« https://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

 

Horváth Ödön (1938-)
haikui
Kéziratként a szerzőtől
e-mail: napeledel@gmail.com

Horváth Ödön haiku ciklusai 2011. október 15-ig:

Az örök idő nyomában: 847 haiku
Aki Benned bízik: 629 haiku
Kutass magad felé: 470 haiku
Gyümölcsök ideje: 628 haiku
Teremtőnk tenyerében: 258 haiku
Források nyomában: 2195 haiku
901 új haiku

Horváth Ödön japán haiku fordításai

FORRÁSOK NYOMÁBAN

A tág rét felett
még virradat előtti
félhomály honol.

Oszlik a homály;
minden percben fényesebb
odafönt az ég.

Áldott pirkadat;
amikor a homályból
felröppen a fény.

Onnan Keletről
érkezik hozzánk a fény;
a legelső fény.

Ó, kora reggel!
Amikor még minden perc
annyira csöndes.

Hajnali fényben
ragyognak a romtemplom
kőoszlopai.

A hajnalpírtól
minden kipirosodott
egy kis időre.

Éjjeli tócsák;
pirkadat pirosságát
tükrözik vissza.

Épp hajnalodik;
a szép seregszemléje
veszi kezdetét.

Kora hajnaltól
egyre erősebben fúj
a tavaszi szél.

A rózsaszín ég
igen hamar halványkék,
ha feljön a nap.

Megvirradt; a rét
s a távoli hegyek is
tavaszi fényben.

Kakasszó nyomán
miután feljött a nap,
újul az élet.

Kissé felhúzott
redőnyön át villogó
napfénycsillagok.

Az úton végig
kitárt ablakok fénye
süt a szemébe.

A legelső fényt
korán-kelő madarak
hangja üdvözli.

Alig pitymallik,
tócsa vizében rigók
mossák tollukat.

Korai fényben,
mennyi madártorokból
száll fel dicshimnusz.

Hajnali csoda;
az első madárhangra
kékebb lesz az ég.

Tündöklő kékség;
hajnali madárrajtól
elszíneződik.

Madár és a gally
együtt ringatóznak fent,
a fa tetején.

Fészküket rakó
fecskék villanó röpte
a közelemben.

Ezen a napon
minden virág kinyílott
ezen a réten.

Kis csemetefa;
éppen hogy tavaszodik,
újabb ágat hajt.

Tavaszi fények;
a szilvafák szirmai
megsokasodnak.

Imitt-amott már
találhatsz egy csokorra
való ibolyát.

Erdőnk legmélyén
összefolyt esővízből
táplálkozó tó.

A pitypangmező
hullámzása a szélben
a szomszéd kertben.

Fenn bárányfelhők,
lenn a mezőn bárányok;
kitavaszodott.

Börtönudvaron
is süt a nap, de másképp,
mint amott kívül.

Ahogy a percek
múlnak, egyre kékebben
ragyog fenn az ég.

A tavaszi szél
kergeti a felhőket
a hegyek felől.

Ott kint a réten
zuhogni kezd a zápor;
beszürkül a hegy.

A futó zápor
rövid volt, de leverte
a szirmok zömét.

Hideg az éjjel;
cseresznyefák rügyei
már kifakadtak.

Mennyei fényben
az ördög angyalképét
őrzi az árnyék.

Vegyük csak sorra,
hány színű virág virít
kertünk végében?

Frissítő szél és
márciusi ragyogás
hozza a tavaszt.

Te láthatatlan
teremtő kéz, tavasszal
mily látható vagy!

Hosszú tél után,
első sétámon arcul
legyint a szellő.

Áradó vizek
átfolynak a réteken,
be a kertekbe.

A százszorszépek
gyepünk kedves díszei
tavasz elején.

Minden kis magban
ott rejtőzik a fának
gyökere, ága.

Télire bezárt
ajtónk február végén
ismét kitárul.

Kabátja karján,
már ingét is gombolja;
márciusi nap.

Sokáig tartott
a madarak gyűlése;
egyszerre csönd lett.

Május közeleg;
azon a kék égbolton
csak egy-két felhő.

Békazenével
képtelenség aludni
május közepén.

Milyen nagy a csönd;
csak a lámpák fénye ég
pirkadat előtt.

A Hajnalcsillag
fenn az égen ilyenkor
új irányt mutat.

Oszlik a sötét;
a házak ablakai
már vöröslenek.

A felkelő nap
hirtelen visszaadja
árnyékainkat.

Ragyogó reggel;
száradó szénaboglyák
a csupasz réten.

A rózsaszín ég
ott, a főváros körül,
nem a hajnalé.

Hűvös a hajnal;
a városi sietők
között koldus áll.

Az ablakon át
egy különös fénynyaláb
süt rá arcára,

Gabonatábla
szélén piros pipacsok,
kéklő katángok.

Vonatról mezők
és kukoricatáblák
egymásutánja.

Felhő árnyéka
suhan át a kert felett;
s a rét illata.

Boldogságunkban
napestig bóklászgatunk
a tarka réten.

Kétszáz éves fa;
sok mindent mesélhetne
a messzi múltról.

Fekete törzsű,
villámsújtotta fa áll
a rét közepén.

Az ég nagy tükör;
habfelhők méregetik
magukat benne.

A csöndesség ma
olyan nagy, még a madár
is méltányolja.

Szikrázó kaszák
nyomán a sok virágból
semmi se maradt.

Tikkasztó meleg
aszalja a rét füvét
s a szomjas fákat.

Madár dalától,
asszonyok énekétől
hangos a határ.

Nyitott könyv lapján
betűk egymásutánja,
s katicabogár.

Aratás idő
sárga fénye villódzik
a tornác falán.

Itt mennyire más;
a nagy diófa alatt,
mint kinn a napon.

Vajon mióta
forognak a nap felé
a napraforgók?

Szegény virágok;
a rekkenő hőségben,
mind elfonnyadnak.

Felettünk az ég
gyönyörű kék, de a nap
mindent kiszárít.

Gyanús madarak;
túl sokáig időznek
a zöld vetésben.

Egész éjszaka
villámlott, dörgött az ég;
rosszul aludtunk.

Mintha már soha
többé nem volna remény,
oly sötét az ég.

Nézzétek, amott
a fekete felhőnek
emberarca van.

Távol mennydörög;
itt a feltámadt szélben
hajlongnak a fák.

Villámfény után
égzengéssel kezdődik
a dühödt vihar.

Nagy vihar vonul:
villámlik; mennydörgéstől
visszhangzik a völgy.

Elült a vihar;
a kikötött csónakok
megpihenhetnek.

A vízparti rét
szomjas virágaira
zuhog az eső.

Elállt a zápor;
ott fenn, az ég magasán
szivárvány ragyog.

Hogy nap süt, szél fúj,
s eső esik búzánkra,
Neki köszönjük.

Zümmögő méhek,
egymást váltva bókolnak
a rózsák előtt.

Lapos kaktuszok;
ezeknek még víz se kell,
anélkül nőnek.

Sokáig láttuk
szállni; egyszer csak eltűnt
a szemünk elől.

Gólyafióka;
mindkét szárnyát kitárja,
de félve topog.

Verőfényes nap;
mily csökönyösen hívja
párját a kakukk.

Száradó tócsa
tetején két vízipók
egymás nyomában.

Egy öreg kuvasz
szórja ránk szidalmait
a kert végéből.

Csillogó szeme
felhők mögött bujkáló
fények tükrei.

A mi szemeink
előtt zajlik a csoda:
az örök élet.

Mély szekérnyomok
mentén halad felfelé
az erdei út.

Az öreg fűzfa
kíváncsian hajol rá
a víztükörre.

Az örök tenger
mérhetetlen tükrével
mélységébe vonz.

A tengerparton
nagy papírsárkány lebeg
fenn a magasban.

Két szitakötő
kergeti egymást a tó
víztükre fölött.

Alkonyat előtt
épp oly szelíd a fény, mint
napkelte után.

Tarka tehenek
kolompja szól a réten;
koraesti táj.

Diófám ott áll
a hegy mögé bukó nap
kábulatában.

A lenyugvó nap
fénytengerbe burkolja
a felhős eget.

Ott a hegy mögött,
a messzeség ölébe
bújik el a nap.

Izzó nap után,
milyen bágyadt lett a fény
estebéd körül.

Szürkület előtt
még van kis idő, búcsút
venni a naptól.

Tüzes nap után
elsötétedő világ
körvonalai.

Már sötétedik;
a látóhatár mögé
zuhant le a nap.

A nap mintha már
eleget sütött volna,
a hegy mögé bújt.

A messzeségben
minden eddig láthatót
betakart az est.

Ma éjjel teljes
sötétség uralkodik;
se hold, se csillag.

Közelít az éj;
itt-ott már lehet látni
egy-egy csillagot.

Gyertya imbolygó
lángja veti árnyékát
a fehér falra.

Éjjeli lepkék
körbe-körbe forognak
a lámpák körül.

Csillagok között;
valahol ott fenn a csönd
birodalmában.

Az égitestek
szemet gyönyörködtető
harmóniája.

Amikor az éj
véget ér, váratlanul
feltámad a szél.

A kora reggel
fénylő harmatcseppjeit
lerázza a szél.

Őszi szürkeség;
kora reggeli óra,
autózaj nélkül.

Ugyanaz a táj,
de mindennap más és más
fellegek alatt.

Őszi ragyogás;
lángvörös cseréptetők
megvakítanak!

Útjukon nincsen
se jelzés, se keréknyom,
csak rőt levelek.

Az őszi szélben
hulló levelek között
mohalepett pad.

Megfáradt levél
nyugszik a többi között;
neki ez az ősz.

Őszi levelek;
mintha ma még sárgábban
tündöklenének.

Most mikor megint
ősz van, a zöld levelek
sárgulnak, hullnak.

A csupasz ágak
mind-mind táncra perdülnek,
ha dudál az ősz.

Tegnap még sárga
levelek ma a földön
ropognak, s barnák.

Napsugaras ég;
a már teljesen csupasz
diófa mögött.

Az ősz romjain
e tündöklő szép napon
békesség honol.

Ilyenkor ősszel
lépteink az avaron
furcsán zörögnek.

Egyre kevesebb
lombot visz az őszi szél;
meg is unhatta.

A fák gallyain
még ott hintázik néhány
bronzszínű levél.

Kertemben ma is,
mint akkor régen, lángol
a csipkebokor.

A hideg időt
meleg idő követi,
meleget, hideg.

Az őszi erdő
mélyén a forrás vize
újra csörgedez.

Kidőlt fa törzse
gallyakkal, gyökerekkel
úszik a folyón.

A nap kibújik
a felhők mögül, de csak
pár pillanatra.

A késő őszi
váratlan napsütésben
nyitott ablakok.

A kora őszi
napfényben sütkéreznek
a fáradt legyek.

Kis nyugtalan légy
a pókhálóba repült;
minden hiába.

Ősszel a legyek
halálukig futkosnak
az üveg fényén.

Hamuszürke táj
a falfirkák színétől
kissé derűsebb.

Ma jó idő van
kertet ásni, trágyázni;
porhanyós a föld.

Így telik időnk;
őszi felásott földek
áldott illata.

Amíg felásott
kertjében egy darabkát,
szétoszlott a köd.

Ami tavasszal
virágba borult, ősszel
betakarítjuk.

A szántón végig,
ameddig a szem ellát,
károgó varjak.

Szürke ég alatt,
a barna mezők felett
kerengő varjak.

Erdei vasút
utasai kezében
őszi levelek.

Két ágrólszakadt
az őszi napsütésben
élvezi a fényt.

Leszüretelni
a seregélycsapatnak
fácán is segít.

Egyre több darázs;
egyre kevesebb marad
a szőlőfürtön.

Meleg, őszi nap;
a lódarázs étvágya
különösen jó.

Lehullt körtébe
madárcsőr vájta lyukban
hangyák nyüzsögnek.

Azt a kevéske
szőlőt pár illetlen csőr
lakmározta be.

Lehullott dió
belsejét már elcsente
az ismeretlen.

Ilyenkor ősszel
már minden kicsi féreg
a télre készül.

Örvénylő szelek
kapják fel, szórják szerte
fáim levelét.

A gyors szélvihar
elvonult; az ágakon
nincsen több levél.

Milyen változó
a fellegek formája
az erős szélben.

A süvöltő szél
pár pillanatra megállt,
hogy újra kezdje.

Ősz van és hideg;
süvölt a nyugati szél,
de már benn vagyunk.

Erős zúgással
jött a szél, dühöngött, majd
megjuhászodott.

Fátyolfelhős ég
borong egész áldott nap
a hegycsúcs felett.

Ezen a héten
kéretlenül jött az ősz,
esővel, széllel.

Zuhog az eső;
hatalmas pocsolyákban
ázó levelek.

Esik. Holt vágány;
mint eddig, ma is tovább
eszi a rozsda.

Esik az eső;
a párás ablakon át,
csak hangját halljuk.

Egész nap esik;
a nyomasztó szürkeség
rétegeiből.

Esik. Sietünk;
sötétszürke fellegek
s esernyők alatt.

A késő őszi
lankadó virágokat
tépi a zápor.

Elállt a zápor;
az ágakon csillognak
az esőcseppek.

Megint itt az ősz,
s a beborult ég szürke
egyhangúsága.

Ahol tegnap még
vörös lombok pompáztak,
ma csak szürke köd.

A sűrű ködben
minden annyira csöndes
s félreérthető.

Ameddig a szem
ellát, köröskörül csak
a nagy szürkeség.

Az őszi ködben
a diófa ágain
csak egy-két levél.

Az ember ott megy
ebben a sűrű ködben,
ahol nincsen út.

Vajon mit fogott
ladikjában a halász,
ott lenn, a ködben?

Az ég s a hegyek
a kora esti ködben
egybemosódnak.

A híd karfáján
túl, a tejfehér ködben
nincsen Budapest.

Késő-őszi köd;
mintha az egész világ
semmi se volna.

Ártéri mező;
több meggyújtott tűz felől
gomolygó füst száll.

Kialudt a tűz;
most már összebújva se
kellemes az est.

Felhőtlen éjjel;
fázósan üljük körül
a rőzsetüzet.

Amikor éjjel
mélázva kitekintünk,
ott ragyog a hold.

Süt a telehold;
a toronyóra lapja
is szebben fénylik.

Fenyőfák között
suhanó hold bágyasztó
kék színt permetez.

A hold dicsfényben
úszik a kékesszürke
felhők tetején.

Csak a hold suhan;
a fák, a füvek, mind-mind
mozdulatlanok.

Ilyenkor ősszel,
a hold fényessége még
titokzatosabb.

Holdsugaras éj;
korántsem olyan könnyű
nyugton maradni.

Öreg vályogház
kopott, fehér tornáca
holdfényben ragyog.

A felhők között
sárgás ködben bujdokol
a hold karéja

Gyalogösvényen
igyekszik a tó felé;
fenn a telehold.

Fáimnak mondjam
ki elismerésemet,
vagy fenn a holdnak?

A hold fogyóban,
de a csillagok mintha
többen lennének.

Különös virág;
éjfekete szirmain
csillagragyogás.

Esthajnalcsillag;
mérhetetlen messzeség
választ el tőled.

Őszi csillagok,
elmosódó emlékek
csöpp visszfényei.

Tengernyi csillag;
szobánk mély sötétjébe
ragyog be fényük.

A sírkert felől
hollók sötét csapata
húz errefelé.

Az őszi fényben
hulló, sárga levelek
fedik be sírját.

Leszálló ködben,
behorpadt sírdomb előtt
vajon ki zokog?

Halottak helyét
barna lombbal takarja
be az őszi szél.

Micsoda vidék;
nincsen egyetlen fa se,
kóró is kevés.

Szürke fellegek
szélei már ragyognak
a kék ég alatt.

Nagyon kényeztet
minket a tél: süt a nap
és tiszta az ég.

Téli napfényben
az egész ház hosszában
párolog a fal.

Horgászok ülnek
a tó mindkét oldalán;
bírják a telet.

Szegény őszi légy;
még nagyon akart élni,
most mozdulatlan.

Fekete varjak
gyülekeznek: kárognak
a fák ágain.

Ismét itt a tél;
megírt költeményeit
javítgathatja.

Fenn a hegytetőn,
felhőkbe burkolóztak
a sudár fenyők.

Visszahúzódunk;
hidegével, havával
körülfog a tél.

Ébredés után
senkit sem hagy hidegen
a leesett hó.

Hajnali fényben
s az éjjel esett hóban
állnak a fenyők.

Karácsony előtt,
amíg aludtunk, minden
újra fehér lett.

Nagy a csönd. Kint is,
bent is. Megint havazik.
Merengve nézem.

Azok a kicsiny,
játékos hópelyhecskék
mind aláhullnak.

A rózsabokor
még tele van rózsákkal
a hóesésben.

Reggeltől-estig
zuhogott a hó; minden
felséges fehér.

Kétszínű világ:
fenn összefüggő szürke,
lenn szűzi fehér.

A halványszürke
magasságból hó hullik
a fehér földre.

Ma minden csillog;
fenn az egész tágas ég,
és körben a hó.

Hófedte hegycsúcs
amíg a völgy ködben ül,
napfényben ragyog.

Ameddig a szem
ellát, mindent befedett
a hótakaró.

Az első hóban
sokáig követhető
a vad lábnyoma.

A szürke karók
télen a szőlőhegyen
kifehéredtek.

Nagyon hideg van;
arcunk, de főleg orrunk
kivörösödik.

Talán korai
még megtörni a csöndet,
olyan nyugtató.

A hólepte fák
belebújnak a ködbe,
még az est előtt.

Téli alkonyat;
hóborította mezőn
itt-ott barna fák.

Kinn a fagy ropog
lépteink alatt, itt benn
megrakott kályhánk.

Éj van. Vonatfütty;
szállingózni kezd a hó
a falu felett.

Csillagtalan éj;
a lélek mily esendő,
ha magába száll.

Gyönyörű a nyár;
milyen gyönyörű az ősz;
s a tél?...a tavasz?

HA ŐT KÖVETJÜK

Van, amit soha
nem lehet körülírni
emberi szóval.

Isten, aki vagy,
olts belénk egymás iránt
könyörületet.

Ha betérsz hozzánk,
könyörögve könyörgünk,
oldozz fel minket.

Tisztában vagyunk,
milyen nagy szükségünk van
megváltásunkra?

Élő tanúi
vagyunk sok ismétlődő,
földi csodának.

Páratlan dolog
felismerni, hogy Isten
bennünk lakozik.

Istent átélni
egyszerű: csak tisztaság
s egység kell hozzá.

Múlandó testünk
a mindig jelenlévő
Isten temploma.

Személyes Isten
igazgatja el dolgunk,
vár válaszunkra.

Ébredj. Láss. Isten
elgondolása szerint
alakul minden.

Uram, szent terved
meghívott munkásai
vagyunk mindnyájan.

Amikor szívünk
kinyílik, és újra lát,
visszatér hitünk.

Az Úristen is
akkor a legboldogabb,
ha mi jól élünk.

Minden jó tettünk
valahol alakot ölt
a Teremtésben.

Önmegtagadás,
aranykulcs; a mennyország
ajtaját nyitja.

A megszólaló
lelkiismeret néha
mindent felülír.

Egy Istenünk van;
a teremtett Mindenség
az ő Egysége.

Kivétel nélkül
minden egyes emberben
Isten van jelen.

Isten nem óhajt
jutalmat jóságáért,
hálánk se várja.

Isten ott lakik
mindenkiben, akit látsz,
és akit szolgálsz.

Isten mindig Egy;
hiába szólítjuk Őt
más és más néven.

Három neve van:
Igazság, Jóság, Szépség:
Ő az Istenünk.

Ő nem csak a test,
de a test mélyén rejlő
mindent Ismerő.

Vannak boldogok;
ők mindig mosolyognak,
akár az Isten.

Ő mindig ráér;
van ideje, türelmes.
Miért sietne?

Kitárt karokkal
háza előtt vár Atyánk,
ha visszatérünk.

Jöjj el magasztos,
jöjj el örökkévaló,
megváltó Béke.

Ő, aki mindig
fent van; éberen vigyáz,
amíg mi alszunk.

Szavaidról és
tetteidről szól a Könyv,
hogy higgyünk Benned.

Te szent Száj, aki
szavak nélkül szólalsz meg
a szívünk mélyén.

