山頭火の俳句集

Santōka’s Haiku in Hungarian Translation
A Terebess Online különlapja





 

種田 山頭火 (Taneda Santōka, 1882-1940)

 

hóra
hulló

 

Taneda Szantóka 441 szabadhaikuja
Terebess Gábor fordításaival

 


A verseket a japán olvasat kezdő szavai szerint szedtük ábécérendbe.
Az eredeti japán szöveg hozzáadása és az átírás ellenőrzése még folyamatban.

 

 

utat nem jártam
bort se ittam
haikut se írtam
- pocsék egy nap

 

あぶらむしおまへのひげものびてゐる 
aburamushi omae no hige mo nobite iru
csápod

csótány
szakasztott
a
bajszom

 

agattari sagattari onaji kotoba kurikaeshite nagai nagai hi
(lifteslány)
felfele
lefele
ugyanazt
mondja
nap
mint
nap

 

akai shito shite itsu made tabi o tsuzukeru koto ka
vért
vizelek
meddig
tart
elfolyni

 

akatsuki no yu ga watakushi hitori atatamete kuru

virrad
hévíz
hevíti
magányom

 

明けてくる鎌をとぐ
akete kuru kama o togu
hajnal
hasad
sarlót
fenek

 

aki atsui teppatsu de okome ga ippai
őszi
hév
koldustálam
megtelt
rizzsel

 

aki kaze aruite mo aruite mo
őszi
széllel
jártam
mindig
jártam
mindig

 

秋風の腹立ててゐるかまきりで
akikaze no hara tatete iru kamakiri de
őszi

széltől
morcos
az
ájtatos
manó

 

秋風の石を拾ふ
akikaze no ishi o hirou
őszi

szélroham
felkapok
egy
követ

 

秋もをはりの蠅となりはひあるく
aki mo owari no hae to nari haiaruku

őszvégi
légy
hanyatt
kalimpál

 

aki no yo ya inu kara morattari neko ni ataetari
őszéjszaka
kutyától
veszem
macskának
viszem

 

秋となつた雑草にすわる
aki to natta zassō ni suwaru

őszbe
csavarodott
gizgazban
tanyázom

 

aki wa ichihayaku yama no haze o some
piroslik
már
az
ősz
hegyi
szumák
levelén

 

秋空ただよふ雲の一人となる
aki-zora tadayou kumo no hitori to naru
őszi
égről
elfutó
felhők
árvulunk

 

雨だれの音も年とつた
amadare no oto mo toshi totta

esőcsepp
kopog
eljár
felettünk
az
idő

 

天の川ま夜中の酔ひどれは踊る
ama no kawa mayonaka no yoidore wa odoru
égi
folyó
alatt
éjhosszat
részeg
duhaj
ropja

 

雨ふるふるさとははだしであるく
ame furu furusato wa hadashi de aruku

esik
az
eső
mezítláb
járok
szülőfalumban

 

ame no nikai no onna no hitori kuchibue o fuku
esik
emeleten
magának
füttyög
egy

 

雨をためてバケツ一杯の今日は事足る
ame o tamete baketsu ippai no kyō wa kototaru
egy
dézsa
esővíz
megteszi
mára

 

あなたを待つてゐる火のよう燃える
anata o matte iru hi no yō moeru
lobog

a
láng
várlak

 

あの雲がおとした雨にぬれてゐる
ano kumo ga otoshita ame ni nurete iru
az

a
felhő
áztatott
el

 

anshu wa orusu no mokugyo o tataku
nincs
otthon
a
remete
megütöm
fadobját

 

あらしのあとのしづけさの蝿で
arashi no ato no shizukesa no hae de

vihar
utáni
csendben
felzsong
egy
légy

 

あるだけの酒を食べ風を聞き

aru dake no sake o tabe kaze o kiki
kiittam
a
rizsbort
szélzúgást
hallgatok

 

あるがまま雑草として芽をふく
aru ga mama zassō to shite me o fuku

kelnek
a
gyomok
amilyenek

 

あるひは乞ふことをやめ山を観てゐる
aruiwa kou koto o yame yama o mite iru
ha
majd
nem
koldulok
hegyet
bámulok
 

 

あるけばかつこういそげばかつこう
arukeba kakkou isogeba kakkuu
ballagok
megszól
a
kakukk
loholok
megszól
a
kakukk

 

あるけば草の実すわれば草の実
arukeba kusa no mi suwareba kusa no mi
mentemben
is
magzik
a
gaz
ültömben
is
magzik
a
gaz

 

aruku hoka nai aki no ame furitsunoru
mennem
kell
rázendít
az
őszi
eső

 

asagiri no akai posuto ga tatte iru
reggeli

ködben
vörös
postaláda
várakozik

 

朝露しつとり行きたい方へ行く
asatsuyu shittori ikitai hōe yuku
fel
is
út
harmatos
reggel
le
is
út

 

asa wa yoi kana ochita ha mo ochinu ha mo
szép
reggelek
esett
levéllel
esendő
levéllel

 

朝燒雨ふる大根まかう
asayake ame furu daikon makō

pirkad
szemerkélő
esőben
retket
vetek

 

朝焼のうつくしさおわかれする
asayake no utsukushisa owakare suru
szép
a
napkelte
elköszönök

 

朝焼夕焼食べるものがない
asa-yake yū-yake taberu mono ga nai

vöröslő
napkelte
vöröslő
napnyugta
melyik
lakat
jól

 

asayu noyoroshisa mokumoku to shite jumban o matsu
csendben
álljuk
végig

a
sort
friss-vizű
fürdőért
reggel

 

ashioto ga kite sono mama shimatta ochiba
közeledő

léptek
lombhullás
most
távolodnak

 

asu mo atatakō arukaseru hoshi ga dete iru
holnap
meleg
lesz

gyaloglást
ígér
a

csillagos
ég

 

asu wa ganjitsu no tsume demo kirō
ma

reggel
már
újévi
körmöt
vágok

 

asu wa kaerō sakura chiru chitte kuru

holnap
indulok
peregj
peregj
cseresznye
szirom

 

asu wa kuru to iu ame no fuki o nite oku

ugye
eljössz
holnap
eső
ázott
acsalaput
főzök

 

atarashii hōe ippai no hi ga atatakai

új
csuhám
csupa
napfény
csupa
napmeleg

 

ate mo naku fumiaruku kusa wa mina karetari

fonnyadt
fűben
céltalan
kószálok

 

ato ni nari saki ni nari ohenrosan no tarekare

előttem
mögöttem
zarándok
temérdek

 

