
hangtalanul

Szugijama Szampú
(1647-1732)

nevük nem tudom
de minden vad gaznak
virága van

ázott kert reggel
köd fátyoloz el fényes
krizantémvirág

Szugita Hiszadzso
(1890-1946)
Vigilia, 74. évfolyam, 2009/7. szám, 532. oldal

kakukk visszhangja
uralja a hegyeket
ahogy akarja

sulyom szedéshez
kihajolsz a csónakból
főtt sulyom szag száll

hajnalkavirág
piac fölött az égbolt
beborulóban

szabom a selymet
kölesfű kuszálódik
az ablakból

lámpánál varrok
a gyerek leckét betűz
őszi eső hull

drámát olvastam
egy téli éjszakán át
ázott az edény

krizantém szirma
fehérre pödrődik
rásüt a hold

legszebb kimonóm
lábamhoz hullik színes
övje gubancban

tavaszéjszaka
káprázat közt találom
meg magányomat

letérdepelek
erényes asszony leszek
Buddha napjára

pillangót űztem
tavaszi hegyek között
elkeveredtem

számoltam hányat
üt a szomszéd órája
hosszú éjszaka

hullott diót
szedünk vadidegennel
nem váltunk szót

ki gyereke sír
mintha az enyém lenne
őszi éjszaka

lépteimmel
az úton száraz levelek
zizzenése jár

Bibliát olvasok
magamban míg szirommal
szakad az eső

Krizantém-ünnep
vizes hajamból fésült
záporeső

szélrázta szirmok
a földön csodás fürtökbe
rendeződnek

rideg reggelre
kelek tüzet gyújtani
jön a gyerek is

hűvös a tavasz
krizantém rügyei mily
szúrósra nőttek

Tacsibana Hokusi
(1665-1718)

Házam leégett
szerencsére a cseresznye
már levirágzott

Hány esernyő
ment el előttünk
e havas estén?

Tagami Kikusa
(1753-1826)

felhőt ihatnám
átkelek a krizantémos
hegyi ösvényen

Tagava Hirjosi
(1914-1999)

császárfa virágzik
egy pillanat alatt
öregember lettem

takarja a hó
zajtalan lépések
a vörös hídon

Takaha Sugjó
(1930-)

búcsúzik az óév
mintha azt is tudná
hová indul

Takahama Kjósi
(1874-1959)

A kígyó eltűnt –
ám rám szegződő szeme
a fűben maradt.

Összemarkoltam
egy eső cseresznyeszirmot
– de üres a kezem.

Rózsabogár -
Eldobtam az éjszakában
Mily mély a sötét.

A nap még nyugszik
keleten, de felkelt már
a virágos rét.

Vége a nó-játéknak
Jelentéktelen lett a maszk -
Késő ősz.

Ápolja a mezőt
Ahol zöldséget szedtünk nappal
Éjjeli eső.

Szomorú magány
az életem - veszek egy
naplót jövőre.

halott krizantém
hátha ad még valami
életjelt magáról

alszik a kutya
fejét mancsa közé hajtja
krizantém ólban

Takahama Tosio
(1900-1979)

ehető krizantém
illata töményebb lesz
ha leforrázom

Takakuva Rankó
(1726-1799)

fehér krizantém
fagyos éji harmatán
felvillan a hold

Takamasza
(17-18. század fordulója)

Buddha-oltárról
krizantém szirmos fővel
iszkol egy patkány

Takano Szudzsu
(1893-1976)

Útifű-hajtás:
az egész három levél,
de mind más méret.

Takarai Kikaku
(1661-1707)

A futár átnyújt
egy virágzó szilvaágat
majd a levelet is

Ez a fakapu
kizár engem éjszakára
téli holdvilág

egy szitakötő
de tépd le szárnyát máris
csilipaprika

Basó válaszverse:

csilipaprika
de tégy rá szárnyat máris
egy szitakötő

Takebe Szócsó
(1761-1814)

sásról szúnyograj
szállja meg a fogadót
ahol megszálltam

lilaakácok
függőhíd alakban
virágzanak

ahogy öregszem
dinnyehéjon elcsúszva
táncolok csupán

Takigi Haruko

Az első pillangó –
saját árnyéka felett
repdes gondosan.

Takigucsi Szuszumu
(1944-)

fásult világ
zöld levelekbe
enyészik

öreg kutyám
meginog
a tavaszi szélben

Taneda Szantóka
(1882-1940)

Az idén ősszel
nem ül térdemre gyerek
Holdat bámulni.

Pisztráng ficánkol –
és fellegek hányódnak
patakmederben.

Menekülnek, majd
hozzászoknak az emberhez -
verébfiókák.

Most hová öntselek
fürdővíz? A fűben
tücskök ciripelnek.

Uszuda Aro
(1879-1951)

Őszi légy -
fűszálba kapaszkodik,
összefonnyadnak.

Vacudzsin
(1758-1836)

csak óvatosan
málhás lovad hátán ül
a tavaszi hold

Vafú
(1866-1937)

eltűnt a lepke
lelkem
visszatért