Titokzatos éj;
a Gyermek világra jött,
s ott fenn a Csillag.

Valaki, akit
a világ még nem ismer
közöttünk lakik.

Ő az, akiről
a próféták beszéltek
ősidők óta.

Ha Őt követjük,
látszólag nehéz dolog,
de üdvözítő.

A Te nyomodban
járni nem könnyű, de úgy
érdemes élni.

Leírhatatlan
öröm lett osztályrészünk
szavai nyomán.

Egyre erősebb
boldog közelségének
kiáradása.

Mióta újra
itt van közöttünk, egyre
érthetőbb minden.

Ő, aki magát
feláldozta érettünk;
az Isten fia.

Tisztességében
kételkedtek s gúnyolták
szelídségéért.

Felfeszítették,
de emléke tovább él
követőiben.

Valami másról:
újra jöveteléről
szól a mi létünk.

A Bíró jobbján
megigazultak ülnek,
és ők, a szentek.

Ott, a magasban,
a Lélek lakóhelyét
négy oszlop tartja.

Négy világtájról
érkeznek meg a lelkek
négy bejáraton.

A négy bejárat:
igazság, belső béke,
szeretet, erő.

Megfogamzásunk
áldott pillanatában
kapjuk szent Lelked.

A bölcs élő híd
szeretett tanítványa
és Isten között.

Aki Neked él,
aki másokat szolgál,
milyen bölcs is az.

Az igaz Tudás:
a bennünk élő Isten
felismerése.

"Minden egységben
van Istenben" ez minden
Ige lényege.

Minden erőddel
segítsd az Igazságot
érvényre jutni.

Az Igazságról
tudnod kell: nem idomul
igényeinkhez.

Vajon milyen jel
kell még nektek, hogy végre
felocsúdjatok?

Kérj, és amikor
már nem is számítasz rá,
beteljesedik.

Gyertyacsonkokról
lecsorgott viaszcseppek
Buddha oltárán.

A ma embere
kihúzza magát a Szent
törvénye alól.

Ne feledd: az Úr
veled van. Tagadói
hadd beszéljenek.

Ez a távolság,
ma köztünk s Isten között,
aggasztó tünet.

Isten: szeretet;
a világot fenntartó
játékossággal.

Isten jelen van,
mint a bennünk cselekvő,
élő szeretet.

Isten: szeretet,
az emberhez legméltóbb,
tiszta szeretet.

Isten egyszerű;
egyetlen törvényt ismer,
a szeretetét.

Csak ha szeretet
árad benned, csak akkor
ismered Istent.

Ő a Szeretet;
a soha nem változó,
örök Szeretet.

A Teremtésben
minden átgondoltságok
szerint történik.

Hogyha magadban
vagy és senki nem zavar,
Ő szólal benned.

Néha annyira
közel van; szinte hallod
bíztató szavát.

Dicsérd szent nevét,
de csak csöndben, magadban,
hangos szó nélkül.

Ha szíved nyitott,
az a jelenlévő Hang
mindig hallható.

Istent ne keresd;
Ő itt van, és válaszol
kérdéseidre.

Belső örömöd:
Istened tápláléka,
napi kenyere.

Emberi fényed
Isten fényével együtt
végtelenül szép.

Isten benned van,
fölötted és alattad
és körülötted.

Mindegy, merre jársz,
Istened minden percben
menedékhelyed.

Csak, ha átéled
isteni mivoltodat,
élhetsz Egységben.

Tested templomát,
úgy építsd fel, hogy kedve
legyen ott lakni.

Amivel útnak
indultál életedben,
mind Tőle kaptad.

Bárhol dolgozol,
bárhol vagy; hidd el, Isten
helyezett oda.

Bízz önmagadban;
Isten szent tüze lobog
a lelked mélyén.

Istenbe vetett
hittel minden akadályt
könnyebben veszel.

Isten ereje
serkentsen, vezéreljen
életutadon.

Szíved legyen kész
feladatára; Isten
nyomába lépni.

Őt ott találod
belső békéd legmélyebb
hullámhosszain.

Istenre várni
nem szükséges; benned van
most és mindenkor.

"Még sok dolgom van"
- mondja az Úr, és velünk
nagy munkába kezd.

Az Úr jól ismer;
az ő szemében soha
nem vagy idegen.

Az igaz barát
éppen olyan, mint az Úr:
önzetlenül jó.

Az Úr szívesen
jön látogatóba, ha
meghívást kap rá.

Legbelsőd mélyén,
ott, ahol nem is várod,
melenget az Úr.

Soha sincs messze,
benned van, előtted jár,
s a hátad mögött.

Aki megmondja,
mit és miért kell tennünk;
igen, Ő az Úr.

Ha teljes szívvel
átadjuk magunk neki,
az Úr felemel.

Hogyha majd egyszer
földi létünk véget ér,
Ő őrzi álmunk.

A KEZDET

Besötétedett;
a nagy tágas égbolton
csillagok fénye.

Mária, József
s a kisded: fehér gyolcsban,
a barmok között.

Helyi pásztorok
jönnek be egymásután
bárányaikkal.

Háromkirályok,
Gáspár, Menyhért, Boldizsár
is megérkeznek.

Soha nem látott
különös csillag ragyog
Betlehem fölött.

EVANGÉLIUM SZERINT

Szelíd szeméből
bíztató tekintete
sugárzik felénk.

Ott ülünk körben
lábainál és csendben
hallgatjuk szavát.

Értelmünk nyílik;
érezzük, szavaiból
igazság árad.

Lecsukja szemét,
és felsóhajtva így szól:
"megölnek engem".

Könnyes szemekkel
hallgatjuk jóslatait
Jeruzsálemről.

Többen érkeznek,
egy vakon születettet
vezetnek elé.

"Mester, tekints rá,
ez a szegény sötétben
él; segíts rajta".

Akkor nyálával
összekevert homokkal
keni be szemét.

És szeme nyílik;
mind, akik jelen vagyunk,
döbbenten állunk.

A nép napokig
beszél róla; számosan
kérik, segítsen.

Egy halott lánykát
is visszaad apjának;
úgy megsajnálja.

Rokonát, Lázárt
előhívja sírjából,
pedig már bűzlik.

Az ünnepekre
szamárháton kocog be
Jeruzsálembe.

Ujjongó tömeg
fogadja hajladozó
pálmaágakkal.

Tanítványai
követik; tetszik nekik
a népszerűség.

Atyja házából
kiűzi a sok kufárt,
s a pénzváltókat.

Estére együtt
van tanítványaival;
épp vacsoráznak.

"Ez az én testem"
- mondja és körbeadja
a kenyereket.

"Ez az én vérem"
- mondja és körbeadja
a megáldott bort.

A VÉG

Vacsora után
Jézus a tizeneggyel
kimegy a Kertbe.

Ott imádkozik,
amíg tanítványai
mélyen alszanak.

Júdás csókjával
árulja el Mesterét;
harminc ezüstért.

A templomszolgák
botokkal a kezükben
letartóztatják.

Elfogatása
után Jézust elviszik
a főpap elé.

A zsidó tanács
vádja: istenkáromlás;
azért halál jár.

Ítélkezésre
durván odavonszolják
Pilátus elé.

Pilátus kérdez:
"a zsidók királya vagy?
Jézus: "te mondtad."

Pilátus érzi
Jézus ártatlanságát;
kísérletezik.

Átkísérteti
foglyát Heródeshez, de
ő visszaküldi.

Megparancsolja,
fenyítsék meg; utána
elengedheti.

Markos pribékek
gúnyolják, köpdösik le,
s megostorozzák.

Egyikük röhög,
tövisből font koronát
nyom a fejébe.

Akkor Pilátus
behívja a zsidókat,
és kijelenti:

Jézusban semmit
sem találtam, amiért
halált érdemel.

A népítélet
döntsön: ki legyen szabad.
Jézus? Barabás?

Barabás nevét
egyre többen kiáltják;
így ő szabadul.

A Názáreti
Jézus ott áll véresen,
bíborpalástban.

Pilátus kezét
mossa egy ezüsttálban;
a tömeg ordít.

A felbujtottak
hangja egyre erősebb:
"keresztre vele!"

Vállára kötött
keresztgerendát cipel
a Golgotára.

A légiósok
letépkedik ruháit,
és földre lökik.

Három vasszöggel
a keresztre szögezik
két lator közé.

A feje fölött
fatáblán ott az írás:
"zsidók királya".

Anyja és János
s Mária Magdaléna
távolról nézik.

Meggyötört teste
az iszonyú kínoktól
hamar kiszenved.

Egy katona még
átdöfi lándzsájával
a szíve táján.

Alig, hogy meghalt
az ég elsötétedik;
kitör a vihar.

Az eső mossa,
mossa a holttesteket;
a nép menekül.

FELTÁMADÁS
Jézus holttestét
leveszik a keresztről,
s gyolcsba göngyölik.

Barlang-sírboltját
embert próbáló, nagy kő
torlaszolja el.

Éjjel és nappal
váltott katonák őrzik
a bejáratot.

Három napra rá
a sírt záró kő nincsen
többé a helyén.

Az Úr angyala
gurította félre az
elzáró követ.

Arról beszélnek,
hogy valaki ellopta
hívei közül.

Az elhagyott sírt
Mária Magdaléna
látja először.

Zárt ajtók mögött,
tanácstalanul várnak
tanítványai.

Jézus odajön
közéjük; mindannyian
látják sebeit.

Eszik is velük;
majd kettesével útra
indítja őket.

Még végtelen sok
dolog történik velük
az Írás szerint.

Boldogok, akik
mindezeket nem látták,
és mégis hisznek.

TEOLÓGIA
Karl Barth emlékére
Vigilia, 70. évfolyam, 2005. április

Az Úr Egyetlen;
nincs jelen az istenek
hosszú sorában,

nem lelhető meg
a vallásos jámborság
panteonjában.

Minden kiötlött
elmélet, elképzelés
hiányos Róla.

Az Úr utat tör
megfogalmazásaink
között s mindig más.

Az Úr mássága:
minden ráaggatott név
hiábavaló.

Az Úr mássága:
álláspontja nem simul
álláspontunkhoz.

Az Úr országa:
nem a lehetőségek
kifejlődése.

Az Úr országa:
meglévő életünk új
lehetősége.

ODA-VISSZA IDŐBEN, TÉRBEN

A Gondviselés
bizonyossága látszik
minden mosolyban.

Csak értelmeddel
nem fogod fel az Igét,
ha szívedben nincs.

A Mindenség megy
meghatározott útján,
akadály nélkül.

Örök igazság
csak a mennyben van; itt lenn
sosem létezett.

Mint aki gyakran
belelát a mélységek
legmélyébe is.

Gondolat, szó, tett
egysége csak szenteknél
mutatkozik meg.

A szent időkből
csak emlékfoszlány maradt
meg tudatunkban.

Senki se tudja
a Teremtés törvényét
megmásítani.

A benned lévő
eredeti jóságból
mindig meríthetsz.

A Bölcsességet
az ész nem gátolhatja;
Ő uralkodik.

Boldog, akinek
lelkiismerete még
időben jelez.

Valamikori
tetteid büntetnek és
jutalmaznak is.

Az igaztalan
élettere beszűkül,
az Igazság győz.

Nehéz elhinni,
hogy egyszer, valamikor
visszatérhetünk.

Hit s remény nélkül
minden sokkal nehezebb;
a szeretet is.

Jó, hogy a világ
nem értékrendünk szerint
forog tengelyén.

Mi a józan ész?
Amikor a szív szava
is szerepet kap.

Ha mind akarjuk,
egyszer talán mégis csak
megújul a Föld.

Milyen sötétség
vesz körül, ha a belső
hang elhallgatott.

Világvallások
alapja a szeretet
s a testvériség.

A szeretettől
áthatott szív sohasem
szennyeződik be.

Ha majd mindenkit
testvériség köt össze,
Istenné válunk.

Csak együtt érző,
megbocsátó, nyitott szív
képes szeretni.

Az Igazságról
röviden nyilatkozunk:
"minden relatív".

Ősi kultúrák
tanításai gyakran
összecsengenek.

Aki rátalál
az Igazság útjára,
nem csalatkozik.

Paradicsomi
állapot soha nem volt,
és sohasem lesz.

A látható és
a láthatatlan néha
egymásra talál.

Titok és szentség:
az ember méltósága
szellemében van.

Korunk embere
egyre kevésbé látja
a láthatatlant.

A megfogható
és a megfoghatatlan,
egy: két formában.

Tudjuk-e, lelkünk
az elpusztíthatatlan
legtisztább tudat.

Minden tudatos
percünkben tisztán látjuk
létünk lényegét.

A lélek fénye
múlhatatlan tanúja
időnek, térnek.

Az Igazságnál
nincs nagyobb érték; semmi
sem olyan tartós.

Emberi lényünk
isteni lényege, hogy
boldogok vagyunk.

Testvériesen
milyen szép elosztani
mindent, amink van.

A bölcsességhez
elsősorban türelem
kell s belső béke.

Az ember elmés,
találékony lény, de bölcs
csak később lehet.

Együtt érző szív
segítő gyengédsége
példamutató.

A helyes mérték
talán a legfontosabb
alaptörvényünk.

Akinek hosszú
élet jut osztályrészül,
használja jóra.

Az a föld, ahol
megláttuk a világot,
a szülőanyánk.

Legyen más célunk
az egyre nagyobb tudás
s gazdagság helyett.

Boldogságunkhoz
az önzetlen szolgálat
a királyi út.

Amit tennünk kell;
jó példával szolgálni
környezetünkben.

Minden emberrel,
minden vonatkozásban
testvérek vagyunk.

A testvéri szó
bátorító; a jótett
örök érvényű.

Szavad hiteles,
ha jótékonykodásban
is megnyilvánul.

Felemelkedni
minden időben lehet
csak akarni kell.

A fiatalok
közül többen már értik,
mi a teendő.

Egy feladatunk
van; a bennünk lévő jót
felszínre hozni.

Akik ma élünk,
együttesen formáljuk
arcát a Földnek.

A legboldogabb,
akit jó felesége
rajongva szeret.

Nyolcvan év során
számtalan pillanatból
csak néhány a Nagy.

Igazi öröm
nem létezik igazi
fájdalom nélkül.

Amit messziről
látsz, közelebbről nézve,
kevésbé vonzó.

Tegnaphoz képest
ma minden egyszerűbb és
elmesélhetőbb.

Ez a nemzedék
sokkal sérülékenyebb,
mint apáinké.

Úgy néz ki, könnyen
megoldható a dolog,
csak sokáig tart.

Ismert gyakorlat:
jó dologról hallgatni,
rosszról beszélni.

Rövid életünk
mindenegyes percében
megváltozhatunk.

A világlátott
öregek bölcs szavait,
de jó hallgatni.

Életünk: percek,
órák, napok, és hetek,
hónapok, évek.

Mennyi értelmes
szó hangzik el és mennyi
értelmetlen is.

Két egyforma nincs,
se levélből, se fából
és emberből sem.

Arra figyelni,
amit mások mondanak,
nem könnyű dolog.

De sok ember van
a földön; közülük csak
néhány barátunk.

A szilárd alap,
amire építkeznénk,
már meghiúsult.

Azt, ami még nincs,
a teremtő képzelet
világra hozza.

Oktatás révén
még senkiből nem lett bölcs,
ahhoz más is kell.

Rohanás közben
semmire sem gondolni
sose sikerül.

Az ifjúságot
jó volna, ha szép dolgok
is érdekelnék.

Nagy szerencse, hogy
egyesekben töretlen
a lelkesedés.

Anyanyelvünkért
fontos dolgot tehetünk:
őrizzük tisztán.

Milyen boldogság,
örömöd lelni minden
kis apróságban.

Félelmeinket,
ha elpalástoljuk is,
tovább kínoznak.

Féken tartott nyelv
sok előre nem látott
bajtól kímél meg.

Előbb vagy utóbb
mindennek elérkezik
az időpontja.

Vigyázatlanul
nem érdemes egyetlen
lépést se tenni.

A bölcsességet
ötven év boldogsága,
fájdalma adja.

Gazdagság, vagyon
átvonuló felhőkre
hasonlítanak.

Minden világok
közül a legszebb, legjobb,
amiben élünk.

Három dolog hajt:
a boldogság, tudásszomj
s az örök élet.

Minden csodánál
nagyobb csoda, hogy reggel
felébredhetünk.

Szelíd álmodban
elsuhanó éveid
perceknek tűnnek.

Ahogy napjaink
telnek, kifinomodik
fogékonyságunk.

A Kígyó újra
és újra mond valamit,
ami érdekes.

A jó alkalom,
ha elszalasztjuk, többé
már nem tér vissza.

A legjobb szónok
mások mellett magát is
meg tudja győzni.

Mi sem egyszerűbb
és felemelőbb, mint a
nyilvánvalóság.

Csak ahol árnyék
van, egyedül ott lehet
tündöklő a fény.

Addigra minden
helyére kerül; látszik
a megjósolt kép.

Amikor már nincs
semmire se szükségünk,
egyszerű élni.

A szép még szebbnek,
a csúnya még csúnyábbnak
tűnik utólag.

A legostobább
ember is úgy tudja: van
nála is butább.

Sok mindent csinált
a ma embere, amit
nem kellett volna.

Minden emberben
van valami picurka
visszataszító.

Valójában csak
emlékeink fontosak
és barátaink.

Képzelődésünk
bármennyire bizarr is,
hasznos is lehet.

Kétségtelenül
van valami komikus,
abban, hogy élünk.

Néha egy élet
is kevés, hogy belássuk
mennyit tévedtünk.

Senki ne mondja,
hogy nem tud változtatni
sorsán, ha akar.

Borúlátónak
nem jó lenni; mindig van
valami kis fény.

A sok vacaktól,
amit összegyűjtöttünk,
nehéz búcsúzni.

A nagyhatalmú
és a bolond mondja meg
mi az igazság.

A viszály nem jó,
de az egyedüllétnél
azért mégis jobb.

A háborúban
a győztes éppúgy szenved,
mint a legyőzött.

Minden háborút,
befejezése után,
béke követi.

Tőkepénzesek
akármi is történik,
mindig jól járnak.

A kölcsönadó
többnyire megtalálja
a költekezőt.

Vajon mért akar
valaki valakiket
felrobbantani?

Még soha nem volt
ennyire válaszúton
az emberiség.

Hiába hittük:
egyszer minden másképp lesz;
naivság tőlünk.

Amit túl sokan
láttak s tanúsítanak,
közszájra kerül.

Milyen védtelen
embertelen korunkban,
aki széllel él.

Ami bajba visz;
rögtön mindent akaró
mentalitásunk.

Amire tegnap
büszkék voltunk, ma már csak
megkopott emlék.

Új fejezetet
írni történelmünkben,
közös feladat.

A végtelennek
se eleje, se vége;
felfoghatatlan.

Valahol van egy
pont, amiből a világ
kiindulhatott.

Egyre gyakrabban
bizonyosodik be, hogy
minden relatív.

A világ túl nagy;
sem időben, se térben
fel nem fogható.

A végtelenség
ott van a szemed előtt
egyetlen pontban.

A világ nem más,
noha másképpen látjuk,
mint pontok sora.

Önzetlenségből
fakadt jótékonykodás,
már nem szokásunk.

A gazember jók
között úgy megváltozhat,
hogy jó útra tér.

Más kudarcának
különleges élvezet
titkon örülni.

Vita és viszály
nem orvosolják a bajt;
inkább nagyobb lesz.

Indulataink
okozzák, hogy nem leljük
belső nyugalmunk.

Lankadatlanul
vértezzük fel magunkat
kétségünk ellen!

Az ember, ha már
mindentől megcsömörlik,
hol van a kiút?

A gyalázatos
viselkedést nem könnyű
megbocsátani.

Visszatérésünk
a helyes útra, talán
megmenthet minket.

Legtöbb esetben
saját sorsunk mutatja
a helyes utat.

Az útnak, ahol
járunk, nem látjuk végét,
azt se, merre visz.

Mértékletesség,
s többszöri megfontolás
megóv a bajtól.

Egyszerűbb dolog
kibékülni egymással,
mint gyűlölködni.

Ó, mennyire kell
a simogató kéz és
a dicsérő szó.

Sok ember együtt,
tömeg, de ha ismerik
egymást, közösség.

Milyen magasztos,
ha jelentős témára
kerülhetett sor.

Nincsen jobb annál,
mint amikor magunkkal
már megbékéltünk.