あざみあざやかなあさのあめあがり
azami azayaka na asa no ame agari

eső
után
frissen
fénylik
a
bogáncs

 

びつしより濡れて代掻く馬は叱られてばかり
bisshori nurete shiro-kaku uma wa shikararete bakari
igásló
minek
ázott
meg
mindig
csak
szidják

 

biwa no utsukushisa kanojo wa warawanai
oly
szép
naspolya
noha
nem
mosolyog

 

bochi o tonari ni yoi haru ga kita
temetőre
szépséges
tavasz
köszöntött

 

ぼろ着て着ぶくれておめでたい顔で
boro kite kibukurete omedetai kao de

rongyaim
közül
újévi
üdvözlet
kelekótya
képem

 

boro kite suzushii hitori ga aruku
rongyokban
hidegben
enmagamban
tipródok

 

boro utte sake kōte samishiku mo aru ka
rongyaim
rizsborra
cseréltem
de
magányom
megmaradt
 

 

ぶらさがつてゐる烏瓜は二つ
burasagatteiru karasu-uri ha futatsu
indán
ingázik
két
kígyóuborka

 

茶の木にかこまれそこはかとないくらし
cha no ki ni kakomarete soko-haka to nai kurashi
teacserjék
kerítik
körbe
szürke
napjaim

 

chichi ni yōnita koe ga dete kuru tabi wa kanashii
apám

hangján
szólt
valaki
mélabús
útravaló

 

ちんぽこもおそそも湯いてあふれる湯
chimpoko mo ososo mo waite afureru yu
(
közös közfürdő)
pöcs
és
picsa
együtt

túlcsordul
a
fürdő

 

てふてふひらひらいらかをこえた
chōchō hirahira iraka o koeta

templom

ormát
pillangó
röpködi
fölül

 

てふてふちらちら風に乗つた来た
chōchō (tefu-tefu) chira-chira kaze ni notta kita
pillangó
száll
szelek
szárnyán

 

daichi hiebie to shite netsu no aru karada o makasu

fagyott
föld
lázasan
hozzásimulok

 

daishō mo watakushi mo inu mo shiguretsutsu
termetes
kámforfa
jómagam
kiskutya
rendre
elázunk

 

だまつてあそぶ鳥の一羽が花のなか
damatte asubu tori no ichiwa ga hana no naka

virágok
közt
néma
csöndben
egyke
madár
játszik

 

だまつて今日の草鞋穿く
damatte ky
ō no waraji haku
szalmabocskort
kötök
mára
szavam
sincs

 

dandan nite kuru kuse no chichi wa mō inai
elsajátítom

lassan
holt
apám
rossz
szokásait

 

誰か来さうな空が曇つてゐる枇杷の花
dare ka kisou na sora ga kumotteiru biwa no hana

érzem
jön
valaki
boruló
ég
nyíló
naspolya

 
誰も来ないとうがらし赤うなる
dare mo konai tōgarashi akō naru
senki

sem
jött
hiába
piroslik
a
zöldpaprika

 

dare ni mo awanai michi ga dekoboko

madár
se
jár
göröngyös
út

 

doko ka de atama no naka de karasu ga naku
agyamban

varjukárogás
zakatol
valahol

 

どこからともなく雲が出て来て秋の雲
dokokara tomonaku kumo ga detekite aki no kumo
semmiből
gomolyog
elő
őszi
felhő

 

どこにも水がない枯田汗してはたらく
doko ni mo mizu ga nai kareta ase shite hataraku
víz

sehol
száraz
rizsföldön
paraszt
verejtéke
patakzik

 

donata ka kakete kudasatta mushiro atatakashi
szalmagyékényt

dobtak
rám
meleg

 

どうしようもないわたしが歩いてゐる
dō shiyō mo nai watashi ga aruite iru
nincs
más

talpalok

tovább

 

どうすることもできない矛盾を風ふく
dō suru koto mo dekinai mujun o kaze fuku

mitévő
legyek
kétségeim
fölött
elsiklik
a
szél

 

枝をさしのべてゐる冬木
eda o sashinobete iru fuyuki
kopár
fa
ágait
nyújtja

 

 

(Szantóka saját ecsetírása haikujával)
enten hateshinaki kaze fuku
hétágra
éget
a
nap
fúj

a
szél

 

炎天のはてもなく蟻の行列
enten no hate mo naku ari no gyo-retsu
égető
ég
alatt
hangyák
végtelen
menete

 

enten no reeru massugu
tűző
nap
elől
sín

fut
egyenest
előre

 

炎天をいただいて乞ひ歩く
enten o itadaite koi aruku
perzsel
az
ég
fogadd
ki
kéregetsz

 

更けると涼しい月がビルの間から
fukeru to suzushii tsuki ga biru no aida kara
házak

közé
hűs
hold
kel
fel

 

fukete bakuchi utsu koe

hangzavar
késő

esti
órán
szerencsejáték

 

ふくろうはふくろうでわたしはわたしでねむれない
fukurō wa fukurō de watashi wa watashi denemurenai
bagoly

bagolymód
magam
magammód
nem
alhatunk

 

踏みわける萩よすすきよ
fumiwakeru hagi yo susuki yo
bokorhere

elefántfű
átgyaloglok
rajtatok

 

fumumai to shita sono kani wa katawa da

nem
taposok

a
rákra
nyomorék

 

furikaeranai michi o isogu
utam

sietős
vissza
se
fordulok

 

furikaeru tsubaki ga akai
kamélia

hátranézek
hátha
színpiros

 

風鈴の鳴るさへ死のしのびよる
fūrin no naru sae shi no shinobiyoru
szélharang
szól
settenkedik
a
halál

 

降るままぬれるままで歩く
furu mama nureru mama de aruku
ha
esik
akkor
ázottan
megyek

 

furu mo yokarō ame ga furu
oly
mindegy
ha
esik
hadd
essen

 

furusato no kotoba no naka ni suwaru
falumtájt

tájszavak
közé
ülök

 

ふるさとの水をのみ水をあび
furusato no mizu o nomi mizu o abi

falum
vizét
inni
benne
fürödni

 

furusato wa atsukurushii haka dake wa nokotte iru

nem
tikkasztja
hőség
falum
sírköveit

 
ふるさとはみかんのはなのにおふとき
furusato wa mikan no hana no niou toki
narancsvirág
illata
mint
otthon
falumban

 