Az üres óra;
amikor nem történik
semmi, felfrissít.

Csillagtalanság
rejtőzködő fényei
tudatunk mélyén.

Életünk suhan;
múltunk a hátunk mögött,
jövőnk előttünk.

Milyen jó volna
egyszer félelem nélkül
látni a jövőt.

Az elmúlt időn
tépelődni hasztalan;
jövőnk új esély.

Amikor az ész
nagyon szétterpeszkedik,
sorvad a jövő.

Soha nem tudjuk
előre megmondani,
mit rejt a holnap?

Előre senki
sem láthat a jövőbe;
se ma, se később.

Váteszi szemnek
jövőnket megjósolni
ma gyerekjáték.

Múltunk letarolt
romjaira épülnek
jövőnk falai.

A jövő furcsa;
néha, noha még nincs itt,
megjósolható.

Csak múltunk ismert;
jelenünk egy pillanat,
jövőnk képzelet.

Semmi értelme
sincs bonckés alá venni
a múlt dolgait.

Jelenünkben is
bizonyos tekintetben
múltunkban élünk.

Múlt, jelen, jövő
közül csak a múltról van
élő emlékünk.

Rossz élményeink
az idő múlásával
megszelídülnek.

Mindenki útja
olyan, mint amilyennek
lába tapossa.

A nagy kérdésben
nehéz dűlőre jutni:
jobbra vagy balra?

Honnan tudhatnánk,
milyen döntés születik
jóról és rosszról?

Tájékozottan
jobb-e létezni, avagy
szemellenzősen?

Akit a csönd és
a nyugalom már rettent,
megbékülhet-e?

Valaki hogyan
kerülhet olyan mélyre,
hogy gyilkos legyen?

Néha feltesszük
a kérdést: vajon van-e
értelme élni?

A tökéletlen
lélek zűrzavara sok
betegség oka.

A sok gondolat,
tépelődés, tanulás
nincs hatás nélkül.

Betegségeink
fő oka: mértéktelen
aktivitásunk.

Annál nincs furcsább,
mint amikor az ember
síri csöndben ül.

Hetven után a
túlsó part kontúrjai
már felködlenek.

A napok jönnek,
mennek; amíg egyszer csak
végükhöz érnek.

Élete végén
kinek jut eszébe, hogy
új célt tűzzön ki?

Egyszer mindenkit
elér a halál; talán
meg is érkezett.

Értelmetlenül
eltöltött élet után
nehéz meghalni.

Minden pillanat
egy-egy lépés előre
halálunk felé.

Van olyan perc, hogy
az élet és a halál
egybemosódik.

Minden élőnek
el kell búcsúznia, ha
itt az ideje.

Egyszer biztosan
eljön a nagy pillanat,
a legutolsó.

Eljön az idő;
hiába várjuk, többé
nem jön fel a nap.

Akit anya szült,
nem kerülheti el az
utolsó búcsút.

A győztesek se
kerülik el a halált;
ők is vesztenek.

Halálunk napján
iszunk utoljára az
élet vizéből.

Ha majd számot adsz
életedről, tetteid
minősítenek.

Mintha látszódna,
ott, az alagút végén
a kinti napfény.

Halálunk után
még összekerülhetünk
időn s téren át.

Születés, halál:
a két legnagyobb titok,
megfoghatatlan.

Születésünk és
halálunk: egypetéjű
ikertestvérek.

Mindig szomorú,
de nem kibírhatatlan
a halál híre.

De sok embernek
van iszonyú halála;
ki tudja, miért?

Ha valaki szép
halállal hal, nagy vigasz;
mért nem örülünk?

Van, aki csak úgy
átsuhan életéből
a halálába.

Van aki boldog
mosollyal arcán kerül
a másvilágra.

Onnan még soha
senkinek sem sikerült
visszatérnie.

Sírja mélyében
az embert nem érdekli
mi történik fent.

Mindenki tudja:
aki a világra jött,
egyszer meg is hal.

Addigra talán
minden baj megoldódik;
sajnos nélkülünk.

A legnehezebb
akkor s ott elfogadni
múlandóságunk.

Halálunkkal sok
kiaknázatlan dolog
megy veszendőbe.

Élete után
az ember nem mindegy, hogy
mit hagy örökül.

A RABBINÁL

A rabbi így szólt:
- már régóta gyötörnek
az Úr szavai:

"tündöklő napon,
úgy tapogatódzol, mint
vak a sötétben."

A vak számára
különbözik-e a fény
a sötétségtől?

Az egyik éjjel
a következő történt
velem az utcán.

A sötétségben
vak közelített felém
égő fáklyával.

Megszólítottam:
- fiam, minek neked a
fáklya az éjben?

Így szólt: - ha fáklyát
viszek, a többiek mind
látják, ha gödör,

tövis vagy bogáncs
akad az utamba, és
karon ragadnak.

KIÁLTÁSOK ÉS CSÖND

Mohácsunk után,
tucatnyi nemzedékünk
pusztult hiába.

Ötszáz év alatt
ez a megtámadott nép
alig volt szabad.

Százötven évet
még háromszáz követett,
s arra közel száz.

Egység hiánya
sújtja ezt a népet már
századok óta.

Az elmúlt század
vérengzéseink közül
a legvéresebb.

Már nem a mienk
az a föld, ahol régen
apáink éltek.

Ma imánk szóljon
a határokon túli
magyarjainkért.

Néhány évtized;
s lassacskán elmosódik
az országhatár.

A körülöttünk
lévő szomszéd népekkel
közös a múltunk.

Menthetetlenül
mindnyájan odavesztek
a szörnyű hóban.

44 végén
volt két zsák babjuk; minden
nap babot ettek.

Háború után
magántulajdonukból
semmi se maradt.

Zöld selyempaplan;
a háborúban ágyút
álcáztak vele.

Összegyűjtötték
az áldozatok haját,
s aranyfogait.

Nem sok kő maradt
meg eredeti helyén
az ostrom alatt.

Ma hihetetlen
időket éltünk akkor,
de megmaradtunk.

Háború után
egy kőfejtőben halt meg
harminc évesen.

Zárt ülésükön
suttogó hangon szárnyalt
a betiltott dal.

Véreskezű és
gátlástalan gyilkosok
időszaka volt.

A rettegés tart
bennünket ébren, és sok
iszonyatos hír.

Nehéz sorsunk volt;
de sok pokoli dolgot
kellett átélnünk!

Így utólag már
könnyebb róla beszélni;
akkor szörnyű volt.

Hosszú csengetés
riasztja fel álmából;
gyanítja, miért.

Két civil-ruhás
rendőr tuszkolja bele
a Pobjedába.

A mai napig
nem derült ki, mi történt
édesapjával.

Amiről akkor
csak suttogva beszéltünk,
még ma is kísért.

Felbolydult a nép.
Mit jelent? Jót vagy rosszat?
Ki lát előre?

Ötvenhat őszén
ott küzdött ifjúságunk
színe-virága.

Gyermek kezéből
száll a molotov-koktél
a lánctalp alá.

A földre omló
füstölgő falak körül
üvegtörmelék.

Apák és anyák
jajonganak fiaik
holtteste fölött.

Az alvó várost,
még félálmában érte
az iszonyú zaj.

Lánctalpak zaja,
ágyuk dörrenései
a kihalt úton.

Hiába küzdtünk?
A legbátrabbak közül
sokan meghaltak.

"Az ellenállás
elfojtása megtörtént,
a rend helyreállt."

Bevált módszerrel
csak néhány percig tartott
kínvallatásuk.

Arca eltorzult;
még maguk a gyilkosok
is elborzadtak.

Csak emlékük él;
ők már mind belehaltak
megkínzásukba.

Hiába várták;
komor vérbíráitól
nem kért kegyelmet.

A népbíróság
minden tagja hallhatta
az ítéletet.

"Halálbüntetés"
- mondta mogorva hangon,
s köhögni kezdett.

Az elítéltek
halálbüntetésére
korán került sor.

Szemüvegéhez
nyúlt, s megigazította
a bitó alatt.

Mártíromsága
jobb- és baloldalinak
egyaránt hőstett.

Egy kommunista
(kivégzett társaival)
példát mutatott.

Az óriások
zömét hűvösre tették
az aljas törpék.

Még mindig hangzik
a kétezer szovjet tank
vad dübörgése.

Az a néhány nap,
de sok véráldozattal
fejeződött be.

Szabadságunkért,
akik vérük áldozták,
mára csak nevek.

Aki a múltban
a barikádot védte
mára védtelen.

Tömeggyilkosok;
már régen elporladtak,
de emlékük él.

Ötven év alatt
sok ügy titokban zajlott
a hátunk mögött.

Az a hosszú éj
lám kivilágosodott,
pedig nem hittük.

Hová tűntetek
ti vérszínű lobogók,
vörös csillagok?

A felvonulók
öklük rázva skandálják
jelszavaikat.

Tárogatóval
nehéz ellensúlyozni
a gumibotot.

Helikopterzaj.
Közé dobott könnygáztól
hátrál a tömeg.

Gyilkos érdekek
újabb összecsapása
háborút sejtet.

Milyen ördögi
kegyetlenséggel öljük
embertársaink.

Kíméletlenül
elpusztítani mindent;
kezeink műve.

Elégedettek;
új fegyverüknek nem várt
hordereje van.

Atombombánál
van még pusztítóbb fegyver:
közömbösségünk.

Gyilkos elődök
gaztetteiért neki
van bűntudata.

Ó, emberiség;
a pénz hatalmán kívül
még miben hiszel?

Kontinenseink
mindenegyes lakója
jólétre vágyik.

Túl sokan vagyunk
ahhoz, hogy mindenkinek
autója legyen.

Úgy teszünk, mintha
sötétedő világunk
nem tőlünk függne.

Csak tisztességgel
léphetünk elődeink
lábnyomaiba.

Ha ez így marad,
egyre több diplomásnak
lesz mehetnékje.

Városban, falun
egyre több embert gyötör
nyomorúsága.

Sokak nyomora
ígéretek dacára,
mit sem változott

Van aki nagyon
régen evett asztalnál,
tányérból ételt.

Ma láncaidat
oly könnyen nem veszted el
éhes proletár.

Hajléktalanok
több mint tíz százaléka
senkihez sem szól.

A nagy hidegben
hosszú, kígyózó sorok
meleg levesért.

Meddig bírható
az otthonnélküliek
védtelensége?

Kampánypénzekből
sok koldus lakhatna jól
évtizedekig.

Micsoda élet!
Gyermeksegélyből élni,
s reménytelenül.

Te szerencsétlen,
minden pénzed elszedik,
neved: gebedj meg.

Van, aki most is
visszasírja a múltat,
s féli a jövőt.

Ha minden marad
a régiben, lassacskán
levesre se jut.

Hiába várják
nyomorúságuk végét;
mindig kiújul.

Hét nemzedéknek
sem sikerült kimászni
szegénységéből.

Mit akarnátok:
itt maradni, vagy inkább
menekülnétek?

A szegény böjtöl;
csalók és szélhámosok
kipofásodnak.

Vajon meddig tart
a legnyomorultabbak
kínszenvedése?

Tegyünk valamit,
hogy honfitársaink így
ne élhessenek.

A nincstelenen
valahogy segíteni
kötelességünk.

Egyelőre még
nem lehet megmondani,
hogy kit ki követ?

Komoly harcokba
kerül, hogy eldönthessük:
ki képviseljen?

Gyakran hangzik el
kánaáni ígéret
választás előtt.

A győzelemhez
mindenki tudja, nem kell
semmi más csak pénz.

Soha nem tudjuk,
de honnan is tudhatnánk,
mi az igazság?

A pimaszságra
szinte már úgy tekintünk,
mint hősi tettre.

Riasztó hírek;
képtelenségnek hangzó
hitványságokról.

Már szörnyen unjuk;
összevissza beszélnek:
ma így, holnap úgy.

Oda jutottunk;
teljes bizonyossággal
semmi sem igaz.

Néhány száj jobb, szebb
jövőt ígér, miközben
sok száj éhezik.

Bizony némelyek
megtömhették zsebüket
népünk kárára.

Már rég úgy tűnik,
mintha mindig ugyanazt
szajkóznák nekünk.

Ma a nyegleség
már elképzelhetetlen
méreteket ölt.

Üres ígéret,
álnok csalafintaság
csak dühünk szítja.

"Ennél nem volt még
soha jobb életetek"
- szól a Hamisság.

A hír, az a rossz,
az egész pénzvilágot
megrázkódtatta.

Inflációban
pénzünk olvadozik, mint
tavasszal a hó.

Kutya világ lesz;
ezt most már többen látják,
régen sejtették.

De jó volna, ha
valaki megmondaná:
mi minden vár ránk.

Dolgozó népünk
mennyire kifosztott lett
néhány év alatt.

Nem hittük volna,
hogy a bankokat majd mi
segítjük talpra.

A világválság
minden elgondolt tervünk
felborította.

Miért vágyódunk
annyi csip-csupra, annyi
vicik-vacakra?

Beláthatatlan
nagyok könnyelműségünk
veszedelmei.

Ostobaságunk,
s a végtelen kapzsiság,
bajaink oka.

A dolog úgy fest,
rendkívüli válságnak
leszünk tanúi.

Nagy rémek jönnek
ezekben az években
minden irányból

A mai korban,
hogy mi, miért történik,
nem követhető.

Csak most kezdődött,
s már összezilálódott
pénzgazdaságunk.

Tehetetlenül
figyeljük végromlásunk
a kráter szélén.

A bankvilágot
tönkretette a krízis,
sajnos minket is.

Világválságban
se a bankbetét nem jó,
sem a részvények.

Nyilvánvaló lett;
ma már legtöbb bajunkkal
nincs mit kezdeni.

Az utóbbi hét
széleskörű válsága
kiéleződött.

Ezt a mindenre
kiterjedő válságot
együtt okoztuk.

Akkor a tied
volt a gyár, a föld, mára
nincs tulajdonod.

Demokráciánk
sok szempontból nem hozott
rendszerváltozást.

A szabad piac
versengése végzetes;
soha sincs vége.

Csak látszólagos
a felfelé ívelés;
nincsen alapja.

Ez az év megint
tartogat meglepetést;
nem is keveset.

Ma még korántsem
látjuk rémtörténetünk
gondterhes végét.

Pocsék helyzetünk
felelőtlen számítás
végeredménye.

Meg se kezdődött
a legtervszerűbb program,
s már látni a bajt.

Talán átok ért,
hogy idáig jutottunk?
Van feltámadás?

Ki tudja mire
jó ez a hosszantartó,
átvészelt idő.

Ha boncolgatjuk
közös sorsunk, rájövünk
mit tettünk rosszul.

Akit porba sújt
sorsa és hitét veszti;
rázza meg magát.

Szűk idők járnak;
biztosak nem lehetünk
szinte semmiben.

Hiába várjuk;
sanyarú helyzetünkön
senki sem segít.

Modern korunkban
sok munkaadóból lett
rabszolgahajcsár.

A mi világunk
olyan, hogy egyenlőség
csak papíron van.

Ennyi disznóság
láttán az ember gyomra
felkavarodik.

Sokat hallani
környezetvédelemről,
de ki tesz érte?

Zord idők járnak
azon a kies tájon,
ahol születtünk.

Ma már ott tartunk
egyre valószínűbb lesz
a hihetetlen.

Számunkra, ami
mindennél fontosabb, hogy
vásárolhassunk.

Ha szükségletünk
szerint élnénk, rájönnénk,
mily kevés elég.

Ez a mi korunk
sok termelt fölöslegét
szemétbe dobja.

A felébredők
a fénytől hunyorognak;
nem látnak tisztán.

Régi álmaink
ma követelődzően
törnek felszínre.

Ma a legfőbb baj:
sorvadó agyvelőkben
lassul a kerék.

Egymást követik
katasztrofálisan rossz,
gyors döntéseink.

Csak önként vállalt
lemondás adhat esélyt
túlélésünkre.

Háború óta
még nem volt könnyebb soruk
a tömegeknek.

Leleplezően
itt és most nyilatkozni,
veszélyes dolog.

Titkos iratok
érthetetlen tartalmát
kik értelmezik?

Nem könnyű dolog
ma nyíltan azt mondani:
"na, ebből elég!"

A berlini fal
leomlott; most érdekek
választanak el.

Egyszer valaki
azt mondta, s igaza volt:
"már nincs sok hátra".

Azokból a nagy
ígéretekből semmi
sem valósult meg.

Ma már látható;
bajunk orvoslására
nincs elképzelés.

Kezdettől fogva
nagyhatalmi érdekek
fonódnak össze.

Többen felmérték
mostani helyzetünket,
és felzokogtak.

Az a tömérdek
tudás: mérhetetlen kincs,
nemzeti vagyon.

Kierőszakolt
lépésekkel sodornak
minket a mélybe.

A fejünk felett
kötött világméretű
alku történik.

Ilyen nagy bajban
önfeláldozásaink
sem segítenek.

Vereségeink
ma sokkal jobban fájnak
mint bármikor rég.

Képtelenségek
korát éljük; erre már
mindenki rájön.

Ami tegnap még
elképzelhetetlen volt,
ma nyers valóság.

Üres szavaktól
már tényleg torkig vagyunk;
itt más kellene.

Szegények jaja,
gazdagok csámcsogása
egyszerre zajlik.

Annyi év után
az igazságtevéssel
még mindig baj van.

Vádaskodással
egyre dühödtebbek az
állandó viták.

Olyan mértékben
még nem aljasodtunk le,
hogy gyilkoljunk is.

Mit hoz a jövő?
Általános véleményt
nehéz alkotni.

Vajon kit zavar
százezernyi névtelen
elkallódása?

Hogyan kellene
a már mélyen alvókat
felébreszteni?

Világ, miért nem
lett legfőbb ideálod
az egyetértés?

Vajon hetven év
kísértetjárásai
véget értek-e?

A régi korok
romjainak helyébe
új romhalmazok?

Tíz millióan
vagyunk, de ki mondja meg
hányan maradunk?

Hová vezetne
ha mindenegyes ember
jólétben élne?

Vajon mit írnak
jövőnk történészei
erről a korról?

Reméljük, hisszük:
valamikor csak jobb lesz,
annyi év után.

A bajok után,
valami váratlanul
meg is változhat.

A végső szent cél,
ebben a zűrzavarban
ma is töretlen.

Még visszatérhet
az elveszett Aranykor,
ha bízunk benne.

Összefogásunk
és a tisztán látott cél
csodákat tehet.

Nehéz elhinni:
csak kitartó bátorság
vihet előre.

Csak a szeretet
óvhatja meg hazánkat
a hanyatlástól.

Legyen a világ
ennél jobb és igazabb,
mint ami most van.

HÉTKÖZNAPJAINK

A kóbor kutyán
ezen a komisz földön
senki sem segít.

Mind megfordulnak;
a leomlott ház alól
jajszó hallatszik.

Ma nyugdíjasnak
lenni nem irigyelt lét,
ha beteg is vagy.

Manapság minden
harmadik embernek van
alvási gondja.

Átfogta vállát,
s kéz a kézben hallgattak
a műtét előtt.

A borról szóló
előadása után,
somlóit iszunk.

Mindig jókor jön
a háromputtonyosból
egy-egy pohárral.

Sajnos ezután
már nem történik semmi,
pedig jó volna.

Számos jogtudós
foglalkozik az üggyel,
oly szövevényes.

Hosszan rágódni
apró-cseprő ügyeken
időveszteség.

A felgöngyölt ügy
mögött árulás lehet,
de ez csak sejtés.

Ma már úgyszólván
elfogadott szokás lett
a trágár beszéd.

A nagy titokról
széltében és hosszában
mindenki beszél.

Kishitű szerint
végünk van, "még nem"- mondja
a bizakodó.

Sok felelőtlen
eszme jár körbe-körbe
kinn a világban.

Tudományosan
bizonyított tételek,
holnap megdőlnek.

A fiatalság
előbb-utóbb kénytelen
kivándorolni.

Fiataljaink
soha nem voltak ilyen
szabad szájúak.

Oly jól alszanak;
mért ébresztenénk őket
vasárnap délben?

Minél hitványabb
árú, annál csillogóbb
csomagolása.

Ez a mi korunk
kiárusítások és
fogyasztók kora.

Milyen nagyszerű
gyors személyi kölcsönből
új T.V.-t venni.

Az ajtó tárva;
a látottak alapján
kifeszítették.

Ülünk és várunk,
(más választásunk nincsen)
az ítéletig.

Várj csak, holnapra
nyilvánosságra kerül
az újabb botrány.

Ők ketten nagyon
is egy húron pendülnek;
van eredménye.

Egy az ablakon
bedobott kézigránát
lett a végzetük.

Különteremben
pókereztek reggelig
a rablott pénzen.

Cellatársukat
megerőszakolták majd
felakasztották.

Mind megbűnhődtek,
mert szólni merészeltek
a "Főnök" ellen.

Közösen léptek
a maguk választotta,
homályos útra.

Hideg számítás,
otromba haszonlesés
irányítanak.

Mennyi torzszülött
jön világra gondatlan
szülei miatt.

Ifjú házasok;
hosszan búcsúznak. Estig
nem látják egymást.

Francia pezsgőt
és kaviárt rendeltek
a Ritz szállóban.

Egyszerre mondták
ki hasonló hangsúllyal
ugyanazt a szót.

Akármennyire
szeretnének, eddig még
nincsen gyermekük.

Huszonnyolc éve;
sorsuk akaratából
egymásra leltek.

Elhidegülés:
egymás rigolyáival
sem törődnek már.

Egyre nehezebb
egymás társaságában
feloldódniuk.

Harminc év után
saját ágyban alszanak
külön szobában.

Messze kerültek
egymástól, nagyon messze;
testben-lélekben.

Fél élet eltelt;
még mindig olyan fájó
emlékezni rá.

Rossz bőrben vannak,
de házasulandóktól
mi mást várhatnánk?

Összefutottak;
abban a nagy városban,
a nagy tömegben.

Az ember nagyon
magányosan éldegél
a fővárosban.

Valamit mondott;
mindnyájan összenéztek,
mert nem értették.

Noha testvérek,
nagyon sok tekintetben
egészen mások.

Talán jó volna
egyszer mindent négyszemközt
megbeszélniük.

Kivétel nélkül
mindenki állította:
nincsen igaza.

Ahol játszottunk,
kéz a kézben sétáltunk,
most zaj és mocsok.

Jó, ha az ember
úgy érzi, most már túl van
csalódásain.

Bent az óra üt.
Kint harangoznak. Dél van.
Gyere. Ehetünk.

Legutoljára
végül abban maradtak,
még megbeszélik.

Falun az embert
szemmel tartják, hogyan él;
nem lehet titka.

A jó vezető
tiszteli és becsüli
beosztottjait.

Hiábavaló
vitatkozásra nem jó
sok időt szánni.

Tökéletes terv
nem lett belőle, mégis
sokat segített.

Felgyűrt gallérral
topognak a hidegben;
munkára várnak.

A Moszkva téren
várókra nagy pelyhekben
hull alá a hó.

Művészkörökben
a szenny túlburjánzását
félik némelyek.

Az ember végül,
amikor már elgyengül
nem szeret élni.

Tavasz van és fény;
öregen is érdemes
jól körülnézni.

Állítólagos,
értékes festményei
sehol sincsenek.

Az örökösök
bankbetétjét keresik,
de nem találják.

Halála után
tűvé teszik a lakást
a hagyatékért.

Szelíd testvérek;
sorsolással osztják el
az örökséget.

Ismert s névtelen
hősök sírján mindig van
mécses és virág.

A pisszegők mind
elfoglalták helyüket
fenn a karzaton.

Nagy csoda lenne,
ha annyi viszály után
békét kötnének.

Minden kis zugot
átkutattak utána,
de hűlt helye van.

Még találkoznak,
de már semmi sem olyan,
mint akkor, régen.

Volt olyan idő;
egy kiló kenyér három
hatvanba került.

Lomtalanítás;
sikerült felöltözni
tetőtől-talpig.

Háború után
vakvágányon, vagonban
éltek évekig.

Manapság egyre
több az álmodnivaló;
a szegénynek is.

Nyáron se volt jó
koldulni, ősszel rosszabb,
télen borzalmas.

Akik valaha
vidámak voltak, ma már
nem látszik rajtuk.

De sok gyötört arc,
mennyi kisiklott élet
2008-ban.

Van, aki már csak
üvegét emelgeti
szomjas szájához.

Néhányan, akik
ma koldulnak, holnapra
elszenderülnek.

Ez az éjszaka
ott az aluljáróban,
nagyon hideg volt.

Ma éjjel fagyott;
egyre többen irigylik
rongyos paplanját.

Egy közös kortyra
néha négyen-öten is
összeverődnek.

Jó cimboraság
újra megerősödik,
amíg a bor tart.

Hidegben, fagyban
valahogy túl kell élni
az éjszakákat.

Valahol talált
mocskos takarók alatt
könnyebb a hideg.

Egyszer majd talán
az ő fejük felett is
lesz újra fedél.

Otthontalanok;
segítségre szorulnak:
megtörten élnek.

Akiknek nincsen
betevő falatjuk sem,
mihez kezdjenek?

Lázas szemekkel,
bűzölgő rongyaikban
várják a reggelt.

Meleg levesért,
darab fehér kenyérért
kígyózó sorok.

A fűtött lakás
ma már sokak számára
csak ködös emlék.

Fűtetlen szoba,
napjában egy tál étel;
többre nem telik.

Holnaptól kezdve
újabb sztrájk a vasútnál;
többet alhatunk.

Szépítőszerek,
olyannyira fontosak
a nők szemében.

A férfiaknak
sok pénzükbe kerülnek
hódításaik.

A nők jól tudják,
rafinált pőreségük
milyen izgató.

Fájdalmas zokszó
hallatszik, csak jól fülelj,
egyre több helyről.

Ez a szülőföld
a nincstelen számára,
nem sok jót ígér

Nagyon úgy néz ki:
évről-évre nagyobbak
szemétdombjaink.

De jó is volna
öröklött bajainkat
orvosoltatni.

Egyre terjednek
a legváltozatosabb
bolondériák.

A hitelező
és a hitelt felvevő,
egymásból élnek.

Homo sapiens;
mért idegenedtél el
ősi magadtól?

Kikapcsolódni,
a nők idáig még nem
járnak kocsmába.

Üvegházhatás;
már nem lehet felmérni
a kár mértékét.

Reggel hat körül
minden átmenet nélkül
megszűnik a csönd.

A közért végzett
munka örömmel jár, ha
nincsen hiába.

Ketten beszélnek;
füstölgő leheletük
a lámpafényben.

Akinek az éj
hosszadalmas, keljen fel;
menjen sétálni.

A természetet
tisztán tartani: közös
kötelességünk.

Mily felemelő
a kertben végzett munka
feletti öröm.

Amikor az éj
leszáll, másképp van falun,
mint a városban.

Ma nagy ünnep van;
mindenki sürög-forog,
teszi a dolgát.

Újév, keringő,
virágok között, barokk
csillárok alatt.

Hárman pályáztak;
három közül választunk:
szép, szebb és legszebb.

Ti, szerencsések,
mind szerepet kaptatok
a Nagy Színműben.

Sok gonosz dolgot
hithű fanatikusok
hajtanak végre.

Az állomásra
éppen, hogy befutottunk,
máris indulunk.

Minden egyes év,
ami elmúlt, meghozta
vadhajtásait.

Az út balra megy,
a tábla jobbra mutat;
elforgathatták.

"Soha semmire
nincs időnk" - sóhajtottak
és lefeküdtek.

Ők, akik soha
nem beszélnek túl sokat,
csak cselekszenek.

Ebből semmi jó
nem származik; sajnos nincs
biztos alapja.

Köznapi lelet:
ing s alsónadrág között
mosatlan zoknik.

A főnyeremény
naponta csiklandozza
fantáziánkat.

Nehéz elűzni
az unalom óráit;
egyre nehezebb.

Harminc éven túl,
hiánytalan fogazat
csodának számít.

Zajlik az élet:
a napok egymásután,
az utolsóig.

Egy idő után,
minden lépést megfontol
a láb és a szív.

Csönd. Várakozás.
Kórustagok ajkain
felcsendül a dal.

Együtt másztak fel
a kiugró sziklára,
s együtt ugrottak.

Hiába minden;
a szükséges segítség
nem jött időben.

Akármi történt
velük életük során;
kipihenhetik.

Nekihajtottak;
s az a nagy lovas szobor
autójukra dőlt.

Sírba helyezett
testünkön jó étvágyú
férgek nyüzsögnek.

A haldokló mély
utolsó nagy sóhajjal
adta ki lelkét.

Halottak napján
sokan gyújtanak mécsest,
hoznak virágot.

A hősök falán
fekete márványlapon
aranyló nevek.

A temetőben
mennyire felemelő
a különös csend.

Halottak napján,
de sok ember fut össze
rokonaival.

Fiatal popsztár
sírjára sok csokrot vonz
népszerűsége.

Ismert színészek
sírjain gesztenyékből
formált keresztek.

A SIKER-ÉLMÉNY

Ma kizsebelem
a közönséget, - mondja,
és nyeregbe száll.

Az egész tribün
haragjától kísérve
vágtat a célba.

GYÖRGY TESTVÉR HALÁLA

Későn érkeztem.
A halál időközben
már eljött érted.

Itt és most fekszel;
nyitva-hagyott szád körül
legyek röpködnek.

Halotti leplen
szál vérző, piros rózsa;
- kegyetlen halál.

Homlokod hideg
és kemény, mint a márvány
tenyerem alatt.

Amit akartál,
amit még tervezgettél,
csak szándék maradt.

A pap prédikál;
noha szavait hallom,
nem érzékelem.

A kereszt, amin
neved áll eltűnik a
koszorúk között.

Temetés után
a nap összeperzseli
a virágokat.

Van-e valóban
békesség és nyugalom
ott a föld alatt?

HONPOLGÁROK

Tehetségével
még néhány év, s mindenkit
elhomályosít.

Túrógombócból
harmincat is megeszik,
ha fogadsz vele.

Nyiszlett teste volt
az ok, hogy nem kellett, nem
nyúlszívűsége.

Művészkörökben
forgolódott; akkor lett
Péter barátja.

Babpástétomból
bőven ken kenyerére,
és mohón eszi.

Anyjánál senki
sem készített finomabb
töltött káposztát.

Egyik kezében
sültkolbász, a másikban
jó darab kenyér.

Hátára vette
lenvászon zsákját, búcsút
intett, s elindult.

A kertajtóban
még egyszer visszanézett,
és utoljára.

Ölébe hullott,
váratlan örökségnek
negyede sincs meg.

Megszokásból még
néha felhívja, de már
érzi, untatja.

Moziba vitte;
s a kedvező sötétben
megfogta kezét.

Még szerencse, hogy
házasságot nem ígért;
Misivel sétál.

A szép nemből több
érdeklődőt sikerült
elbűvölnie.

Zajban és bűzben
olvas a bibliából
lelki üdvünkért.

Irdatlan erős;
húsz kilóval nyom többet
klubtársainál.

Fél órája sincs,
hogy átúszta a folyót,
már indul vissza.

Fejlövést kapott;
piros vére szétfröccsent
a kövezetre.

Gigászi lénye
vademberhez hasonlít,
de barátkozó.

Sok kis kölcsönét
átfogó nagy kölcsönnel
fizeti vissza.

Pontban éjfélkor
ért fel a csúcsra; ott áll
csillag közelben.

Milyen hitvány sors
milyen nélkülözés vár
rá fedél nélkül!

Annyit maga is
elárult már magáról,
hogy embert gyilkolt.

Nem igen lehet
vitázni vele, mert ha
feldühödik, üt.

Egy idő óta
erőszakossága már
több mint zavaró.

Az egész kocsma
árnyékától is retteg;
nagy verekedő.

Nekihevülten,
szinte őrjöngve vált meg
jobbik felétől.

Vonzza a gaztett;
nem kétséges, egész nap
min töri fejét.

Természetéről
annyit azért jó tudni,
nem válogatós.

Őt nem találták
annyira bűnösnek, két
évvel megúszta.

Szerencséjére
végre minden sikerült,
s nincs bizonyíték.

Hosszú ujjai
elsőrangú szerszámok
a pénzszerzésben.

Mind megszeppennek,
amikor őt látják a
kocsmaajtóban.

Ártatlan öccse
jó pénzért elvállalta,
hogy helyette ül.

Kereket oldott;
azóta se találtak
rá a nyomára.

Ifjú hitvese
kissé bizarr konyháját
még szoknia kell.

Mindkét kezével
szép nyakát szorongatja;
már alig piheg.

Helyre legény volt;
papucshős lett belőle
a keze alatt.

Amikor elment,
tudta, hogy nem jön vissza
szülőföldjére.

Ügyeskedéssel,
már minden forintból több
mint kettőt csinál.

Félrehúzódik;
csajkából kanalazza
sovány ebédjét.

Egyetlen álma:
képessége szerinti
helyre kerülni.

Idős modellje
festményén fiatalabb
jó harminc évvel.

Rossz festményeit
bérelt galériában
árusítgatja.

Nevet? Nevetünk.
Ha sír, mindnyájan sírunk;
kitűnő színész.

Csélcsap természet;
zugügyeiben nehéz
kiigazodni.

Meglátogatta;
nagy bélyeggyűjteménye
volt az alibi.

Táncolni tanul;
akárhogyan igyekszik,
valahogy nem megy.

Gyönyörű teste
felejthetetlen táncát
lantja kíséri.

Jóképű fickó;
gazdag nők közül többen
is felkarolták.

"Édes Edinám"
- kezdi levelét. Ennél
többre nem futja.

Annyit megtudott,
hogy elvált s két gyermeke
van két apától.

Harmincegy éves
korában értette meg,
milyenek a nők.

Eltökéltsége
különös varázzsal bír
a nők szemében.

Még barátjának
sem mondta el kalandját
a szép szajhával.

Az ütlegelés
végén letörölgeti
arcáról a vért.

Noha faggatják,
egyetlenegy szót se szól
a kínos ügyről.

Apja azt mondta,
utcaseprőnek se jó;
politikus lett.

Mióta elvált,
záróráig iszogat
a szokott helyen.

A lépcsőn, ahol
a tömeg lót-fut, alszik
vizeletében.

Őt csak egy dolog
érdekli: mire akad
a kukák mélyén.

Tetovált testén
egymás farkát harapja
két díszes kígyó.

A tér közepén
csellengő tömeg előtt
lángot nyeldekel.

Nyílnál sebesebb
mozdulattal üti ki
nagy riválisát.

A Sziget csücskén
száll le a villamosról;
onnan fut tovább.

Szerencséje volt;
a folyó örvényei
mind elkerülték.

Végig versenyben
volt; az utolsó körben
defektet kapott.

Egyszer annyira
összeverték, azóta
sokat nevetgél.

Az ő sírjánál
mindig összeborulunk
ha találkozunk.

Senki se tudja,
melyik sziklasír mélye
rejti holttestét.

Nagyon megbánta,
hogy akkor nem tette meg,
most már túl késő.

Neki hiába
beszélnek, csak azt hiszi,
amit tapasztal.

Többet költött, mint
amennyit keresett: ez
gondjai oka.

Nagy kárörömmel
látja, hogy barátja is
elszegényedett.

Utolsó terve
szerint Japánba megy, de
ez még nem biztos.

Első szerelem:
ma ünnepli névnapját;
mivel köszöntse?

A megállóban
két mobilon beszélő
össztüzében áll.

Úttörő alkat;
minden változást imád,
minden új dolgot.

Kalandos útról
jött haza, sikere van;
jól adja elő.

Vékonyan keni
a vajat kenyerére;
autóra spórol.

Egyik szeme sír,
a másik viszont nevet:
egyensúlyban van.

Csakhogy ne kelljen
később szégyellni magát,
leszegényedik.

Különös alak,
mérget vehetsz rá, hogy még
hallasz felőle.

Rossz utak miatt
morog; nagy a szája, de
adót nem fizet.

Esőáztatta
levélben kapta vissza
háza terveit.

Adóssága volt;
nagy uzsorakamatra
kapott százezret.

Római jellem;
nincs sebezhető pontja,
bőrpáncélban jár.

Sötét árnyképe
viaszgyertya lángjától
vetül a falra.

Csak egyet tehet,
-látta be - s meg is tette.
Lelepleződött.

Nagy csirkefogó;
mélyen ülő szeméből
nem sok jó árad.

Most, hogy már szépen
megszedte magát, jó lesz
visszavonulni.

Akik elhitték
nyájas ígéreteit,
mind lépre mentek.

"Bottal üthetik…"
ügyfelei pénzével
külföldre szökött.

Ő így szokta meg;
amit egyszer kölcsönkért,
nem adja vissza.

Titkon csodálják,
mennyire nyugodt zilált
pénzügyeiben.

A puska csövét,
amivel fejbe lőtte,
megtisztogatja.

Mindig időben
sikerült köpönyeget
fordítania.

Annyira azért,
ahogyan ő állítja,
nem becsületes.

Szöges ellentét
van nyájas szavai és
tettei között.

Felindultában
csak úgy ontja magából
trágárságait.

Hallgat. Már mindent
elmondott, amit akart;
a tüzet nézi.

Pesten született,
Hollandiában tanult,
most Madridban él.

Jó tíz év alatt
összehordott kövekből
építi házát.

Nem lehet beteg;
mellhártyagyulladását
lábon hordja ki.

Felettesével
nem volt jó ujjat húzni,
utcára került.

Eladta földjét;
már nagyon elege volt.
Budapestre ment.

Gépészmérnök, de
autófelvásárlással
is foglalkozik.

Elcsigázottság
lett úrrá rajta a sok
túlórázástól.

Javaslatot tett
szűrőberendezésre,
de nem volt rá pénz.

Fejét bedugja
az oroszlán szájába;
szájtátva nézzük.

Fáradtnak látszik;
újabb vállalkozása
még nincsen sínen.

Kutatómunkát
végzett, utcára került;
most állást keres.

Lázasan kutat,
minden nyomot megvizsgál,
mégsem találja.

Úgy nem ismerte;
fénykép után festette
Garcia Lorkát.

Látomásait
frappáns novelláiban
fogalmazta meg.

Spontán rögtönzött
szövegeit érdemes
papírra vetni.

Örökérvényű
sorok jutnak eszébe;
elérzékenyül.

Ihletettsége
beérett gyümölcseit
sokan irigylik.

Megviselt arcok
és fonnyadó virágok;
festőtémái.

Kőszobrok után
most agyagszobrot formáz
barátairól.

Különös szépség
idomait mintázza
kapós szobrain.

Ünnepelt színész;
csinos hölgykoszorúban
örökítik meg.

Dús szemöldöke
két nagy sötétlő pamacs
szemei fölött.

A sarokban ül
s kéjsóvár tekintettel
néz maga köré.

Álarca mögül
leskelődik; két szeme
taszítón csillog.

Akár az ördög,
olyan csúf, de a nőknél
nagy sikere van.

Hólapátolás
után a topogóban
akaszkodott rá.

Kegyetlenségét
voltak, akik csodálták,
s akik rettegték.

Lekötözötten
addig ütötték, amíg
belefáradtak.

Sok mindent állít,
biztos változást ígér;
dübörög a taps.

Ha ő szónokol,
nagy a csönd; hallgatói
könnyüket törlik.

Nagy ripacskodó;
hatásos gesztusokkal
kelleti magát.

Múlt héten még volt
ereje kéregetni,
most csak ül és néz.

Épp megágyazott
magának egy sarokban,
kartondobozra.

Ő már feladta;
egyedül csak butykosa
hűséges hozzá.

Nem is rág, úgy fal;
hányattatott élete
ott ül az arcán.

Elindul haza;
jobbra-balra tántorog,
de nincs egyedül.

Mindennap rosszabb
a helyzete, most már csak
a szomját oltja.

Elárverezték
házát is, most koldulhat;
túlköltekezett.

Hátizsákjában
hozza-viszi mindenét
és két szatyorban.

Ha jól beivott,
élvezettel meséli,
trágár vicceit.

Napi sétája
egyik szemétkosártól
a másikig tart.

Golfütőjével
nagyot üt a labdába;
kis csapat nézi.

Mindig úgy beszél,
mintha ütődött volna,
de sakkozni tud.

Egyre jobban áll;
részvényei értéke
megduplázódott.

Minden forintját
befekteti; merészen,
határozottan.

Pénzgondjaiból,
amíg kilábal, tucat
év is eltelik.

Ötven milliót
is veszített egyetlen
rossz tranzakción.