ふるさとは遠くして木の芽
furusato wa tōku shite ki-no-me
falumtól

távol
már
fakadnak
a
rügyek

 

futatabi koko de shiraga o soru

megint
borotva
alatt
deres
borostám

 

futo mezametara namida koborete ita
felriadtam

eleredt
a
könnyem

 

futon fūwari furusato no yume

puha
párnán
alszom
álmomban
otthon
vagyok

 

futon nagaku yoru mo nagaku nesete itadaite
ez
hosszú
paplan
hosszú
éj
álmom
mély

 
futo yoizame no kao go aru baketsu no mizu
egy
vödör
víz
kapásból

megmutatja
másnapos
arcom

 

gohan ga atte hon ga atte soshite tabako mo atte
rizsem
van
könyvem
van
dohányom
is
van

 

hadaka de hanashi ga hazumimasu

(közfürdőben)
levetkőzve
felélénkül
a
társalgás

 

蝿を打ち蚊を打ち我を打ち
hae o uchi ka o uchi ware o uchi

legyet
csapok
szúnyogot
csapok
agyoncsapom
magam

 

萩がすすきがけふのみち
hagi ga susuki ga kyou no michi

bokorhere
burján
mutatja
ma
utam

 

haku hodo ni chiru hodo ni aki fukaku

seprés
lombhullás
seprés
lombhullás
ősz

utolja

 

hara ippai mizu nonde kite neru

vízzel
teli
gyomrom
könnyű
álmot
ígér

 

春風の鉢の子一つ
harukaze no hachinoko hitotsu
tavaszi
szél

nem
fújja
el

kolduscsészém

 

harukaze no nara no ha no sukkari ochita
tölgy

levelét
mind
egy
szálig
tavaszi
szél
tarolja
le

 

春の山からころころ石ころ
haru no yama kara korokoro ishikoro
tavaszi

hegyből
meglazult
kövek
potyognak

 

春の雪ふる女はまことうつくしい
haru no yuki furu onna wa makoto utsukushii

tavaszi
hótól
megszépültek
a
nők

 

haru wa utsuro na ibukuro o mochiaruku

tavasz
üres
hassal
barangolok

 

haru wa yuku hachi no ko motte doko made mo

kitavaszodott
kolduscsészém
hordom
mindhalálig

 

hate mo nai tabi de ase kusai koto
utam

mindvégig
izzadságszagú

 

hebi ga hinata ni mōana e haire
napozó
kígyó
hess
vissza
lyukadba

 
へそが汗ためてゐる
heso ga ase tamete iru
gyűlik

a
verejték
köldöklikamba

 

hi ga nagai ie kara ie e rusu bakari
naphosszat

házról
házra
koldulok
sehol
senki

 

hinata e tsukue o nagai nagai tegami o kaku

asztalomra
süt
a
nap
levelet
írok

hosszút

 

hinata mabushiku meshi bakari no meshi o
főtt
rizsem
fehéren
ragyog

 

ひらひら蝶はうたへない
hirahira chō wa utaenai
repdes
a
pillangó
de
dalolni
nem
dalol

 

昼もしづかな蝿が蠅たたきを知つてゐる
hiru mo shizukana hae ga haetataki o shitteiru

csendes
délidő
légycsapóm
kitanulták
már
a
legyek

 

昼寝さめてどちらを見ても山
hirune samete dochira o mite mo yama

arra
riadok
bekerítettek
a
hegyek

 

hiru shizuka na yakinasu no yaketa nioi

déli
csend
és
nyugalom
lesült
padlizsán
szaga

 

ひさびさもどれば筍によきによき
hisabisa modoreba takenoko nyoki-nyoki
régen

voltam
itthon
bambuszrügy
hajt
lépten-nyomon

 

hito ga ite shigureru kaki o moide ita
egy

senkiházi
hurmát
szakajt
az
esőben

 

hitokire no kumo mo nai sora no sabishisa masaru
felhő
foszlány
sincs
mily
magányos
ég

 

hito ni awanakunarite yori yama no tefutefu

hegyi
ösvény
csak
lepkék
lakják

 
人を見送りひとりでかへるぬかるみ
hito o miokuri hitori de kaeru nukarumi

elkísértelek
vissza
egyedül
dagasztom
a
sarat
 
hitori atatamatte hitori de neru
(kedvenc hévizem)
egyedül
fürödni
egyedül
aludni
 
ひとりで蚊にくはれてゐる
hitori de ka ni kuwarete iru
szúnyogetten
vagyok
egyedül

 
ひとりひっそり竹の子竹になる
hitori hissori takenoko take ni naru
bambuszrügy
szép
csöndben
magától

náddá
érik

 

ひとりきいてゐてきつつき
hitori kiite iru kitsu-tsuki
harkály
kopácsol
egyedül
nekem

 

hitori nite hitori taberu ozōni
újévi

levesem
magam
főzöm
magam
eszem

 

ひとりの火をつくる
hitori no hi o tsukuru
tüzet

gyújtok
egy
személyre

 

hitori oreba haetorigami no hae ga naku
magam

maradtam
légypapírról
rámdöng
egy

légy

 
hitori sumeba aoao o shite kusa
magányos
embernek
zöldebb
a

zöldebb

 

ひとりたがやせばうたふなり
hitori tagayaseba utau nari
magam
kapálgatok

dalolok
hozzá

 

hitori yama koete mata yama
hegyet

hágok
egyedül
újabb
hegyet

 

日ざかり泣いても笑うても一人
hizakari naite mo warōte mo hitori

kánikula
jót
sírok
jót
nevetek
magamon

 

日ざかり落ちる葉のいちまい
hizakari ochiru ha no ichimai
kánikula
egy
csak
egy
levél
hull

 

 


(Szantóka saját ecsetírása haikujával)
ほろほろ酔うて木の葉ふる
horo-horo yōte ko no ha furu
kapatos

kissé
hulló
falevél

 

ほうたるこいこいふるさとにきた
hōtaru koi koi furusato ni kita

faluszerte
szentjánosbogarak
hazajöttem

 
ほととぎすあすはあの山こえて行かう
hototogisu asu wa ano yama koete yukō
kakukk

holnap
hegyet
hágok

 

hotto tsuki ga aru Tōkyō ni kite iru

végre
valahára
Tokióba
értem
a
holddal

 

法衣こんなにやぶれて草の実
hōe konna niyaburete kusa no mi
nyűtt
csuhámon
gyommag
vetés

 

へうへうとして水を味ふ
hyōhyō to shite mizu o ajiwau
csatangolok

hűs
vizeket
kortyolgatok

 

ひよいと穴からとかげかよ
hyoito ana kara tokage ka yo

gyorshirtelen
likból
egy
gyík

 

いちにち物いはず波音
ichinichi mono iwazu nami oto

hullám
folyton
morajlik
de
nem
mond
semmit

  