Utolsó esély;
még megmaradt pénzéből
rulettezni ment.

Néhány mondatban
felvázolt érve nyomán
minden világos.

Egyszerű eset;
őt még soha nem látták
mosolygás nélkül.

Magas láza van;
kifakadt sebeiből
gennyes vér folyik.

Megháborodott;
tehetetlen dühében
a falat veri.

Már tudja mit tesz;
az árnyékba rejti el
fénytelen arcát.

Sorsszerűen jött
ez a kis összefutás;
kölcsön kérhetett.

Isten felvitte
a dolgát, TV-jét már
ágyából nézi.

Belenyugodott;
ritkuló hajszálai
se zavarják már.

Rémálmából épp
most riadt fel, estére
túl sokat evett.

Mióta egyszer
valaki felszarvazta,
nagyon óvatos.

Hitvese szerint,
szánalmas gondolkodó;
semmihez sem ért.

Két nagy lánya van;
mindkettő idősebb, mint
új felesége.

Az ördögűző
elvégezte munkáját,
nyolcvanezerért.

Szigorúsága
kegyetlennek tűnt, mégis
jó tanárunk volt.

Filozófusként
kezdte hosszú pályáját;
ma gipszkartonos.

Leül. Mielőtt
még magába mélyedne,
távozásra int.

Már lassan három
éve nincsen állása;
ötvenhat éves.

Munkaképtelen;
de álmában visszatér
juhai közé.

Gégerákja van;
jutalomjátékára
már nem kerül sor.

Kritikusai
fejcsóválva olvassák
újabb cikkeit.

Gyönyörű hajnal;
elégedettnek néz ki,
megírta művét.

Zenéje mintha
közvetlenül az égből
érkezne hozzánk.

"Csapnivalóan
játszotta művét" - írták
több újságban is.

Ha őt kérdezik,
több száz fényképezőgép
kattog és villog.

Mestermunkáját
pontos határidőre
keni vászonra.

Abszurd drámáról
volt szó. Félreértette;
vígjátékot írt.

Kis emberekről
megríkató történet
jutott eszébe.

Szeretőjét még
mindig imádja, pedig
többször megcsalta.

Szertartás szerint
kezén-lábán vasláncok,
s nyaka körül is.

Kitavaszodott;
társtalansága vége
is megérkezett.

Fülig szerelmes;
megspórolt pénzéből már
egy forintja sincs.

Azon vajúdott:
ennek a nagy cirkusznak
mi lesz a vége?

Baloldalinak
vallja magát, miközben
Porsche-jába ül.

Úgy hírlik róla,
alapvető dolgokban
nem ismer tréfát.

A vallatótiszt
otthon megsimogatja
kisfia fejét.

Egész éjszaka
kevés volt kifundálni
a vádiratot.

Könnyen felfortyan;
az építő kritikát
se tolerálja.

Hamis eszméit
ellentmondást nem tűrő
hangon hirdeti.

Néhány pimasz cikk
teljesen tönkretette
elismertségét.

Gyakori a taps;
harcias szónoklata
sokaknak tetszik.

Előre látta
a tarthatatlan rendszer
csúfos bukását.

Lehajtott fejjel
hatásszünetet tartott,
aztán elkezdte.

Mára kiderült,
mennyire légből veszi
állításait.

Látnoki hangja
bölcs szavaival együtt,
komoly hatású.

Rossz fogaival
csak nyámmogja az ételt;
inkább csak iszik.

Kocsmatöltelék;
számtalan korsó söre
se oltja szomját.

Szomjúságából
adódik, hogy egyre több
sört hajt le torkán.

Már évek óta
ténfereg munkátlanul
s reménytelenül.

Nehéz helyzetét
könyöradományaink
csak enyhíthetik.

Valaki ebben
a kocsmában lopta el
műanyagszatyrát.

Az ivásnak nagy
előnye; többé nem kell
gondolkodnia.

Pipogyasággal
őt ne vádolja senki;
három háza van.

Évekig tartó
megfeszített munkával
se vitte sokra.

Félreállított;
az ő véleményére
sose kerül sor.

Már öt hónapja
töri a fejét egy jó
új elméleten.

Mind azt hittük, még
van mondanivalója,
de elhallgatott.

Mindent megjósolt;
ismét őt választották
tanácsadónak.

Előre tudta,
mikor következik be
a pénzügyi csőd,

Mióta tudós,
a leggyilkolóbb fegyver
tervét készíti.

Úgy határozott;
neki mindig mindenről
számoljanak be.

Csúcsigazgató;
saját repülőgépén
megy segélyt kérni.

Rossz filozófus;
sokat töri a fejét
semmiségeken.

Jó néhány éve,
hogy balszerencséje van;
kutatja, miért?

Egy nap lefekvés
előtt döbbent rá, milyen
magányosan él.

Egyszer azért még
jó volna visszatérni
szülőföldjére.

Nagy bölcsen hallgat;
igaz a négy fal között
senki se kérdez.

Megfontoltan él;
hosszú számításokat végez
kis dolgokban is.

Álarca mögül,
bizalmatlanul figyel
a külvilágra.

Szükségtelenül
egyetlen mozdulatot
sem tesz; csak ha kell.

Tohonyasága,
még fiatalkorában
szegődött hozzá.

Mindig csodálta
mások merészségét; ő
óvatoskodott.

Sokat töprengett:
kitől örökölhette
kishitűségét?

Többé-kevésbé
azért eddig még mindig
volt mit ennie.

Nagy gödröt ásott,
abba dobja tavaszig
a hulladékot.

Szép vörös hajú
nő jelent meg álmában;
sajnos felébredt.

Vidám természet;
jóízűen nevetgél
badarságain.

Egyszer megtörtént:
valaki érdeklődött
hogyléte felől.

Bizakodóan
horgássza szerencséjét
az esti Dunán.

Elhatározta:
utánanéz, ősei
kik és mik voltak.

Csitítja magát;
igaz hülye döntés volt,
de van kiskapu.

Nem hitte volna
hogy még legjobb barátja
is cserben hagyja.

A feltett kérdést
addig boncolta, amíg
már nem értette.

Olyan anyja volt,
aki az ágyba hozta
be reggelijét.

Sötét szobában
kedvetlenül, fáradtan
vár valamire.

Teológus lett;
mindig izgatta teste
feltámadása.

Átizzadt ingben,
lidércnyomással ébred
fel álmaiból.

Bodri kutyája
különösen érzékeny
a házalókra.

Hányatott élet
után nagyon jó volna
ha megbecsülnék.

Már sok mindenről
lemondott, de pipáját
azt tovább tömi.

Vajon milyen volt
megelőző élete,
hogy ennyit szenved?

Mozart zenével
búcsúztassák, majd szórják
szét a hamvait!

Bűzlő szájszaga,
s gyomorbántalmak miatt
került kórházba.

Sikert sikerre
halmozott, de egyik nap
szívéhez kapott.

Gyomorvérzéssel
szállították kórházba,
s ott bele is halt.

A jó tenorok
közül kétségtelenül
ő volt a legjobb.

Egy őszi napon
hirtelen ágynak esett,
másnap halott volt.

Szerinte nem jó,
hogy faluja már tele
van jöttmentekkel.

Éppen felriadt;
finom, forró lábvize
jéghidegre hűlt.

Még megkísérli
valahogy átvészelni
ezt a telet is.

Szeret játszani;
képzelete várában
tornyokat épít.

November végén
fűtetlen szobájában
nagykabátban ül.

Most, hogy süt a nap
s hosszabbodnak a napok,
kevesebbet fűt.

Egyetlenegyszer
egy vadidegen nőnek
mesélt múltjáról.

Sok szenvedésen
ment keresztül, ám lelke
megtörhetetlen.

Körülményeit
tekintve ma jobban él
mint az átkosban.

Valamikori
sérelmét váratlanul
most hozza elő.

Mindennap büszkébb
magára és amit tesz
mások javára.

Legszebb álma volt,
amikor halott anyja
megsimogatta.

Arca sugárzik,
kezében két kőtábla;
úgy jön a hegyről.

Egyszer, régen volt;
két gyermeket mentett ki
egy égő házból.

Ő már csak ilyen;
sohasem tagadta meg
kétséges múltját.

Egy életen át
kotorászott sikerrel
mások zsebében.

Az öreg gengszter
még ma is nagyon örül
új fegyverének.

Önként mondott le
elnöki tisztéről; már
belecsömörlött.

Hazatelepült;
noha mindene megvolt,
tovább nem bírta.

Véletlenül se
vizsgálná felül ósdi
elméleteit.

Mogorva tudós;
fanyar lelkületével
társtalan maradt.

Amíg emléke
valahogy fenn nem marad,
nem tud pihenni.

Már eltávozott,
de isteni szopránját
nem vitte sírba.

Egykor csillogó
csillaga leáldozott;
ma nincs rá szükség.

Régen volt meccsen;
ebből az új csapatból
senkit sem ismer.

Soha nem mondta,
de azért többen tudtuk:
mennyit szenvedett.

Arcvonásait
kóborlása évei
szántották mélyre.

Börtönévei,
ha felriad álmából,
még mindig fájnak.

Tegnap megszédült,
és legurult a lépcsőn,
de már jobban van.

Ősei között
többen grófok is voltak;
de mit ér vele?

Az évek során,
de sok minden gyűlt össze
fiókjaiban.

Nyugdíjba vonult;
arcán elégedettség
látható jele.

Gondtalansága
eddig tartott, ezután
szenvednie kell.

Felépülése
tovább tartott, mint ahogy
orvosa várta.

Lábai miatt
már tolókocsival jár
bevásárolni.

Magyarázza, de
nem eléggé világos
hogy mit is akar.

Még néhány percre
kinyitotta szemeit,
de már nem látott.

Mily szoborszerű;
tágra meredt szemében
a végtelen űr.

Még egyszer felült,
aztán hátrahanyatlott,
s nem mozdult többé.

A végső napon
többedmagával kikel
koporsójából.

Meglátogattuk,
de nem nézett ránk, csak ült
az ablak előtt.

Halványan rémlik;
hol ásta el legelső
áldozatait.

Sokáig hitte,
börtönéveiért majd
kártalanítják.

Auschwitzba vitték;
mikor onnan hazajött,
Szibériába.

Szülei, bátyja,
nővére odavesztek,
csak ő maradt meg.

Születésétől
egész a mai napig
nem volt háború.

Őt megkímélték,
de tizenegy paptársát
börtönbe zárták.

Vallatás, kínzás
volt kenyérkeresete
nyugdíjazásig.

Orvosok nélkül
ebben az évben tölti
be a hetvenet.

Hűlt helye sincsen,
pedig sokan szeretnék
felköszönteni.

Rossz szőrcsuhában,
homokbánya-barlangban
vezekli bűnünk.

A feje búbján
azt a néhány hajszálat
gondosan őrzi.

Egyre nagyobb gond
birkóznia a téllel
kis nyugdíjából.

Búcsúbeszédét
a vége felé kissé
összezavarta.

Görnyedt tartása
a sok teleírt papír
következménye.

Öreg költő; még
ír, de egyre jobban fáj
névtelensége.

Fenyőtobozok
összeszedésére már
nem vállalkozik.

Dús, ősz hajára
büszke, ahogy elnézi,
mennyi a kopasz.

Nevetségesen
ül a széken, előre
kókadó fejjel.

Születésnapján
öt kicsi száj harsogja:
"éljen nagyapa!"

Ételpecsétek
tették változatossá
szakadt kabátját.

Már WC-re se
megy másképp, csak két bottal,
annyira gyönge.

Kis tanyájáról
hordágyon vitték szegényt
s helikopteren.

Sokan reszkettek
tőle a múltban; most az
ő keze reszket.

Egy idő óta
másoknak is feltűnik:
magában beszél.

Egyre gyakrabban
kínozza a gondolat:
milyen a halál?

Róla mondható:
mindhalálig hűséggel
szolgálta népét.

Még annyit mondott:
"fontosak vagytok nekem",
s becsukta szemét.

Altatókkal és
pálinkával fogadta
a kegyes halált.

Ott a végtelen
hómezőn vesztette el
legjobb bajtársát.

Néhány verssorra,
régi dallamfoszlányra
még emlékezik.

Háziasszonya
különös gonddal mossa
az oltárkendőt.

Mindenki siet,
mindenkinek dolga van;
egyedül ő ül.

A halálról csak
annyit mondott, szerinte
nem is olyan rossz.

Sok már nincs hátra,
de azért még mindig küzd
néhány óráért.

HÖLGYKOSZORÚ

Lányok álmai
kinn, a rózsalugasban
valóra válnak.

Olyan könnyedén
táncol, mintha kétlábú
pillangó volna.

Ha találkoznak,
órák hosszat csevegnek
csacsiságokról.

Rózsálló arcát
kandalló tüze festi
még pirosabbra.

Csinos kis szuka;
jóképű bikát hergel
az orrunk előtt.

Karjai között
olyannyira elgyöngült,
mindent tehetett.

Akit szeretett
felcsinálta, elhagyta;
most mihez kezdjen?

Nagyon ideges;
hajtincseit húzgálja
a vizsga alatt.

Hogyha gyónni megy,
feltűnően sokat kell
felsorolnia.

"Van pasid?" "Igen."
"Milyen?" "Nagyon féltékeny."
"Van is oka rá."

Csöndes úri lány;
őt gondosan nevelték,
köszönni is tud.

Hosszú ujjain
körmeit reszelgeti
lakkozás előtt.

Többé nem hallgat
másokra; sorsát mától
kezébe veszi.

Előrelátó;
selyem köntöse zsebét
óvszerrel tömi.

A tiltott úton
csorbítatlan hírneve
kerül veszélybe.

Úgy érzi, annyit
már leszűrt a dologból,
többé nem teszi.

Félig meztelen,
duzzadt keblei között,
aranylánc fityeg.

Hosszú vörös haj,
tűsarok; ám járása
kiábrándító.

Szépsége ismert;
most azon munkálkodik,
hogy megfizessék.

Töredelmesen
mind meggyónta bűneit,
és megkönnyebbült.

Csillogó, sötét
haja szinte földig ér;
hosszan fésüli.

Amitől tartott,
sajnos már idő előtt
bekövetkezett.

Addig eljutott,
hogy szólnia kellene,
de még nagyon fél.

Onnan érkezett,
ahol még nem ismerős
se kín, se nyomor.

Bájos idegen;
mosolyogva nyögi ki:
"vizontlatasra".

A kotnyelesről
annyit azért jó tudni,
pletykálkodik is.

Gyönyörűséges;
hetedhét országban nincs
hozzá hasonló.

Mind a két ajkát
átfúratta; gyöngysorok
ékesítik fel.

Fehér homlokán
kékre festett dús haja
tincsei lógnak.

Tisztaságában
senki se kételkedett;
ez lett a veszte.

Húgát kérte meg,
telefonáljon neki:
ma este nem megy.

Meg nem mondaná,
kinek mennyit árult el
főbb titkaiból.

Szeme sugárzik,
lázasan beszél; látszik,
már felengedett.

Miközben dalol,
hollófekete haját
kontyokba fonja.

Többen is mondták:
mért nem megy manökennek;
karcsú és magas.

Feltűnő szépség:
ezt senki sem vitatja;
sajnos férjnél van.

Világos érvek
dacára úgy döntött, még
jól átgondolja.

Hosszan nem állta
rajongó tekintetét,
felesége lett.

Terápián volt;
ma kézilabdáztak, jól
megizzadt bele.

Sírszobra: korán
félbeszakadt élete
megható nyoma.

Fiatalkori
képe mosolyog felénk,
mintha még élne.

"Jaj, óvatosan…"
- mondja az ifjú asszony
ifjú férjének.

Nászéjszakáján
kielégületlenül
ül ágya szélén.

Régen szende volt;
ma már gátlásaitól
nem kell félnie.

Fél lábon állva,
a falnak támaszkodva
kínálja magát.

Ha a bűn csábít;
lelkiismerete még
jelez, csak későn.

Szépsége lehúz
a mélyek mélységébe;
nincs menekülés.

Nem akart hinni
szemének, olyan drága
nyakéket kapott.

Egyszerűsége
csak addig tartott, amíg
kevés pénze volt.

Jól kiköhögte
magát; már rágyújthat egy
cigarettára.

A hallgatással
mindig hadilábon állt;
ez jól hallható.

Gyermekkorából
megmaradt emlékei
utálatosak.

A piros almák
közül a legnagyobba
harapott bele.

Végleg feladta
a reményt, hogy valaha
még viszontlátja.

Addig győzködte,
míg a végén beadta
karcsú derekát.

Születésnapján
összegyűlt vendégei
után takarít.

Hosszú lila sál
hófehér nyaka körül
a pajzán szélben.

Már látja, mással
tévesztette össze; túl
bambán mosolyog.

A kávéházban
zavarodottan figyelt;
drogról beszéltek.

Nagy nyelvtehetség;
hét nyelven beszél, most épp
törökül tanul.

A tánc és a fény:
szétválaszthatatlanul
lételemei.

Kinn a színpadon,
kínzó lámpalázának
híre-hamva sincs.

Az öltözőbe
bejött hozzá, és így szólt:
"nagyszerű voltál!"

Már le is mondott
róla, s akkor egy este
megkérte kezét.

Ahol szülei
is esküdtek, ugyanott
viszik oltárhoz.

Élete párját
csalhatatlan ösztönnel
választotta ki.

Egyszer csak eljön
az a boldog pillanat,
hogy anya lehet.

Úgy altatja el
kis falánk csecsemőjét,
dalt dúdol neki.

Amiről apja
mesélt, arról beszél most
orosz barátja.

Féltékenysége
szerint férje mindennap
más nővel szemez.

Sok levelet kap,
de macskakaparása
fejtörést okoz.

Léptei nyomán
ide hallatszik a friss
hó ropogása.

Festőkurzuson
ismerte meg, most egymás
portréját festik.

Megrendítette
arckifejezésének
kegyetlensége.

A gombát, amit
az erdőben talált, épp
most szolgálja fel.

Vitáik során
úgy érezte, neki volt
többször igaza.

Tulajdonképpen
szerette, de volt egy rossz
tulajdonsága.

Kimonójában
tipeg, s halkan kérdezi:
"hozhatok teát?"

Szégyelli magát;
nagy véraláfutással
a szeme körül.

Ma reggel még nem
kapta meg gyógyszereit;
morcosan néz ránk.

Gumiszobába
zárták; dührohamában
kártékony lehet.

Rögtön szörnyethalt;
a neve nem derült ki
papírok nélkül.

Könnyelműsége
az oka, hogy pénzének
nyakára lépett.

Hazajött, de ránk
se hederít, pedig mi
éhesek vagyunk.

Két kutyája van;
papucs és a lábtörlő
hamar eltűnnek.

Nagyon szeretné,
ha egy megbízható lény
gondját viselné.

Akkor döbbent rá,
hogy teli bőrtáskája
nincsen a vállán.

Vakáción volt;
alaposan kirámolt
lakása várta.

Csak átmeneti
időre számíthat egy
kis változásra.

Számos kudarca
miatti kimerültség
lett úrrá rajta.

Még sohasem volt
annyira boldogtalan
mint tegnap este.

Végig nyújtózik
a pamlagon; a szőlőt
úgy szemezgeti.

Pesti lakását
vácira cserélte el,
de anyjánál él.

Születésnapján
maga lepi meg magát
két szál rózsával.

Pincsikutyáját
fésüli, öltözteti:
úgy babusgatja.

Most jött nyomára:
szüleit testvérei
szipolyozták ki.

Milyen szerencse
szerencsétlenségében,
hogy kulcsa megvan.

Kegyetlenül fél;
a jövő homályából
sok minden jöhet.

Reggel korábban
kelt fel a szokottnál, és
sétálni indult.

Egyszer egy évben
megengedi magának,
hogy bonbont egyék.

Önképe mintha
az utóbbi időben
megkopott volna.

Kissé zavarja
tükre homályossága;
már nem lát tisztán.

Most egyszer nagyon
elragadtatta magát,
de már megbánta.

Nincsen egy deka
zsír se fölöslegesen
a bőre alatt.

Egyszer jó volna
már elrendezni kusza
gondolatait.

Fancsali arcán
már a vak is láthatja:
kéreti magát.

Biztos előnyös
lett volna a számára,
de visszatáncolt.

Kis bögréjébe
várja a pénzt; nyakában
írott köszönet.