いちにち物いはずねむれない月夜となる
ichinichi mono iwazu nemurenai tsukiyo to naru

nappal
hallgatok
holdas
éjjel
nem
alhatok

 

ichi-nichi mono iwazu umi ni mukaeba shio michite kinu
napközben
szótlanul
néztem
a
tengert
elönt
a
dagály

 
ichinichi ware to waga ashi-oto o kikitsutsu ayumu

reggeltől
estig
lépteim
zajában
gyalogolok

 

一羽来て啼かない鳥である
ichi wa kite nakanai tori de aru

egy
szál
madár
száll
az
se
énekel

 

生き残る蠅が私をおぼえている
ikinokoru hae ga watashi o oboete iru

őszi
légy
aki
megvan
már
ismer

 

生き残つたからだ掻いてゐる
iki nokotta karada kaite iru
még

él
a
test
lehet
vakarni

 

ippai yaritai yūyake-zora
rámesteledett
ihatnékom
támadt

 

ishi o makura ni kumo no yuku e o

vánkosom

de
fellegekben
járok

 

ishi ni tombo wa mahiru no yume miru

szitakötő
sziklán
alussza
déli
álmát

 

ishi o makura ni shite shinjitsu nete iru kojiki

kőpárnán
alussza
igazak
álmát
derék
koldus

 

いつまで旅することの爪をきる
itsu made tabi suru koto no tsume o kiru
vándorlás

életfogytig
lábkörmöt
vágok

 

いつも一人で赤とんぼ
itsumo hitori de aka tombo
örökkön
gazdátlan

piros
szitakötők

 

いつもつながれてほえるほかない犬です
itsumo tsunagarete hoeru hoka nai inu desu
leláncolt
kutya
csahossá

válik

 

岩かげまさしく水が湧いてゐる
iwakage masashiku mizu ga waite iru
szikla

árnyékán
biztos
fakad
forrás

 

jidōsha ni hikaren to shite samui samui michi
hajszál

híján
elgázoltak
hideg
az
út
hideg

 

jukushi no amasa mo obasan no omokage
hurma

édes
íze
nagyanyámat
idézi

 

kaeri wa hitori no tsuki ga aru ippon michi

vissza
egyedül
megyek
egyemberes
a
hold

 

kaeru osanaku aoi ha no mannaka ni
zöld

levél
kellős
közepén
kisbéka

 

影もはつきりと若葉
kage mo hakkiri to wakaba
árnyéka
teszi
a
zsenge
levelet

 

kakashi mo gatchiri Hinomaru futte iru
madárijesztő

bátran
lengeti
nemzeti
lobogónkat

 

kanashii tegami o posuto ni otosu oto no yūyami
szürkületkor
levél
koppan
postaládámba
de
kedvem
szegi

 

karari to hareta asa no waraji mo shikkuri
derült

reggel
útibocskorom
még
kitart

 

鴉啼いてわたしも一人
karasu naite watashi mo hitori
varjú
károg
de
magányos
én
vagyok

 

karasu tonde yuku mizu o watarō

én
átgázolom
a
varjú
átrepüli

 

kare eda pokipoki omou koto naku
száraz
ágat
tördelek
fogalmam
sincs
miért

 

枯木に鴉がお正月もすみました
kareki ni karasu ga oshōgatsu mo sumimashita
lelombozódott
fán
varjú
elmúlt
az
újév

  

涸れきった川を渡る
karekitta kawa o wataru
patakmedren
gázolok
át
csontszáraz

 

枯れて濡れて草のうつくしさ朝
karete nurete kusa no utsukushisa asa
kókadt
gaz
harmatos
szépsége

reggel

 

kareki wa tabi o kawakashite iru
tar

fa
szárítja
vászonzoknim

 

kareyama nomu hodo no mizu wa arite

lombjavesztett
hegy

szomjoltó
vizet
ad

 

枯れゆく草のうつくしさにすわる
kare yuku kusa no utsukushisa ni suwaru
gyep

leülöm
szikkadt
szépségét

 

刈るより掘るより播いてゐる
karuyori horu yori maite iru

még
nyesek
még
ások
ültetek

 

 


(Szantóka saját ecsetírása haikujával)
笠へぽつとり椿だつた

kasa e pottori tsubaki datta
kaméliavirág

esőkalapomra
esett

 

笠も漏りだしたか
kasa mo moridashita ka
kalapom
is
léket
kapott

 

笠にとんぼをとまらせてあるく
kasa ni tombo o tomarasete aruku

nádkalapon
szitakötőt

hordok
elgyalogolunk

 

kasari kosori oto sasete nakanu mushi ga kita
alig
pisszen
szisszen
néma
tücsök
érkezik

 

笠をぬぎしみじみとぬれ
kasa o nugi shimi-jimi to nure
levett
esőkalappal
teljesen
átáztam

 

kaze ga umi yori dotegusa no chōchō ochitsukazu
tengeri

szél
föveny
füvén
nem
pihen
lepke

 

風の明暗を辿る
kaze no meian o tadoru
fényes

szél
sötét
szél
gyalog
megjárom

 

風の中からかあかあ鴉
kaze no naka kara kaakaa karasu

varjú
a
szélzúgást
kár-kár

lekárogja

 

風の中おのれを責めつつ歩く
kaze no naka onore o semetsutsu aruku
metsző

szélben
gyalog
csak
magamat
okolhatom

 

kaze no tonneru nukete sugu koihajimeru
szeles

alagút
vége
lehet
koldulni

 

kaze no yo no to o tataku oto ga aru
zörgetnek

az
ajtón
szeles
éjszaka

 

けふの暑さはたばこやにたばこがない
kefu no atsusa ha tabako-ya ni tabako ga nai
meleg
van
nincs
cigaretta
a

boltban

 

けさもよい日の星一つ
kesa mo yoi-hi no hoshi hitotsu

kora
reggelre
maradt
egy
csillag
semmi
sincs
veszve

 

ki ga taorete iru koshi o kakeru
kidőlt
fa
rátelepszem

 

開いてしづかにぽとりと落ちた
kiite shizukani potori to ochita
csöndesen
virágzott
koppanva
hullt

 

ki-kage kumo-kage neko no shigai ga nagarete kita
fák

képét
felhők
képét
macska
tetemét
viszi
a
víz

 
kina ana ga horaruru machi no shizukesa yo
mély

gödröt
ástak
csöndes
az
utca

 

kinome kusanome aruki tsuzukeru
fák
rügyeznek
füvek
sarjadnak
megyek
tovább

 

傷が癒えゆく秋めいた風となつて吹く
kizu ga ieyuku aki meita kaze to natte kaze fuku
sebem
varasodik
őszbe
fordult
szél
fújja

 

乞ひあるく水音のどこまでも
koiaruku mizu oto no doko made mo

megyek
koldulni
lármás
víz

mindenütt

 
ここまでを来し水飲んで去る
koko made o koshi mizu nonde saru
idejöttem
csak
vizet
iszom
és
megyek
tovább

 

ここに白髪を剃り落して去る
koko ni shiraga o sori otoshite saru

ehelyt
hagyom
leborotvált
ősz
hajam

 

心むなしくあらなみのよせてはかへし
kokoro munashiku aranami no yosete wa kaeshi

zord
hullámok
ki
és
be
üres
a
szív

 

こころおちつけば水の音
kokoro ochitsukeba mizu no oto
csobog
a
víz
lecsillapodtam

 

こころしずかにやまのおきふし
kokoro shizuka ni yama no okifushi
hegyek

között
békés
szívvel
kelek-fekszem

 

kokoro tsukarete yama ga umi ga utsukushisugiru

hegyek
tengerek
kimerítenek
túl
szépek

 

konna ni yasete kuru te o awasete mo

összetett
kezem
is
milyen
vékony

 

木の葉散る歩きつめる
konoha chiru aruki tsumeru
lombhullás
megyek
tovább

 

木の葉ふるふる鉢の子へも
konoha furu-furu hachinoko e mo
hulló
falevél
jut
belőle
kolduscsészémbe

 

この道しかない春の雪ふる
kono michi shika nai haru no yuki furu

nincs
más
csak
hólepte
tavaszi
utak

 

kono michi shika nai hitori de aruku

nincs
más
út
mehetek
egyedül

 

kourogi yo asu no kome dake wa aru
tücsökzene
szól
holnapra
még

van

rizs

 

ころり寝ころべば青空
korori nekorobeba aozora

hanyatt
fordultam
kék
az
ég

 

こしかたゆくすえ雪あかりする
koshikata yukusue yuki akari suru
hófény
derengi

be
múltam
jövőm

 

雲がいそいでよい月にする
kumo ga isoide yoi tsuki ni suru
elfutó
felhők
ragyogóbb
hold

 

くりやまで月かげの一人で

kuriya made tsuki kage no hitori de

konyhában
csak
a
hold
süt

 

kurokami no nagasa o shiokaze ni makashi
szajhák
éjfekete
haja
sós
szellőtől
borzong

 

草の青さよはだしでもどる
kusa no aosa yo hadashi de modoru

mily
zöld
a

mezítláb
térek
haza

 

草をしいておべんたう分けて食べて右左
kusa shiite obentou wakete migi hidari
leült
pázsitfű
közös
ebéd
elváló
utak

 

kyō made wa ikasareta ashi o nobasu
ma
még
élek
nyújtózom

 

kyō mo henji ga konai shigure moyō
ma
sincs
válasz
folyton
esik

 

けふもいちにち誰もこなかったほうたる
kyō mo ichinichi dare mo konakatta hōtaru
ma

se
jött
senki

mécsbogarat
lesni

 

今日も郵便が来ないとんぼとぶとぶ
kyō mo yūbin ga konai tombo tobutobu
ma
se
jött
levél
csak
szitakötő

 

kyō no ohiru wa kusa ni suwatte tomato futatsu
ebédem

a
fűben
két
paradicsom

 

けふのおじるは水ばかり
kyō no ohiru wa mizu bakari
ma
vizet
ebédelek

 

けふはここまでの草鞋をぬぐ
kyō wa koko made no waraji o nugu
mára

elég
volt
le
az
útibocskorral

 

窓あけて窓いつぱいの春
mado akete mado ippai no haru
ablakot
nyitok
tele
van
tavasszal

 

まどろめばふるさとの夢の葦の葉ずれ
madoromeba furusato no yume no ashi no hazure
elbóbiskoltam

otthoni
nádak
susognak
álmomban

 

mahiru no miakashi no moetsuzukeru
déli

verőfény
áldozati
mécses
még
ég

 

mamayo hōe wa aka de kuchita
nincs
mit
tenni
öreg
csuhám
lerohad
rólam

 

massao sumu mizu urara teru waga kage kanashii

mély
kék
víz
tiszta
derűvel
ragyog
de
árnyékom
szomorú

 

まつすぐな道でさみしい
massugu na michi de samishii
egyenes

úton
a
magány
vár

 

また見ることもない山が遠ざかる
mata miru koto mo nai yama ga tōzakaru
hegyek
tűnnek
el
mögöttem
soha
viszont
nem
látásra

 

松風すずしく人も食べ馬も食べ
matsukaze suzushiku hito mo tabe uma mo tabe
fenyők
közt
hűs
szél
ember
és
lova
megéhezett

 
まったく雲がない笠をぬぎ
matt
aku kumo ga nai kasa o nugi

felhő
sehol
le
a
kalappal

 

待つてゐるさくらんぼ熟れてゐる
matte iru sakuranbo urete iru
megvárom
míg
beérik
a
cseresznye

 

meshi no shirosa no umeboshi no akasa tōtō kere
fehér

rizs
piros
sósbarack
micsoda
kincsek

 
midori yoeba iyo-iyo midori
zöld

de
ittasan
még
zöldebb

 

minna nete shimatte yoi tsukiyo ka na

mindenki
más
mélyen
alszik
fényteli
holdnál

 

minna uso ni shire haru wa nigete shimatta

mindenki
hamis
elriasztják
a
tavaszt

 

水に影ある旅人である
mizu ni kage aru tabibito de aru
menőben

vándornak
néz
a
víztükör

 

水に雲かげもおちつかせないものがある
mizu ni kumokage mo / ochitsuka senai monoga aru
felhők
árnyéka
vízen

is
gomolyog

 

水音のたえずして御仏とあり
mizu oto no taezu shire Mihotoke to ari

zúg
a
víz
buddha
ül
rendületlenül

 

水音しんじつおちつきました
mizu oto shinjitsu ochitsuki mashita
nyugtatgat
a
víz

hangja

 

水音といつしよに里へ下りて来た
mizu oto to issho ni sato e kudarite kita

vízcsobogás
lekísér
a
faluba

 

mizutamari ga hogaraka ni kodomo no kage utsusu
gyerek

képét
derűvel
tükrözi
a
tócsa

 

mokumoku kaya no uchi hitori meshi kū

nem
szól
szám
szúnyogháló
alatt
rizst
eszem

 