Zoknit, öveket
vehetsz nála, ha akarsz
sőt kesztyűket is.

Mitévő legyen;
gyöngéd vonzalmat érez
főnöke iránt.

Több szempontból is
rendelkezésére áll
felettesének.

Végül felmondott;
elege lett a durva
hercehurcákból.

Hamar megbocsát,
s nem haragszik pedig nagy
sérelem érte.

Két hétig tartó
töprengés után végre
beleegyezett.

Az orra előtt
zárt be a bolt, vasárnap
nincsen kenyerük.

Mennyire közel
vannak már az ünnepek,
s még nem vásárolt.

A kritikussal
húga kiállításán
ismerkedett meg.

Politikai
karrierjét áldozta
fel egy senkiért.

Friss kakaóval
s kaláccsal várja fiát
a verseny után.

Nappal néhány jó
szóval igazít útba,
éjjel vigyáz ránk.

Véletlenekben
nem hisz, tudja, semmi sincs
csak úgy magától.

Ő az egészből
csak annyit hámozott ki,
hogy lóvá tették.

Nagyot tévedett;
a begyógyult sebek is
kifakadhatnak.

Már három éve
van itt az intézetben;
nincs sok javulás.

A pokolról több
s egyre ijesztőbb képsor
forog agyában.

Mozsártörővel
csapott kétszer-háromszor
férje fejére.

Köhög és vért köp;
hiába gondosságunk,
már minden késő.

Két foga bánta,
mire végre eljutott
fogorvosához.

Mindennél jobban
szereti a mogyorós
tejcsokoládét.

Kissé izgatott;
a cigánynő nyugtatja,
megfejti álmát.

Még egy perce sincs,
hogy barátságot kötött
tükörképével.

Munkakörcsere;
nagyon nincsen ínyére,
de még örülhet.

Sok holt anyagból
szinte élő tárgyakat
készít magának.

Imazsámolyán
két óra elteltével
már érzi térdét.

Kutyájára is
átragadt hosszantartó
búskomorsága.

Kirándulni ment;
gombát szeretett volna
szedni, de nem volt.

Három dologban
szeretne változtatni,
de nem sikerül.

Gyermeteg arccal
beszélt utolsó három
kívánságáról.

A sok egymással
ellenkező vélemény
összezavarta.

Még eddig nem volt
az átlagosnál kisebb
szerencséje sem.

Öreg anyjáról,
sajnos, már ágyba vizel,
ő gondoskodik.

Most már bátrabban
osztaná meg anyjával
belső titkait.

Mindig fogadja,
mától kezdve másképp lesz,
de nem változik.

Szava elakadt,
hirtelen úgy érezte,
nem folytathatja.

Nem tudja, miért,
de egyre kuszáltabbnak
tűnik már a múlt.

A földön térdel,
égre emelt kezekkel,
és úgy könyörög.

Kis világában
nem történnek nagy dolgok,
de elégedett.

Arca ráncai
kevésbé mélyek; ifjabb
lett, mint korábban.

Egyre bátrabban
kacagott tegnap kapott
műfogsorával.

Egy dologra még
más megvilágításban,
kíváncsi volna.

Meglátogatta
apját; szegény öregnek
már nem volt lába.

Két kilencedet
végzett; ígéret szerint
nem hal meg bűnben.

Tetőtől-talpig
feketében a földre
borul, úgy koldul.

Még szoknia kell;
ennyire sohasem volt
kiszolgáltatott.

Mellékszerepe
néhány rövid mondatát
ismételgeti.

Már nem sokáig
türtőzteti magát, fel
kell szólalnia.

Most már belátja;
sikere érdekében
nem tett meg mindent.

Teljesítményét,
hiába gürcölt annyit,
nem értékelték.

Még annyira sem
méltatták, hogy megmondják,
miért rúgták ki.

Karácsony előtt
fogadkozik: jövőre
komoly böjtbe kezd.

Éppen hazaért;
benn díszkivilágítás,
s kedves dala szól.

Soha nem mondta,
hogy szeret, csak azt hallom:
"tedd szét a lábad."

Régi tyúkszeme
sajnos ismét kínozza;
csillagokat lát.

Az egyik reggel
döbbenten látta, véres
volt a széklete.

Talán, ha előbb
derítették volna ki
a rákgóc helyét.

Miközben beszélt,
köhögni kezdett, s friss vér
buggyant ki száján.

Könnyei folynak;
úgy suttogja, mennyire
szeretne élni.

Fájdalma elmúlt;
az Angyal ott ül csöndben
ágya végében.

Csöndben odalép,
és megérinti halott
testvére kezét.

Sorsa ennyire
talán még soha sem volt
kétségbeejtő.

Most, ahogy beszél,
bomlott agyában mintha
nagyobb rend volna.

Mind ott lebzseltünk
körülötte, nem bánta:
fiúi voltunk.

Álmodozásból
ötvennyolc évesen már
nem lesz kapcsolat.

A Buddha szobra,
kis rézből készült szobor,
házi oltárán.

Könyörgéseit
már régóta nem hallja
a föld, sem az ég.

Dupla tokája
bőséges táplálkozás
látható jele.

Házisárkány lett;
ellentmondást nem tűrő
hangon rikácsol.

Már mindentől fél;
az előre nem látott
dolgok rémítik.

Szerencsétlenül
járt, elesett s eltörte
mind a két lábát.

Másodszor özvegy;
magába fojtott bánat
viszi a sírba.

Feketében jár,
már harminc éve; férje
halála óta.

Álcázott sikoly;
hosszú élet sikolya
van mosolyában.

Két dolog bántja:
elvirágzott szépsége,
meg hogy nagyothall.

"Nem e világra
való" ezt gyakran többen
mondták már neki.

Öregedő nő;
reggelente feljajdul
a tükör előtt.

Lelki fájdalma
szinte kibírhatatlan,
oly gyorsan történt.

Férje urnáját
odaveszi magához
a közös ágyba.

Minden hónapban
azt nézi, hogy fizesse
tartozásait.

Orvosa szerint
velőátültetéssel
még megmenthető.

Halálos beteg;
látogatói csak pár
percig maradnak.

"Ámen" - suttogta,
és lelkét visszaadta
Teremtőjének.

Hangfelvételek
bizonyítják mennyire
rendkívüli volt.

Annyira azért
még nem öreg, hogy száját
ne rúzsozhatná.

Törte a fejét,
de végül jottányit sem
jutott előbbre.

A vén Dunából
mindennap összeszedi
az uszadékot.

Erős szemüveg
s nagyítólencse kell, hogy
valamit lásson.

Akkor lesz boldog,
ha együtt támadnak fel
majd valamikor.

Boldogan látja,
unokái (öt is van)
nagyon okosak.

Fiókban tartja
fogsorát s imakönyvét
az ágya mellett.

Gonoszkodásuk
miatt egész vagyonát
másokra hagyja.

Háború előtt,
bankárok és gyárosok
lesték kegyeit.

Öreg anyóka;
virágait kínálja
a fagyos szélben.

Kicsiny sámlira
kuporodva morzsolja
kukoricáját.

Nem szűnő tapssal
búcsúztatták utolsó
játéka után.

Hátborzongató
történeteket mesél
unokáinak.

"Amikor én még
fiatal voltam" - mondja,
s elérzékenyül.

Már negyven éve,
negyven küzdelmes éve,
hogy egyedül van.

Jámbor imáját
mormolgatja naponta
öt alkalommal.

Öreg ikerpár;
velük soha sincsen baj,
csak motyorognak.

Meg nem mondaná,
hogy tegnapelőtt délben
mi volt az ebéd.

Már nem emlékszik,
mikor és kivel beszélt;
olyan régen volt.

Ránk nézett, száját
kinyitotta; valamit
mondani akart.

90 éves
korában még tornázik;
naponta kétszer.

CSIGACSÓK

Csöndben hajcsikál
a jászolba szórt szalmán;
az első éjjel.

Kis pufók pólyás;
miután mohón szopott,
most gügyörészik

Világ közepe
lett ez a kicsiny gyermek
anyja szemében.

Egyetlen gyermek;
szülei kényeztetik,
boldogan gagyog.

A homokozó
zsivajgó óvodások
találkahelye.

Kis félénk fiú;
el nem ereszti anyja
szoknyája szélét.

A kicsiny gyermek
nálunk nyaralt; itt hagyta
egyik zokniját.

Kis hároméves,
lesüti tekintetét;
valami baj van.

Egyetlen fiú;
a családban mindenki
a kedvét lesi.

Balkeze vérzik;
nagy ártatlan szemekkel
teszi le a kést.

Egy dühödt kutya
két kicsi gyermek arcát
torzította el.

Észre se vettük,
olyan hamar elaludt
anyja ölében.

Reggelijétől,
az egész pizsamája
csokoládés lett.

Ha bömbölni kezd,
elképesztően nehéz
lecsitítani.

Az ünnepekig
ujjukon számolgatják,
hány nap van hátra.

Két kicsi árva;
ne csak a gyámhivatal
törődjék velük.

Áradó napfény;
vidám ugrándozásba
kezdett a réten.

Ifjú tehetség;
girbegurbákat farag
az asztallapra.

Kis homokszemcse
került a szemébe, most
dörzsölgeti ki.

Messzire indult,
de az utca végénél
nem jutott tovább.

Anyjától kapott
forintjait szerencse
malacban tartja.

Kisiskolások;
az egész délelőttöt
végig dalolták.

Tavaly még anyját
kérlelte, hogy meséljen;
ma már ő mesél.

Életre szóló
barátságot kötöttek
hétfő reggelig.

A vattacukrot
villámgyorsan felfalták;
újabbat kérnek.

Mind már annyiszor,
jó étvággyal majszolja
zsíros kenyerét.

Egyszer apjától
a tél beállta előtt,
kapott egy szánkót.

Nincsen szomorúbb
apa, anya nélküli
árva gyermeknél.

A kis csavargó;
oly messzire vetődött,
nem talál vissza.

Maláriában
feküdt hosszú hetekig
ég és föld között.

Kis lábadozó;
most először igyekszik
tenni pár lépést.

Gyermektemetés;
a pap ámenje után,
mindenki zokog.

Szeretet nélkül
felnőtt gyermek, felnőttként,
hogy tud szeretni?

Apja és anyja
között nem volt egyszerű
lavíroznia.

Sápadt arc, átfúrt
orr, fül, vékonyszálú haj;
fiatal bakfis.

B-listás apja
lehetetlenné tette
tanulmányait.

Zabigyereket
álmában hazafelé
apja kíséri.

Mert megölelték,
megbizonyosodhatott:
nincsen egyedül.

Anyját szerette,
apját csupán tisztelte
bátorságáért.

Félig még gyerek,
de másfelől már felnőtt;
sok mindent megért.

Ábrándképei
egyre jobban aggasztják
családtagjait.

Mindig is hitte:
komoly küldetése van;
de hogyan kezdje?

Hálószobája
fala telisded-tele
meztelen nőkkel.

Kipirult arca
visszatérő szenvedély
bizonyítéka.

Jól fejlett kamasz;
felfokozott vágyai
nyugtalanítják.

Kinek mondhatná
el bajait, bánatát,
mindenki siet.

Közömbösséget
színlel, pedig nagyon is
élénken figyel.

Sokat zsúrozott;
egyiken megpillantott
egy angyalarcot.

Apja szigorú;
jóváhagyása nélkül
nincs kimenője.

Már csak titokban
találkoznak; szülei
nem szívelhetik.

Karácsonykor és
ősszel szőlőszüretre,
hazautazik.

Egyszer megtudta
anyjától, hogy az apja
nem is az apja.

Világvárosunk
omló házfalaira
fújja rá nevét.

A sírok között
botorkálva keresi
apját és anyját.

Búzatáblában
sétált, zenét hallgatott;
feltűnt a kombájn.

A KÉT BÉKA

Egyszer két béka
valahogy beleesett
egy vödör tejbe.

"Nincsen menekvés"
- szólt az egyik megadva
magát sorsának.

"Hiába minden"
- brekegte még. A feje
lekonyult, s kimúlt.

A másik béka
nem egykönnyen adta be
derekát; és négy

lábával gyorsan
rúgkapálásba kezdett.
Íme, mi történt?

A tejből vaj lett.
A kis állat felmászott
a vajcsomóra,

s pompás ugrással
kiugrott kitáruló
jövője felé.

RÉGI, SZAKADT KALENDÁRIUM

A majmok közül
a legvirgoncabb fel-le
sétál a fákon.

Milyen jó volna
a világot átélni
egy légy szemével.

Táladon a légy
talált magának egy-két
ízes falatkát.

Most heten vagyunk;
cirmos macskánk reggelre
négyet kölykezett.

A küszöbünkön
álldogál és arra vár,
hátha megszánjuk.

Az út közepén
nagy zöld legyek lepik be
a döglött macskát.

Vannak gyönyörű
büszke tartású, délceg
járású lovak.

Az örök béke
hófehér galambjai
magasra szállnak.

Fél alma íze
éppen olyan zamatos,
mint az egészé.

Számos évjárat
és az idei borok
seregszemléje.

Tokaj szent leve:
királyok bora és a
borok királya.

Becsületsértés
lett a végre megújult
barátság vége.

A csoda, mivel
meg nem magyarázható,
magával ragad.

Reggel mértékkel
egyél, délben bővebben,
este keveset.

Édes ételre
a legfinomabb a sós;
sósra az édes.

Három évig is
eltart, amíg a jó sajt
megérlelődik.

Az összevissza
evett ételek bizony
felpuffasztanak.

Mészlerakódás
s beszámíthatatlanság
követik egymást.

Ételünk nagyja,
közepese, paránya:
széklet, hús, szellem.

A gyermekkorban
elmaradt fegyelmezés
utózöngéi.

Akit szülei
a rendre tanítanak,
nagy hasznát veszi.

Mért legyen neki
mindenképpen igaza,
ő sem okosabb.

De sok marhaság
jut az ember eszébe,
ha emlékezik.

Ki olyan bátor,
hogy bevallja bűneit
feleségének?

Még álmukban sem
voltak egy hullámhosszon
feleségével.

Sokan cipelik
a hónuk alatt megvett
karácsonyfájuk.

Olyan jó a csend;
semmi mást nem hallani,
csak tűzsercegést.

A meghívottak
közül csak azok jöttek,
akiket nem várt.

Régen, a múltban
fedetlen fővel nem járt
se férfi, se nő.

A zsúfolt vonat
legtöbb kényes utasa
nem kap levegőt.

Órákig ülnek;
semmire se gondolnak,
előre néznek.

Akik megálltak,
úgy néz ki, egytől-egyig
tanúskodhatnak.

Meddő vitával
nem sokra megy az ember,
mégis kedveli.

Foghíjas szájak
szánalomkeltő sorsok
velejárói.

Közös alapon
fejenként tíz szelvénnyel
kezdik a hetet.

A spirituszban
különleges formájú
csecsemőfejek.

Sok öreg szerint
a fiatalok ma nem
illedelmesek.

A fiatalok
úgy vélik, az öregek
gyakran morognak.

Gyanút-keltően
még szorosabbra fűzték
kapcsolatukat.

Pepe a tanú;
teljesen reménytelen,
hogy sima ügy lesz.

Ugyan kinek jó
a hírhedt bajkeverő
közbenjárása?

Alkalmi tolvaj;
ha sikerei vannak,
gyakrabban lopkod.

A gonosztevő
könnyen felejti tettét,
áldozata nem.

Két banda között
tűzpárbajjal kezdődött
a leszámolás.

Állig fegyverben:
láncokkal és botokkal
áll a két csapat.

Terrortámadás
áldozatai között
nincs hazánkfia.

Rövid gyászbeszéd
ecseteli a csibész
mineműségét.

A földművesnek
nincsen ideje arra,
hogy gonosz legyen.

Régi cimborák
ismét jól érzik maguk
törzsasztaluknál.

Döbbenetesen
hasonlít Jack Lemonra,
- mondják többen is.

Házasulandók;
még nem sejtik, mit jelent
összeköltözni.

Már évek óta
áll a félig elkészült
ház tető nélkül.

Nemes gondolat;
minden kicsiny faluban
működjék könyvtár.

Az emberi kéz
arra való, hogy tisztes
munkát végezzen.

Az agyag csak egy,
de a belőle készült
cserép számtalan.

Az arany is egy,
de a belőle készült
ékszer számtalan.

Tele pohárba,
ha még egy kis csepp csöppen,
túlcsordul a víz.

Egy nyugodt napon,
talán érdemes volna
elgondolkodni.

Minden lépését
nem számolja az ember,
de nem is fontos.

Unalom ellen
legfőbb jó a nyalánkság,
no meg a TV.

Ami megejtő,
az egy életre szóló
hitvesi hűség.

Ó, milyen hosszú
egy éjszaka és milyen
rövid az élet.

Milyen jó lenne,
ha egynéhány ötletünk
megvalósulna.

Minden kis dolog,
akkor válik fontossá,
ha szükség van rá.

Mintha az eset
nem is történt volna meg,
oly hihetetlen.

Nagy hiba volna
mindent újra kezdeni;
úgy jó, ahogy van.

Onnan idáig,
az út hosszabbnak tűnik,
mint innen oda.

Ha húsát esszük,
megesszük a leölt lény
haláltusáját.

Drágakő, arany,
kincs, pénz, vagyon, gazdagság,
mind hűtlenkedik.

Sok rossz pályázat
közül nehéz a győztest
kiválasztani.

Elszórt forintok;
értük már nem érdemes
lehajolgatni.

Az okozott kárt
helyreállítani így
félgőzzel nem megy.

Reklámok szerint
számunkra a legfőbb jó,
hogy fogyaszthatunk.

Felszólították,
hogy fizesse be, amit
már befizetett.

Google keresővel
négy világtájról kapunk
információt.

Az autógyárból
ötezer munkás került
ki az utcára.

Maguk is tudják,
ilyen éles helyzetben
sztrájkjuk sem segít.

Népszerűsített
árukkal jó vigyázni;
gyakran silányak.

Ez az áldott föld,
ez a szent ország, ahol
magyarok laknak.

A messze múltról,
a soha meg nem írt vers
is mond valamit.

A költészetben
szépség és harmónia
egymásra talál.

Holt vágányokra
terelt, rozsdás, kiszolgált
marhavagonok.

Túlsúlyos tömeg;
dugig tömött autókkal
igyekszik haza.

Zónázó vonat.
Indul 15 óra
35 perckor.

Pénteken este
áthaladni a zebrán
nem veszélytelen.

Nem igen akar
beindulni a motor;
mínusz húsz fok van.

Ősszülők vétke:
az alma édessége,
és a tudásé.

Ádám és Éva
már sejtették, mi történt
velük a Kertben.

Ott a fa alatt,
most először érezték,
hogy meztelenek.

Elődeinknek
sikeréről szó sincs, csak
gyötrelmeikről.

Ősi iratok
tekercseire bukkant
két helyi pásztor.

Ebben a régi
szerelmi háromszögben
mindenki jól jár.

Varázslatosan
szép szavak mágiája
mindenkit megejt.

Rövidre lenyírt
hajával sok idős nőt
nézünk férfinak.

Kikötőnegyed
sötét sikátorai,
piros fényei.

Gyönyörűségek;
büszkék lehettek ringó
csípőitekre.

Hová tűntetek
segítőkész, mosolygós,
halk szavú lányok?

Mások testének
kisugárzása erős
hatást gyakorol.

Ez a nagy világ
már nem is annyira nagy
ennyi embernek.

Néhány nap múlva
már senkit se érdekel
a borzalmas ügy.

Máris beköszönt
a jól ismert szenvedés:
tüzelőhiány.

Szörnyű hideg van;
de van közöttünk olyan,
aki nem fázik.

Tél van. Van időnk
egymással koccintani
borospincénkben.

Hangyányi dolog
is útjára indítja
a hó lavinát.

Már csak néhány nap
a legsötétebb napig,
onnan nő a fény.

Hosszú tél után
a vaskályha kormánál,
nincsen feketébb.

Idén sok baj van;
a barack mind elfagyott,
a szőlő beteg.

Végig támadtunk;
egy szerencsés góljukkal
mégis ők győztek.

A szentbeszéd jó,
csak a szertartás volna
kissé rövidebb.

Mintha az égből
közvetlenül jött volna
üzenet tőle.

A főtér egyik
díszes, magas tornyából
harangjáték szól.

Omladozó ház
utcai homlokzatán
háborús nyomok.

Földrengés után,
a leomlott ház alól
nem érkezik hang.

Városi séta
kanyargó húgyfoltok és
hányások között.

Régi vágású
polgárok eltűnőben.
Ki jön helyükbe?

Az üres házat
jobb megközelíteni
a kertek felől.

Kitöltött szelvény
kell hozzá és szerencse
s ötösünk lehet.

Ezen a héten,
egyedül csak neki volt
nagy szerencséje.

Két méternél is
magasabb manöken jön;
nagy taps fogadja.

Jó ideje, hogy
a hónalj alatti szőr
tabunak számít.

Levágott körmök
különös gyűjteményét
látogathatjuk.

Ellentmondásos
tanúvallomás miatt
akadt el az ügy.

"Mutass nekem egy
nálam undorítóbb lényt"
- kéri az ördög.

A szörny étvágyát
csak vér csillapíthatja:
emberek vére.

Ez már nem mese;
annál sokkal színesebb,
napi valóság.

Olcsó szálloda;
sáros bakancsok, csizmák
az ajtók előtt.

Egyszer volt olyan,
hogy néhány pillanatra
megnyílott a föld.

Elkezdett munka;
szöszmötölések után
abba is maradt.

Varázsigékhez
az áldozati üstben
fő a kotyvalék.

A boncteremben,
a professzor kezébe
veszi a szikét.

Boncolás után
a hulla szerveit mind
hasába tömik.

Kinn, a nyílt mezőn,
egymásután több sorban
fehér keresztek.

Másokkal közös
sírban alussza álmát
apa és fia.

Halottkémekről
feltételezhető, hogy
értik dolgukat.

Léte fonala
mindenkinél más és más;
hosszabb, rövidebb.

Az énekesek
s a színészek sírjánál
sokan megállnak.

Halottak napján,
mind felértékelődnek,
akik még élnek.

Sokan nem voltak,
pedig sokakat hívott
temetésére.

A gyászszertartás
után a legjobban fáj
a sírba tétel.


VALAMIT RÓLAM IS

Amikor én még
gyermek voltam, azt hittem,
minden csodaszép.

"Vigyázz magadra!"
- mondja anyám és sálam
igazítgatja.

Ifjabb nővérem
két ököllel ütlegel,
én csak jajgatok.

Nagyanyám este
rózsafüzért morzsolgat;
szájtátva nézem.

Fiúk és lányok
mind elmentek a bálba;
egyedül én nem.

Sokat kínlódtál;
öledben a fájdalom
énmiattam volt.

Kis besurranó
tolvaj csente el sajtom;
most mancsát nyalja.

Kis fehér macska;
ölembe lopakodott,
lám, már dorombol.

Legszebb álmomban,
ha elvétve felbukkan,
ugyanúgy néz ki.

Izabellának
mind elmondtam bűneim,
ő csak hallgatott.

Vasárnap hívott;
hétfő este érne rá,
ha nekem is jó.

Csókjaiddal és
bódító parfümöddel
elkábítottál.

A kis féktelen;
strandon melltartó nélkül
még sose láttam.

Legelső versem
jóllehet neki szántam,
mégsem küldtem el.

Hívjál fel kedden,
nem, szerdán jobb; tudod mit,
csütörtök délben.

A pólyás néz, néz,
rámosolygok, mire ő
visszamosolyog.

Gyermekem már van,
könyvemet befejeztem,
most fát ültetek.

A folyóparton
fiam mindkét kezében
fehér kavicsok.

Dolgozószobám;
egyszer követendő rend,
máskor zűrzavar.

Nagy esküvői
képükön lágy mosollyal
néznek szüleim.

Nagyapám vitéz
volt; egy végső rohamban
nyomorodott meg.

Könyvem kész; de bal
lábam megmacskásodott
a sok üléstől.

Szalad az idő;
még jó, hogy haikuimban
megrögzítődik.

Mindennap itt van,
karnyújtásnyira tőlem,
életem párja.

Egyedül nekem
fedd fel egyedülálló
szépségeidet.

Látod, milyen szép
vagy így ruha nélkül is;
elbámulnálak.

"Valószínűleg"
felvetett kérdésedre,
ez a válaszom.

Mondd, miért nyaggatsz,
nem tűnik fel, mennyire
összpontosítok?

Bonyolultabb ügy
a mi kapcsolatunknál
már nem is lehet.

Üres az ágyam;
másik ágyra menekült
horkolásomtól.

A tegnapiak
után undort keltő, hogy
cigánykodsz velem.

Nehéz leírni,
mit éreztem, amikor
faképnél hagytál.

Te földöntúli,
visszatérő sugallat;
megérdemellek?

Odaül mellém
és súg; én meg leírom
tanításait.

A reggeli nap
tündöklő fénye köszönt
ablakomon át.

Nálam úgy lehet
ünnepelni a tavaszt,
mint sehol máshol.

Épp hazaértem;
vakító napsugarak
ablakaimon.

Szorgos méheim
lépes mézzel fizetnek
virágaimért.

Félénk kopogás;
ajtót kellene nyitnom.
Talán csak a szél.

Kertem sarkából
ingeim integetnek
felém a szélben.

Kis cserép földbe
beledugtam egy diót;
most várom mi lesz.

Láthatóan jól
érzi magát a mókus
diófám ágán.

Amondó vagyok
nekem ez az egész ügy
nem nagyon tetszik.

Csodáknak élem
meg gyönyörű világunk
változásait.

Poharam tele
jó tavalyi borommal;
számhoz emelem.

Sajnos elváltak;
tavaly vagy tavaly előtt,
már nem is tudom.

Szobácskám kicsi,
de ha kint mínusz húsz van,
akkor is meleg.

Tucat vadfűből
összekotyvasztott teát
itatott velem.

Nekem soha nincs
esélyem vele szemben,
annyi mindent tud.

Annyiban neki
van igaza, hogy nekem
nincsen igazam.

Előbb királynőm
veszi le, majd bástyával
kapom a mattot.

Még ma is a sok
magasba emelt zászló
emléke hevít.

Rád hivatkoznék,
de te is elfoglalt vagy,
éppen úgy, mint én.

Megyek az utcán;
falócákon öregek
ülnek és néznek.

Régen volt, de rég;
amikor gyermek voltam,
még sokban hittem.

A legszebb évek
már elmúltak, de talán
még vár rám néhány.

Sose gondoltam,
volna, hogy öregkorban
olyan jó élni.

Öregségemben
tudom, noha sok baj ért,
a lét gyönyörű.

Megöregedtem;
de nem csak én, az élők
mind öregszenek.

El ne felejtsem
parókám s műfogsorom
magamhoz venni.

Kedves barátom,
nekünk már vigyáznunk kell
a hegy levével.

Legszebb éveim,
innen távolból nézve,
még szebbnek tűnnek.

Az történt velem;
minden eltűnt, csak színes
foltokat láttam.

Uram Istenem;
halálom legyen nyugodt,
csak ennyit kérek.

Temetésemen,
hogy ilyen sokan lesznek,
nem hittem volna.

KÖVEK

Út szélén talált
kő a lelkem; egyetlen
sötét kődarab.

Halott anyám is
kő. Gömbölyű, fehér kő,
de mozdulatlan.

Valamikor még
kavicsa voltam, vele
együtt gurultam.

Most esők mosnak,
fagyos éj mállaszt egyre
kisebb darabra.

Mire tavasz jön,
végleg beleolvadok
az üde zöldbe.

A DOLGOK ÉRTED VANNAK

Macskád ne verjed,
előbb-utóbb megkarmol,
úgy fizet vissza.

A szúnyog zenél;
bőrödön át már várja
ennivalója.

Ha barátaid
istenkeresők, együtt
kutatni öröm.

Megrázkódtatás,
ha barátod azt mondja:
"nincsen igazad".

Igaz barátod
gratulál és átölel,
ha sikered van.

Jó barátodról
jó tudni: elsősorban
felebarátod.

Hová sietsz úgy?
Maradj itt vacsorára;
van étel bőven.

Boldogságod nő,
ha tiszta szívből örülsz
más örömének.

Rakd meg a tüzet;
hadd lobogjon fel lángja
a sötét ellen.

Ha csak közhelyek
jutnak eszedbe, ne írj.
Dobd el a papírt.

Gondoskodj róla,
hogy szellemed időben
kibontakozzék.

Ha már idáig
eljutottál, maradj még
kicsit türelmes.

Bármilyen szerep
vár az élet színpadán,
el kell játszanod.

Napi gondjaid
nem keseríthetik meg
boldogságodat.

Ha beszélsz, beszélj
bátorítóan, halkan,
megnyugtatóan.

Légy nyugodt, derűs;
a világ dolgait ne
akard érteni.

Ha ihleted van,
ne mafláskodj, igyekezz,
hamar elillan.

A lét meg nem áll;
ha célod már elérted,
tűzz ki újabbat.

Magadról soha
ne gondold: "megvetésre
méltó lény vagyok".

Nem csak kövérít,
ha egész nap eszegetsz,
sokba is kerül.

Egyre magasabb
vérnyomásra számíthatsz,
ha sok zsírt eszel.

Ha reggelire
pálinkát, kávét iszol,
majd ne csodálkozz.

Mély lélegzettel
magadba szívhatod az
ősenergiát.

Boldogságodról
csak akkor beszélhetsz, ha
egészséges vagy.

Egészségeddel
jó törődni, de másra
is legyen időd.

Ha emésztésed
nem jó, szíved és májad
látják a kárát.

Könnyelmű dolog
jottányit se tanulni,
betegségedből.

Hamar ráeszmélsz:
a simulékony modor,
sikerre vezet.

A jó alkalom,
ha sokat tétovázol,
könnyen továbbáll.

Lehettél volna
gazdag; sajnos, túl későn
jutott eszedbe.

Mielőtt döntesz,
vegyél mély lélegzetet,
vagy számolj húszig.

Döntések előtt
jó, ha dolgaid előbb
meghányod-veted.

Hebehurgyaság
sose jó; gondold meg jól,
ha lakást veszel.

Tudod-e, mi vár
sok elszegényedettre
kinn az utcákon?

Gondold meg, milyen
sors, csikorgó hidegben
földön aludni.

Azon a keskeny,
kacskaringós ösvényen
juthatsz a csúcsra.

Ne a világot,
önmagadat igyekezz
megváltoztatni.

Ismert szüleid:
a föld, ahol élsz, anyád,
kultúrád, apád.

Ha már minden nap
mértékletesebben élsz,
oly kevés elég.

Áss le a mélység
legmélyére; ott drága
kincsekre akadsz.

Mosolygó arcot
képzelj el a vigyorgó
csontkoponyára.

Elcsüggedettet
biztathatod napestig,
nem segítsz rajta.

A bölcs szemében
mondvacsinált érvekkel
nem jutsz messzire.

Az érzéseid
és a gondolataid
határoznak meg.

Saját hibáid
gyökerestől kitépni,
nem könnyű dolog.

Csak annyit vegyél
válladra, amibe még
nem rokkansz bele.

Holdkóros beszéd;
se nem árt, se nem használ,
ha meghallgatod.

Amit másoknak
tettél, ugyanazt kapod
másoktól vissza.

Csak ha fájdalom
ér, éled át igazán,
mi is a gyönyör.

Csönded a legjobb
tanácsadód, ha hallgatsz
szelíd szavára.

Mind, ami csak úgy
magától eszedbe jut,
belőled fakad.

Ha már elkezdted
a játékot, folytasd is,
sőt, fejezd is be.

Akármennyire
futsz, a világ végére
sosem érsz oda.

Ha visszasietsz
az időben, minden oly
messzinek tűnik.

Hidd el, van elég
időd, hogy megteremthesd
belső nyugalmad.

Mikor jut időd
örök futkosás közben
egy kis sétára?

Mennyire hosszú
egy börtönév, s hogy illan,
ha már kijöttél.

Múltad már elmúlt,
holnapod bizonytalan;
itt, a mában élsz.

Élvezd a jelent;
perceid valósága
hadd boldogítson.

A homokórán,
a lágy-tojás idejét
szemmel tarthatod.

Igazságtalan,
ha félreállítanak,
de megtörténik.

Csak addig bírd ki
türelemmel, ameddig
ez a káosz tart.

Ne törd a fejed;
erre a zűrzavarra
nincsen megoldás.

Egyetlen kicsi
tévedés, ha peched van,
végzetes lehet.

Elvesztett dolog
nagyon bánt, de milyen jó,
ha előkerül.

Ha megláthattad
mind az öt sebet, miért
tamáskodsz tovább?

Kockáztatnád-e
bőrödet, ha valakit
éppen vernének?

"Senki se szeret"
- gondolod, gondold végig:
te kiket szeretsz?

Ha odaállnál
varázstükröddel szemben,
vajon kit látnál?

Ki elől s hová
rejtegetted makacsul
titkolni valód?

Utak vándorát,
ha egyszer bekopogtat,
beengeded-e?

Ha életedből
már csak egy heted volna,
mihez kezdenél?

Ha visszagondolsz
máig az életedre,
mi jut eszedbe?

Élj tudatosan;
nem közömbös, mit csinálsz
szabadidődben.

Ne zárj ki senkit
se szívedből; nincs jogod
mást elítélni.

Mosdatlan szavak
ne szórakoztassanak;
inkább imádkozz.

Ne beszélj rosszat
más emberekről, nehogy
megutáljanak.

Milyen ember vagy,
melyik kaszthoz tartozol?
Nyelved elárul.

Ha önmagadat
nem sokra értékeled;
nagyot vétkezel.

Gyönyöröd árát,
egyszer meg kell fizetned,
előbb vagy utóbb.

Alakoskodás
többnyire szükséges, ha
nem akarsz vitát.

Ha meg is bántott,
ne zárkózz el haraggal
barátod elől.

Ha lóvá tettek,
okulj belőle, máskor
ne higgy oly gyorsan.

Ne hagyd magad, hogy
még a legbutábbak is
lepipáljanak.

Ha sokat tanulsz,
egyre kínzóbban bosszant
tudatlanságod.

Ellenlábasod
előbb értsd meg, mielőtt
válaszolsz neki.

Ne kívánd mástól,
hogy azt tegye, amit te
helytelenítesz.

Halk, tiszta beszéd
jó irányba formálja
kedélyéleted.

Csak igazat mondj,
beszélj kedvesen, soha
senkit ne sérts meg.

Miért hibáztatsz
másokat, amikor te
sem vagy ártatlan.

Úgy tevékenykedj,
hogy áldás kísérhesse
minden tettedet.

Nehézségeid
üdvözöld, de utána
gyűrjed le őket.

Érveléseid
ma szelídeknek tűnnek,
holnap ölsz értük.

Szennyes szavaid,
mint hőségben felkavart
iszap, bűzlenek.

Televíziót
nézni, kocsmába, meccsre
járni van időd?

Mocskos házadat
hiába csinosítod
virágfüzérrel.

Gonosz emberek
társaságát ne keresd;
lefelé húznak.

Amíg népszerű
vagy, senkinek sem tűnik
fel önteltséged.

Gyorshajtásoddal
magadnak és másoknak
gyilkosa lehetsz.

Ha magadba szállsz,
hamar rájössz, mennyire
összevissza élsz.

Nagy jót tesz veled,
aki figyelmeztet, hogy
komisz úton jársz.

Sikkaszthatsz, lophatsz;
egészen addig, amíg
rajta nem kapnak.

Ha karmád szerint
egyszer újra visszatérsz,
te is koldulhatsz.

Védőügyvéded
nélkül az ügyésznek már
húsz év sem elég.

Gondold meg miket
mondasz el gyermekednek;
sok mindent nem ért.

Két markos legény
állja utadat a bár
bejáratánál.

A síkos lejtőn
nagyon nehéz megállni,
ha elindultál.

Hosszú évekig
drótkerítések mögött
telik életed.

Tehetségeddel
hiába vagy tisztában,
ha nem használod.

Ha egyre többen
fordítják el fejüket,
benned a hiba.

El nem költött pénz
legnagyobb előnye, hogy
zsebedben marad.

Ne költs el mindent;
holnap milyen öröm lesz,
ha zsebedbe nyúlsz.

Miért pazarolsz
vízzel, gázzal, villannyal?
Pénztárcád bánja.

Ha keveset és
halkan beszélsz, kevésbé
leszel ingerült.

Nincsen szebb dolog,
mint amikor úgy érzed,
jó munkát végzel.

Óvatosságod
egyetlen ügyedben sem
nélkülözheted.

Ha józanul élsz,
és mértékletesen; nincs
szükség doktorra.

Ha elmondhatod
elért sikereidet,
örömöt okoz.

Fölös pénzedből,
ha te is úgy akarod,
sokat segíthetsz.

Az igaz úton
önzetlen szolgálattal
haladsz előre.

Hogyha választhatsz,
válaszd mindig az élet
derűs oldalát.

Ha nagy szellemek
éteri világába
kerülhetsz, örülj.

Szenvedésedből
mi a legfőbb tanulság?
Meg kell vizsgálnod.

Ha úgy adódik,
enyhítsd mások bánatát,
lelki fájdalmát.

Ha sokat akarsz,
gyötrődsz; végül már nem látsz
ki a munkából.

Ha valamiért
felhúzod az orrodat,
te szenvedsz tőle.

Ez a mályvaszín,
arcod hamvasságához
sokkal jobban áll.

Régi levelét
rejtsd fiókod mélyére;
de már ne olvasd.

Hűtlenségedben,
gondolsz-e Rómeóra
és Júliára?

Érzékiséged
ha mélybe ránt, eszeddel
kell kivergődnöd.

"Ha barátnőm vagy,
légy szíves add fel neki
búcsúlevelem".

Ha felindultan
népedet bár korholod,
hazádat imádd.

Itt ne nézz körül;
jobb, ha becsukott szemmel
gyorsan tovább mész.

Ha csak azt veszed,
ami szükséges, alig
jut a szemétnek.

Hiába lázadsz;
tiltakozhatsz rogyásig,
nem lesz igazad.

Ha van állásod,
s lakásfedezeted is,
sok mindent vehetsz.

Mind a tíz ujjad
együttesen dolgozik
alkotásodon.

Hiába veszel,
hiába gyűjtesz annyit;
minden itt marad.

Ne legyél büszke
pénzedre, vagyonodra;
nemcsak a tied.

A bőség öröm,
de hogy érzed, ha soha
nem voltál szegény?

Elkótyavetyélt
vagyonodból, de sok jót
tehettél volna.

Ha a szerencse
rád mosolygott, nem biztos,
hogy nálad marad.

Más látószögből
tekintesz a világra,
ha magadba szállsz.

Rendszeres ima
megóv minden váratlan
jogtalanságtól.

Ha hited erős,
kívánságaid mindig
beteljesülnek.

Sose kételkedj
magadban; erős hittel
minden sikerül.

Mind, amit teszel,
tedd önmagadba vetett,
őszinte hittel.

Ha megkérdezik,
hol laksz? Jó, ha mondhatod:
"a szeretetben".

Tudás, műveltség
csak akkor gyümölcsöző,
ha szolgálsz velük.

Ha megértetted
a Szeretet lényegét,
pénz, vagyon nem köt.

A szeretetről
ne papolj, nem szereti;
csöndben tegyél jót.

Ha mást megítélsz,
egy időben téged is
megítél az ég.

Ha ma jót teszel,
a jövőben számíthatsz
gyümölcseire.

Mért csodálkozol?
Letéteményese vagy
a szent Titoknak.

Ha már valóban
csak testvéreid vannak,
Isten fia vagy.

Higgy és bizakodj;
bánat, kétség, csalódás
ne törjenek meg.

Belső nyugalmad
és az igaz boldogság
egy tőről fakad.

Jótékonyságod
ne halaszd el holnapra,
ha ma teheted.

Legjobb Tanítód:
a lelkiismereted;
hallgass szavára.

Az Igazságot,
ha magadban keresed,
nyomára akadsz.

Csoda történik;
nem egyszer, százezerszer:
tapasztalhatod.

Ha már odáig
valahogy eljutottál,
ne gyere vissza.

Ahogy öregszel,
kevésbé vonz a távol;
jó otthon lenni.

Ha sokat gondolsz
megöregedésedre,
bekövetkezik.

Ha megöregszel,
egyre sokkolóbban hat
sok átélt dolog.

Tél van. Öreg vagy;
most úgy érzed, a legjobb,
ha ágyban maradsz.