物乞ふ家もなくなり山にわ雲
mono kou ie mo naku nari yama ni wa kumo
felhők

fölé
értem
nincs
több
házalás

 

morōte modoru atataka na mizu no koboruru o

meleg
vizet
hoztam
kilötykölődött

 

moto no kojiki ni natte taoru ga ichimai
igazán
koldus
lettem
mindenem
egy
törülköző
kendő

 

もう明けさうな窓あけて青葉
mou akesouna mado akete aoba
hajnalok
hajnalán
zsenge
levélnek
ablakot
nyitok

 

百舌鳥啼いて身の捨てどころなし
mozu naite mi no sute dokoro nashi
gébics
csetteget
nincs
hova
bújjak

 

mushi mo taberu mono ga nai hon o tabeta ka
csótányoknak
sincs
mit
enni
fogyasztják
könyveim

 

mukiōte yu no afururu o
szemtől

szemben
túlcsorduló
fürdővízben

 

nagai hashi sore o watareba furusato no machi de
hosszú
híd
ha
általértem
már
otthon
vagyok

 

nagai ke ga shiraga

hajam
lenőtt
őszülök

 

nageataerareta issen no hikari da
egyfillérest

vetettek
megcsillant

 

nagete kudasatta issen dōka no samui oto datta
egyfilléres
érme
hidegen
csendül
koldustálamban

 

啼いて鴉の飛んで鴉のおちつくところがない
naite karasu no tonde karasu no ochitsuku tokoro ga nai
varjú
károg
varjú
repül
el
sose
ül

 

nami no oto shigurete kurashi
hullám
morajban
ázik
az

éj
sötétje

 

nami oto shigurete harete
hullám
moraj
ha
esik
ha
süt

 

namioto tōku nari chikaku nari yomei ikubaku zo
hullám

morajlik
távol
közel
holtomig

 

何が何やらみんな咲いてゐる
nani ga nani yara minna saite iru
nem
tudom

melyik
melyik
de
mind
virágzik

 

何か足らないものがある落葉する
nanika taranai mono ga aru ochiba suru

semmim
se
hiányzik
ölembe
hull
a
falevél

 
何を待つ日に日に落葉ふかうなる
nani o matsu hi ni hi ni ochiba fukōnaru

meglesz
napról
napra
mélyebb
az
avar

 

何を求める風の中ゆく
nani o motomeru kaze no nakayuku

amit
keresek
szélbe
megyek
érte

 

nanto atataka na shirami o toru

fogtam
egy
tetűt
melegebb
nálam

 

なんとなくあるいて墓と墓との間
nantonaku aruite haka to haka to no aida
sírkövek

közt
téveteg
ténfergek

 

寝床まで月を入れ寝るとする
nedoko made tsuki o ire neru to suru
megágyazok
a
holdnak
is
együtt
éjszakázunk

 

寝ころべば枯草の春匂ふ
nekorobe ba kare-kusa no haru niou
fonnyadt
fűre

heveredek
tavaszillatú

 

nemuri fukai mura o mioroshi shito shite iru

lehugyozok
a
völgybe
alant
alszik
a
falu

 

ねたいだけねたからだゆにのばす
netai dake neta karada yu ni nobasu
kialudtam
magam
forró
vízben

nyújtózkodom

 

寝たり起きたり落葉する
netari okitari ochiba suru

lepihenek
felkelek
falevél
hull

rám

 

寝ざめ雪ふるさびしがるではないが
nezame yuki furu sabishigaru dewa naiga
havazás
ébresztett
nem
a
magány

 

残された二つ三つが熟柿となる雲のゆきき
nokosareta futatsu mittsu ga jukushi to naru kumo no yukiki

maradt
a
fán
érett
hurma
szürke
felhők
járnak

 

のんびり尿する草の芽だらけ
nombiri shito suru kusa no me darake
az

út
szélén
cseperedő
gyomot
nemtörődöm
lepisálom
 

飲みたい水が音たててゐた
nomitai mizu ga oto tatete ita
zuhatag
hangja
hajt
szomjas
vagyok

 

nukesōna ha o motte tabi ni oru
útravaló

újabb
lazuló
fogam

 
ぬくい日のまだ食べるものはある
nukui hi no mada taberu mono wa aru
meleg

nap
mégis
kell
enni

 

nurete nimotsu no sara ni omotaku tabi
átázott
tarisznyám
nehéz
egy
újabb
zarándokútra

 

ochiba fumikuru sono ashioto wa shitte iru
megismerem
lépteid
zaját
bár
avaron
közeledsz

 

ochiba fumiwake hodo yoi noguso de

kicsörtetek
a
cserjésből
szarnom
kell

 
落葉ふる奥ふかく御佛を觀る
ochiba furu oku fukaku mi-hotoke o miru
buddhát

láttam
hullott
falevél
mély
rengetegében

 

ochiba shiite neru yori hoka nai yama no utsukushisa
mit
tegyek
hullott
falevéllel
ágyat
vetek
szép
vagy
hegy

 

落ちかかる月を観てゐるに一人
ochikakaru tsuki o mite iru ni hitori

nézem
a
lemenő
holdat
mindjárt
magamra
maradok

  

おちついて死ねさうな草枯るる
ochitsuite shinesō na kusa karuru
aszó
fűben
nyugton
halok

 

おちついて死ねさうな草萌ゆる
ochitsuite shinesō na kusa moyuru
sarjú
fűben
nyugton
halok

 

おちつけないふとんおもたく寝る
ochitsukenai futon omotaku neru
matrac
nehéz
alatta
aludni

 

okyō todokanai jyazu no sōon
szútrát
kántálok
nem

fojtja
el
a
dzsesszzenét

 

お正月の鴉かあかあ
oshōgatsu no karasu kaa-kaa
újévi

varjú
mily
kár
kár

 

otete koboreru sono hitotsubu hitotsubu o itadaku

szemenként
ad
a
gyermek
rizzsel
teli
markából

 

otoko onna to sono kage mo odoru

férfiak
nők
árnyukkal
táncolnak

 

oto wa asa kara kinomi o tabeni kita tori ka
reggeli
zörej
tán
egy
madár
magot
csipeget

 
おとはしぐれか
音は時雨か
oto wa shigure ka
vajon

őszi
eső

kopog

 

rajio de tsunagatte kokyō no uta
szülőföldem

nótáitól
hangos
a
rádió

 

れいろうとして水鳥はつるむ
reirou to shite mizudori ha tsurumu
vízimadarak
verőfényben
párzanak

 

sabishū nari atsui yu ni hairu
magányos
vagyok
forró
fürdőbe
merülök

 

sake wa nai tsuki shimijimi mite ori
elfogyott
a
rizsbor
a
holddal

kell
beérnem

 

sakura mankai ni shite keimusho

kinyílt
cseresznyevirág
rabul
ejt

 

sakura sakura saku sakura chiru sakura
cseresznye
bimbózó
cseresznye
lehulló
cseresznye
cseresznye

 

sakura saite sakura chitte odoru odoru

cseresznye
bomlik
cseresznye
hullik
áll
a
bál

 

寒い雲がいそぐ
samui kumo ga isogu
fázós

fellegek
iszkolnak

 

sarasara sasa no yuki
reszket
reszket
bambuszfűn
a

 

さてどちらへ行かう風が吹く
sate dochira e ikō kaze ga fuku

hova
tovább
merre
fúj
a
szél

 

生死の中の雪ふりしきる
seishi no naka no yuki furishikiru
élet-halál

közt

hull
szakadatlanul

 

咳がやまない背中をたたく手がない
seki ga yamanai senaka o tataku te ga nai
kínoz
a
köhögés
senki
se
ver
hátba

 

死人とりまく人々に雲もなき空や

shibito torimaku hitobito ni kumo mo naki sora ya

halott
köré
gyűl
a
nép
felhőtlen
az
ég

 

shichigusa hitotsu dashitari iretari shite aki
ősz
valamit
zálogba
csapok
hogy
kiváltsak
valamit
 

 

shigure kasa de otonari e mizu o morai ni
szomszédba

megyek
vízért
vizes
esőkalapban

 

shigurete kaki no ha no iyo-iyo utsukushiku

eső
áztatta
hurmalevél
szebb
mint
valaha

 

shigurete michi shirube sono ji ga yomenai
esős
szemmel
olvasom
mit

ír
a
jelzőtábla

 

shigurete nurete matsu hito ga kita
várt
vendég
érkezett
eső
áztatta
át

 

shigurete nurete tabigoromo shibotte wa yuku

átázott
úticsuhám
kicsavarom
mehetek

tovább

 

shigurete yama o mata yama o shiranai yama
végenincs
eső
hegyek
újabb
hegyek
nevenincs
hegyek

 
しぐるるやあるだけの御飯よう炊けた
shigururu ya arudake no gohan yō taketa
havas

eső
maradék
rizsem
megfőtt

 

shigururu ya inu to mukiatte iru
téli
esőben
kutya
állja
el
utam

 

shigururu ya minna nurete iru

ólmos
eső
mindenki
elázik

 

しぐるるやしぐるる山へ歩み入る
shigururu ya shigururu yama e ayumi iru
ónos
esővel
járom
be
a
hegyeket

 

しぐるるや死なないでゐる
shigururu ya shinanaide iru
késő
őszi
eső
még
nem
a

halál

 

しみじみしづかな机の塵
shimijimi shizuka na tsukue no chiri
hazajöttem
asztalomon
dermedt
csendben
ül
a
por

 
霜夜の寝床がどこかにあらう
shimoyo no nedoko ga doko ka ni arō
zúzmarás
éjen
nyughelyem
vár
valahol

 

死んでしまへば雑草雨ふる
shinde shimaeba zassō ame furu

halálodkor
gyomeső
esik

 

shinitaku mo ikitaku mo nai kaze ga furete yuku
nem
vágyom
halni
nem
vágyom
élni
visz
a
szél

 

死のしづけさは晴れて葉のない木
shi no shizukesa wa harete ha no nai ki

halálos
nyugalom
szép
idő
tar
fák

 

shinu yori hoka nai yama ga kasunde iru
több
se
kell
ragadjon
el
a
halál
ködös
hegyek
között

 

死をひしひしと水のうまさかな
shi o hishi hishi to mizu no umasa kana
érzem
leterít
a
halál
ízlik
a
víz

 

死をまへに涼しい風
shi o mae ni suzushi i kaze

megérint
a
halál
hűs
szele

 

しとどに濡れてこれは道しるべの石
shitodo ni nurete kore wa michi shirube no ishi
csuromvizesen

is
kilométerkő

 

空へ若竹のなやみなし
sora e waka take no nayami nashi
égnek
hajt
a
bambuszrügy
nem
szorong

 

空のふかさは落葉しづんでゐる水
sora no fukasa wa ochiba shizunde iru mizu
magas
ég
vízalji
holt
levélig
süllyedt

 

それでよろしい落葉を掃く
sore de yoroshii ochiba o haku


minden
ahogy
van
lombot

söprök

 

sore wa watakushi no kao datta kagami tsumetaku
jeges
tükörben
magamat
látom-é

 

soritate no atama ni zombun hi no hikari

szabadon
csillog
a
napfény
frissen

borotvált
koponyámon

 

滑って転んで山かひっそり
subette koronde yama ga hissori

elcsúsztam
elestem
a
hegy
hallgat

 

sunao ni saite shiroi hana nari

vadvirág
bimbó
végre
kibomlik
- fehér

 

すっぱだかへとんぼとまらうとするか

suppadaka e tombo tomarō to suru ka

anyaszült
meztelen
vajon
rámszáll
a
szitakötő

 

捨てきれない荷物のおもさまへうしろ
sutekirenai nimotsu no omosa mae ushiro
elől

zsák
hátul
zsák
levehetném

 

すすきのひかりさえぎるものなし
susuki no hikari saegiru mononashi
fűszálak
közt
szabadon
jár-kel
a
fény

 

すわれば風がある秋の雑草
suwareba kaze ga aru aki no zassou
őszi
dudva
közt
ülök
feltámadt
a

szél

 

すずめをどるやたんぽぽちるや
suzume odoru ya tanpopo chiru ya
verébtánc

pitypanghullás

 

tabemono atatakaku te kara te e

főtt
étel
melege
kézről
kézre
száll

 

食べるだけはいただいた雨となり
taberu dake ha itadaita ame to nari
megeredt
az
eső
szilkémben
ami
van
elég

 

taberu mono ga nakereba nai de suzushii mizu

nincs
ennivaló
de
van
innivaló
hideg
víz

 

taberu mono mo naku natta kyō no asayake
nincs
mit
enni
de
ma
is
kel
a
nap

 

taberu mono tabetsukushi zassō hanazakari

mindent
megettem
virul
a
dudva

 