Megöregedtél;
most látod be, mennyire
hiú volt minden.

Ahogy öregszel,
egyre érthetőbb a lét
rejtelmessége.

Ha megéred, hogy
minden tűnő perc drága,
nagy szerencséd van.

Nem egyszerű, de
a rád kiszabott utat
végig kell járnod.

Ha agyad kihagy,
csak annak tudható be,
nem vagy fiatal.

Keresztfák között
képzeleted árnya jár,
ha arra sétálsz.

Ha belebotlasz,
egy ismerős sírjába,
rá emlékezel.

Szólítgathatod;
a halott nem szól vissza,
és meg se mozdul.

Egyetlen forint
se lapul a zsebedben,
koporsód mélyén.

A nem várt óra,
ha egyszer mégis eljön,
suttogj egy imát.

Majd, ha már nem félsz,
a legutolsó óra
sem okoz gondot.

SORSUNK GÖDRÉBEN

Csak ketten-hárman
sejtettük, de biztosan
semmit se tudtunk.

Közös énekünk
száll, száll; már utoléri
a felhőket is.

Amit szemünk lát,
amit eszünk tapasztal,
nem biztos alap.

Statisztikai
adatok jók, belőlük
sokat megértünk.

Az új nemzedék,
a mi nyomunkba lépő,
különb lesz nálunk.

Daloljunk együtt
valami mindnyájunkat
lelkesítő dalt.

Életünk során,
amire nem jut idő,
örökké bánjuk.

Úgy hozzászoktunk;
a szobánkban tíz fok van,
és mégse fázunk.

Ha módunk van rá,
mindenképpen tegyük meg
az ellenlépést.

A világ forog;
és vele mi is forgunk,
csak nem érezzük.

Vízből jöttünk, de
a víz alatti világ
nem lételemünk.

Komoly esélyünk
van rosszra is, jóra is.
Tőlünk függ mi lesz.

Benned egyszer sem
csalódtunk még, ó áldott
középszerűség.

Hallgatás után
mennyire felfrissítő,
ha cseveghetünk.

Sorsunk gyakorta
szemléli közömbösen
miként vajúdunk.

A világ színpad;
mi, akik élünk játsszuk
a darabokat.

Minden időben
más játékot játszunk, más
játékszerekkel.

Győzelmek után
nehéz beletörődni
vereségünkbe.

Küszöbünk előtt
húzódik a leghosszabb
választóvonal.

A táncteremben
csillogó üveggömbök
forognak velünk.

Lábujjhegyünkön,
üstdobok ütemére
járjuk a táncot.

Gyógyíthatatlan;
most az okoz fejtörést,
hogyan mondjuk meg.

Testi-szellemi
egészségünknél nincs jobb
dolog a földön.

Kevés tápláló
étel a legkedvezőbb
egészségünknek.

Ha egészségünk
fontos, szükséges néhány
óvintézkedés.

Gonosz gondolat
előzi meg s ösztönzi
gonosz tettünket.

Disznóságaink
mire kiderülnének,
már elévültek.

Létünk szövetén
egyre kiterjedtebbek
szégyenfoltjaink.

Erkölcstelenség,
erőszak és gonoszság
oka: önzésünk.

Romlottságunkat
a csillapíthatatlan
sóvárgás teszi.

Hálátlanságunk
s álcázott hamisságunk
nem ismer határt.

Be kell vallanunk;
vetélytársunk bukása
örömöt okoz.

Ott meneteltünk;
ablakukból a lányok
mind kihajoltak.

Kevesen vagyunk;
holnap felmorzsol az új
előretörés.

A sok szörnyűség
mérhetetlen mélysége
nem nekünk való.

Ez a darabka
még megmaradt áldott föld,
ez a mi hazánk.

Akárhogy nézzük,
ezzel a mi nyelvünkkel
nincs sok rokonunk.

Legyen országunk
önfeláldozó, tiszta
emberek földje.

Ugyan mire jó
a felfokozott tempó;
hová futkosunk?

Kérdéseinkre,
(bár jó volna) legtöbbször
nincsen felelet.

Mikor indulunk
kifelé a homályból?
Kint ragyog a nap.

Mit tegyünk holnap;
inkább vágjunk bele, vagy
még túl korai?

Igen kérdéses,
megtestesülhetnek-e
titkos álmaink?

Annyi ránk szakadt
sikertelenség után
remélhetünk még?

A valóságból
vajon szívünk és szemünk
ugyanazt látják?

Ha felelnünk kell
az elhangzott kérdésre,
vajon mit mondunk?

Életünk zajlik;
de ha minden így marad,
lesz-e folytatás?

Hányan mondhatják
közülünk hogy nem voltak
halál közelben?

Simára csiszolt
kőtömbök alatt hogyan
lelünk nyugalmat?

Halottainkkal
vajon mikor és hogyan
találkozhatunk?

Költők ihlete
kell, hogy rímbe szedhessük
mindazt, ami fáj.

Régi félelmek,
elfojtott rémképeink
mind visszatérnek.

Nincsen Mesterünk.
Sóvárgunk, sóhajtozunk;
most tudjuk, ki volt.

Tegnap éjféltől
reggelig virrasztottunk;
vártuk, hogy jöjjön.

Tudatunk mélyén
ott kavarognak múltunk
emlékképei.

Csöndben kibuggyant
könnyeink tisztítóan
hatnak lelkünkre.

Megkönnyebbülten,
már minden harag nélkül
óvjuk a csöndet.

Milyen jó dolog,
ha kiegyensúlyozott
testünk és lelkünk.

Addig jó, amíg
meggyőzően mondhatjuk:
boldogok vagyunk.

Amikor néha
hirtelen ránk száll a csönd,
elsírjuk magunk.

Lelkünk legmélyén,
időnként váratlanul
felcsillan a fény.

Éltető fények
meleg sugaraiban
örömünk telik.

Gyógyulásunkhoz
lelkünk gyógykezelése
nem mellőzhető.

Testünk, szellemünk
és lelkiismeretünk
szentháromsága.

Minden időben
mindegyikünknek megvan
a maga baja.

Jó tetteidért
ne várj jutalmat; azok
a jutalmaid.

Ha nincsen hited,
de nincs benned gőg, se félsz,
még reménykedhetsz.

Fölöttünk az ég,
lábaink alatt a föld,
előttünk az út.

Csak ifjainkban
reménykedhetünk, bennünk
már pislog a láng.

Leépülésünk
folyamata nem állt meg
az orvosságtól.

Agytekercseink
ezt a szédítő tempót
már nem követik.

A legnagyobb baj,
ha elfogy a türelmünk
magunkkal szemben.

Nem könnyű dolog
vakon dönteni arról,
hogy merre menjünk?

A megszokott út
hosszú évek multával
életünk része.

A lelkünk mélyén
őrzött, szégyellt titkaink
kikívánkoznak.

Társadalomrajz
csak részben adja vissza
bűnünk mértékét.

Gyakran megesik,
hogy a talaj kicsúszik
lábaink alól.

Jó beismernünk:
kötelességérzetünk
jelentéktelen.

Kinyújtott kezünk
gyakran elpalástolja
ellenszenvünket.

Visszatérően
félénk tanácstalanság.
vesz erőt rajtunk.

Ami még ránk vár,
legkisebb mértékben sem
ínycsiklandozó.

Beláthatatlan
következménye lehet
némaságunknak.

Tévedéseink
mindig tragikusabbak,
mint, ahogy várjuk.

Félénkségeink
annyi komor év után
nem véletlenek.

Nyomorgók sorsa
hosszú árnyékot vet ránk,
akik jól élünk.

Ezt a nagy tüzet
mielőtt eloltanánk,
leég a házunk.

Tehetetlenség
és nagyfokú gyávaság
jellemez minket.

Isten nem büntet;
saját gonosz tetteink
szállnak vissza ránk.

Hosszú ideje
a legcsökevényesebb
szervünk a szívünk.

Levertségünket
nap mint nap csak fokozzák
gyarlóságaink.

Felcseperedtünk,
de nagyon kis mértékben
komolyodtunk meg.

Félelmek miatt
gyakran fojtjuk magunkba
gondolataink.

Ne gubózzunk be;
nem jó, ha bánatunktól
némán szenvedünk.

Tehetetlenek,
s ahogy az idő múlik,
gügyék is vagyunk.

Árnyékainkkal
majd később, valamikor
el kell számolnunk.

Már sokunknak gond
mindennapi életünk
céltalansága.

Levegőnk, vizünk,
ételünk s a sok lárma,
tisztátalanok.

Egyre gyakrabban
torlaszoljuk el ajtónk
a világ elől.

Felkészültségünk
egyre érezhetőbben
veszít súlyából.

Meg-megújuló
bajaink közben sem ez,
sem az nem lett jó.

Pénzsóvárságunk,
majdnem, hogy kényszerítő
szükségszerűség.

A Nyitott ajtón
át nem könnyű bemenni,
félszünk visszahúz.

Szinte naponta
érezzük, majdnem minden
rosszabbra fordul.

Nyájas szavaink
szívünk melege nélkül
hamisan csengnek.

Nagyobb bűneink:
álszentségünk, gyávaság,
szellemi restség.

Gyűlölködésünk
nagy befolyást gyakorol
emésztésünkre.

Jó felocsúdni;
életünk minősége
legmélyére szállt.

Világlátásunk
csapnivaló: hiányos
és felelőtlen.

Nemtörődöm, torz
törpéi vagyunk saját
romlott korunknak.

Teremtő Isten,
csak te tudod, mennyire
komor a sorsunk.

Valami nagyot
kellene már alkotnunk,
de nem sikerül.

Ott, bűnünk miatt
végleg elveszítettük
romlatlanságunk.

Amíg asszonyok
kormányoztak bennünket,
boldogok voltunk.

Ah, férfinépség!
Mióta ők vezetnek,
gond és baj gyötör.

Mért adtuk oda
egy almáért cserébe
ártatlanságunk?

Ha a szerencse
ma elpártol is tőlünk,
holnap visszatér.

Tévelygésünknek
vége szakad, ha újra
hazatalálunk.

Milyen nagy öröm;
amikor legszebb óránk
eszünkbe villan.

Kiolthatatlan
vágy erősödik bennünk
rend és csend után.

Sok bajunk után
a mai napon újra
hit tölt el s remény.

Holnaphoz képest
jelen állapotunkat
értékelni kell.

Sorscsapásoktól
edzetten állunk az ég
és a föld között.

Ott, ötvenhatban
minden percben más és más
hangulatunk volt.

Nagy örömünkre,
ma több tízezer zászlót
lobogtat a szél.

Hamar kiderült,
milyen sebezhetőek
barikádjaink.

Bárhol s bármikor
megtörténhet velünk, hogy
felrobbantanak.

Ha egyszer mégis
sikerülne kitörnünk
a rácsok mögül.

A pártatlanság
megkérdőjelezhető
jellemvonásunk.

Hatóságaink
nem nézik el tétlenül,
hogy lázadozunk.

Tüntetni megyünk;
sisakos, pajzsos rendőr
gumibottal vár.

Elringyósodtunk;
hitszegő árulásunk
nyomort fiadzott.

A ledőlt szobor
helyén már egy újabb áll
gyáva lelkünkben.

Hitler és Sztálin,
ha nem vigyázunk, ismét
feltámadhatnak.

Eszmevilágok
s különbözőségeink
ne osszanak meg.

Néhány pofonnal
préselik ki belőlünk
féltett titkaink.

Gyötrelmes idők;
a sok üvöltéstől szánk
kisebesedik.

A szőnyeg alá
söpört konfliktusaink
kiéleződnek.

Meglátogattuk
egymást és megmutattuk,
hol és hogy élünk.

Kis szerencsével
semmi bajunk nem volna,
s ünnepelhetnénk.

Őrült pechünk van;
rossz vonatra szálltunk fel;
nem érünk oda.

Nagyrészt tőlünk függ:
a választásainktól,
hogy hogyan élünk.

Lóhalálában
fut az élet köröttünk,
és mi is vele.

Ha tiszteljük, jó,
de még jobb, ha szeretjük
mindkét szülőnket.

Komisz évadot
zártunk; egyetlenegy jó
darabunk se volt.

Egy kósza ötlet
kifejtésén évekig
morfondírozunk.

Feleségeink
mióta megnősültünk,
dajkálnak minket.

Nyugodt légzéssel
sokkal tovább élhetünk,
mintha kapkodunk.

Kandalló előtt
nincs sok szóra szükségünk,
ha a tűz lobog.

Együtt dalolunk
fájdalmunk és mámorunk
emlékeiről.

Jegesmedvebőr;
a duruzsoló tüzet,
onnan bámuljuk.

Tűnt éveinknél
csak meddő álmainkat
sajnáljuk jobban.

Idáig tőlük
vettük a hízott libát,
most magunk tömjük.

Ünnepi asztal;
a sok kitett falattól
csorog a nyálunk.

Milyen jó érzés,
a fárasztó út után
lerakni terhünk.

Még szóltunk neki,
de ő már nem hallotta;
álomba zuhant.

Amikor apánk
ebéd után lepihent,
rögtön elaludt.

Háziállatunk
szeretetünk beszédét
szó szerint érti.

Legtöbbünk álma
egy extrákkal felszerelt
nyugati kocsi.

Sohasem hittük
volna, hogy megtörténik,
velünk, s megtörtént.

Egy pohár víztől
ismét erőre kapnak
álmos sejtjeink.

Ma, azt is el kell
fogadnunk, aminek nincs
semmi értelme.

Ő beszél, beszél,
mi előbb ásítozunk,
majd el is alszunk.

Ha elcsitítjuk
vágyunkat legközelebb
már sivalkodik.

Szomszédjainkat,
akárhogy erőlködünk,
nem érjük utol.

Aki nem érti,
annak hiába mondjuk
el a lényeget.

Itt a Kopasz hegy
csúcsán lenézünk, ha már
felkapaszkodtunk.

Minden hiába,
ha lelkesedésünkből
semmi se marad.

Életünk hosszú,
fárasztó zarándokút;
göröngyökön át.

A boldog idő
olyan hamar elrepül,
észre se vesszük.

Hatvannégy kockán
feketén és fehéren
megmérkőzhetünk.

Izgalmas dolog
meghallgatni, ki mit mond
vitakörünkben.

Apánk elmondott
egy igaz történetet;
a végén sírtunk.

Az elmúlt nyarat
alig-alig élveztünk,
olyan rövid volt.

Legyen vigasság;
túláradó: daloljunk,
táncoljunk együtt.

Ha nyomott kedvünk
felvidul, már kétségünk
sem gyötör tovább.

Amikor anyánk
vajúdva sikoltozik,
nekünk se könnyű.

Az öröm hűtlen;
de amikor visszajön,
fellélegezünk.

Együtt a család;
kortyoljuk az elénk tett
gyógy-keveréket.

Talán ha egyszer
majd megint találkozunk,
minden kiderül.

Ha beleássuk
magunk valami szépbe,
hogy fut az idő.

A mi körünkben
olyat nem találsz, aki
becstelen volna.

Legyünk már büszkék
őseinkre s magunkra,
s fiainkra is.

Hihetetlen szép
dolgok történnek velünk,
igaz, csak ritkán.

Borúlátóknak
semmiképp se jósoljunk;
nem viselik el.

Hosszú vitáink
jók; nem egyszer hajnalig
is eltartanak.

Illedelemből,
közöttünk a vihar is
visszafogottabb.

Rögeszméinket,
ha gyakorta szajkózzuk;
megvalósulnak.

Gyarlóságaink
szigorított szabályok
ellensúlyozzák.

Jó, ha sikerül
kiteregetnünk, amit
magunkkal hoztunk.

Aki valaha
megejtett szépségével;
álmainkban él.

Szóvirágokkal
áradoztunk szépsége
hatásairól.

Nem is tudtuk, hogy
két szép leánya is van;
soha nem mondta.

Soha nem látott
szépségek bűvölnek el
létünk alkonyán.

Legyünk, mint régen,
a szitáló holdfényben,
szép fiatalok.

Mind elképedtünk;
átlátszó csipkeruha
volt rajta s kalap.

Ha levetkőzik,
távcsövön nézegetjük
kisportolt testét.

Tagadhatatlan;
egyre jobban szeretnénk
érvényesülni.

Legyünk mindnyájan
egymásnak támaszai
az éjszakában.

Taktikázásunk
goromba világunkban
szükségszerűség.

A jövő felé
csak egyetlen irányban
közlekedhetünk.

Meddőségünket
számos betegség és baj
csak sokszorozza.

Csodát vártunk, de
ahogy elnézzük nincsen
semmi változás.

Igaz szolgálat:
kötelességünk hűen
teljesíteni.

Utunk már ismert,
sőt, a kijelölt cél is;
csak indulnunk kell.

Ne szépítgessük
a dolgot; gondjainknak
koránt sincs vége.

Ami történik,
cselekedeteinknek
hű tükörképe.

Hajtsunk már végre
igazi hőstetteket,
ha összefogtunk.

Tökéletesen
sosem értjük a dolgok
összefüggését.

Egy-két adattal
körvonalazhatjuk, mi
vár ránk jövőre.

Közös érdekünk,
hogy jobban értsük egymást
vitáink során.

Sikerünk felé
a legbiztosabb út, ha
alkalmazkodunk.

Elképzelhető
a közös fordulópont,
csak meg kell térnünk.

Nyíljék meg ajkunk,
közös hálaadásra;
minden nap újra.

Hit és bizalom
és állhatatosság kell,
hogy tisztán lássunk.

Soha nem voltunk
ennyire közelében
az Igazságnak.

Kívül keressük,
pedig szívünk mélyén van
az életöröm.

Az ima szívünk,
elvégzett munkánk kezünk
szent tanúsága.

Az Aranykorban
élveztük az Igazság
egyszerűségét.

Csak akkor tudjuk,
merre visz a helyes út,
ha azon járunk.

Talán majd ő lesz,
aki felráz bennünket
tespedtségünkből.

Örvendezz velünk;
meghívott vendége vagy
a Lakomának.

Megtérésünket
valahol s valamikor
el kell kezdenünk.

A földre leszállt
angyalon kívül nincsen
más vigasztalónk.

Gyermekeinkkel
meg kellene értetni
az Aranyszabályt.

Őt ne vádoljuk,
neki semmi köze sincs
szenvedésünkhöz.

A Világosság
előtt várakozunk, de
semmit se látunk.

Földünk ügyében
már nem tagadható le
felelősségünk.

Nem sok hiányzik,
s visszafordíthatatlan
bajba kerülünk.

Már csak kis idő,
s amit előre látni,
beteljesedik.

Nyámnyilaságunk
válságos helyzetünkben
siralmas dolog.

A helytelen út
a semmibe torkollik,
de mi csak megyünk.

Tárgyilagosan
nézve dolgainkat, sok
jót nem várhatunk.

Bajunk forrása
ki nem elégíthető
vágyakból ered.

Közgazdaságunk
legátfogóbb válsága
még előttünk van.

Az általános
válságot birtoklási
vágyunk okozza.

Mit érnénk vele,
ha kibogoznánk, ki volt
az első svihák?

Számadáskor majd
vigyázzunk, ne álljunk ott
üres kezekkel.

Ők, akik voltak,
mindaddig bennünk vannak,
ameddig élünk.

Végóránk felé
mindenegyes léptünkkel
közelebb jutunk.

Azon a napon
mindnyájan úgy érezzük,
mindennek vége.

Halálunk után
szervezett szervezetünk
rendetlenkedik.

Miért őriznénk
a sírt, abban már régen
nem fekszik senki.

Noha nem élnek;
elporladt őseink most
álmunk vigyázzák.

A legnehezebb
ott s akkor elfogadni
halandóságunk.

Ott lenn a sírban
mások a körülmények
mint most idefent.

Egy dolog fontos:
a szénánk legyen rendben
halálunk előtt.

Ami bizonyos,
hogy a földi a világtól
búcsút kell vennünk.

A halál, ha gyors,
nem is olyan borzalmas;
észre se vesszük.

Ülni az esti
fényben, felsóhajtani,
s kiadni lelkünk.

Csak egyetlenegy
bizonyosság létezik,
de attól félünk.

Éjfél körül jár;
könnyeink kiszáradtak,
nehéz napunk volt.

Még sokszor jövünk
vissza bizonyítani:
jobb úton vagyunk.

Több ezer év is
eltelt azóta; újra
ketten maradtunk.

2009-01-14