食べる物はあつて醉ふ物もあつて雑草の雨
taberu mono wa atte you mono mo atte zassō no ame

van
étel
van
ital
dudvára
eső

 

tabete iru obentō mo shigurete

elemózsiám
is
eláztatta
az
eső

 

tabibito tabibito to wakare yuku
utas
utast
utolér
lehagy

 
旅の法衣がかわくまで雑草の風
tabi no hōe ga kawaku made zassō no kaze
úticsuhám

szárad
gyepes
töltésen
szellő
fúj

 

tamatama hige soreba nanto fukai shiwa

leborotvált
szakállam
alatt
váratlan
barázdák

 

手がとどくいちじくのうれざま
te ga todoku ichijiku no urezama
elérhető
fügék
mind
milyen
érettek

 

ten ware of korosazu shite shi o tsukurashimu
nem

öl
meg
az
ég
verset
irat
velem

 

teppatsu chirikuru ha o uketa

koldustálam
elfogad
hulló
levelet

 

鉄鉢の中へも霰
teppatsu no naka e mo arare

jégesőtől
kong
koldustálam

 

照れば鳴いて曇れば鳴いて山羊がいつぴき
tereba naite kumoreba naite yagi ga ippiki

mekeg
derűre
mekeg
borúra
kecske

 

tōku tōku tori wataru yamayama no yuki
messzi
madár

messzi
havasok
fölé
kerekedik

 

tōku higurashi ga naku
hol
verjek
tanyát
sötét
lett
hirtelen

 

tomete kurenai mura no shigure o aruku

őszi
eső
faluhosszat
zárt
ajtók

 

tomete kurenai orikara no tsuki ga yukute ni

az
úton
hold
világol
nem
vendégfogadó

 
ともかくも生かされてはゐる夏草の中
tomokaku mo ikasarete wa iru natsugusa no naka
még

életben
vagyok
valahogy
nyári
pázsiton

 

飛んでいつぴき赤蛙
tonde ippiki akagaeru

az
az
egy

vörös
béka
is
elugrott

 

toshitotta kao to kao to de damatte iru

két
régi
barát
hallgat
egymással

 

tōyama no yuki no hikaru ya tabidatsu to suru
messzi

hegyen
fénylik
a

indulok

 

tsubaki hiraite haka ga aru

sírkövek
közt
kaméliák
feslenek

 

椿のおちる水のながれる
tsubaki no ochiru mizu no nagareru

hullik
a
kamélia
folyik

a
víz

 

tsubaki ochite iru aogeba saite iru
kamélia
szirma
hull
de
a
java
fennen
virul

 

燕とびかふ旅から旅へ草鞋を穿く
tsubame tobikau tabi kara tabi e waraji o haku

elszálltak
a
fecskék
felkötöm
a
bocskort

 

tsubo ni suisen watakushi no haru wa jūbun
vázában

sárga
nárciszok
ennyi

tavasz
elég

nekem

 

つかれた脚へとんぼとまった
tsukareta ashi e tombo tomatta
fáradt

lábamra
szitakötő
jött
pihenni

 

tsuki e kumiageru mizu no akarusa
vizet
merek
hold
felé
tartom
fényeskedjen

 

月が昇つて何を待つでもなく
tsuki ga nobotte nani o matsu demo naku

felkelt
a
hold
nincs
mire
várjak

 

月からひらり柿の葉
tsuki kara hirari to kaki no ha

hurmalevél
lepörög
a
holdról

 

tsuki no hikari no sukihara fukaku shimitōru nari

üres
gyomromba
holdsugár
hasít

 

tsuki no mizu o kumiagete nomitatta
holdas
vizet
merek
leiszom
magam

 

tsukiyo akarui fune ga atte sono naka de neru
fényes

ma
a
hold
elhagyott
ladik
elalszom
benne

 

月夜あるだけの米をとぐ
tsukiyo aru dake no kome o togu
ennyi
rizs
elég
holdfényben
mosom
meg

 

tsunde kite na wa shiranu hana o Mihotoke ni
ismeretlen
virágot
áldozok
buddha
oltárán

 

うどん供へて母よわたくしもいただきまする
udon sonaete haha yo watakushi mo itadakimasuru

főtt
tésztát
áldozok
neked
anyám
én
is
eszem
belőle

 

uete naki yoru neko ni ataeru mono ga nai

éhező
macska
sír-rí
nincs
mit
adjak

 

うごいてみのむしだつたよ
ugoite minomushi datta yo

zsákhordó
hernyó
elkígyózgat

 

ukon no tachibana no mi no shigururu ya
szentély
előtt
narancsfák
esőmosta
gyümölcse

 

uma ga fuminijiru kusa wa hanazakari

fűben
vadvirágot
tipor
a

 

うまれた家はあとかたもないほうたる
umareta ie wa atokata mo nai hōtaru

szülőházamból
semmi
se
maradt
parázsbogarak

 

うららかな鐘を撞かうよ
uraraka na kane o tsukō yo

hadd
kongassam
félre
a
nagyharangot

 

うれしいこともかなしいことも草しげる
ureshi i koto mo kanashi i kotomo kusa shigeru

ha
boldog
ha
boldogtalan
kinő
a
gyom

 

うれしいたよりもかなしいたよりも春の雪ふる
ureshii tayori mo kanashii tayori mo haru no yuki furu

hír
rossz
hír
tavaszi

hull

 

うれてはおちる実をひろふ
urete wa ochiru mi o hirou

érett
gyümölcs
ha
hull
hajlongok

 

うしろから月のかげする水をわたる
ushiro kara tsuki no kage suru mizu o wataru
hátamban

a
holddal
átgázolok

a
vizen

 

うしろすがたのしぐれてゆくか
ushiro sugata no shigurete yuku ka

ónos
esőben
látom
távolodó
hátam

 

ushi wa omoni o owasarete suzu wa rin-rin
súlyos
málha
alatt
ökör
feszül
csengője
csilingel

 

uso o itta sabishii tsuki no dete iru

hazudtam
egyedül
jön
fel
a
hold

 

utouto sureba Ken ga mimōte kureta yume

hadd
szunyókáljak
Ken
fiam
elébem
fut
álmomban

 

うつむいて石ころばかり
utsumuite ishikoro bakari
lógó
orral
csak
kavicsot
látok

 

utsute o kanjite machi no hae umaku nigeta

falusi
légy
könnyen
kikerüli
kezem

 

わがままきままな旅の雨にはぬれてゆく
wagamama kimama na tabi no ame niha nurete yuku
ázom
fázom
mégis
gond

nélkül
gyalogolok

 

わかれてからのまいにち雪ふる
wakarete kara no mainichi yuki furu
mióta
elszakadtunk
minden
nap
szakad
a

 

分け入れば水音
wakeireba mizu oto
még
egy

lépés
és
csobog
a
víz

 

 


(Szantóka saját ecsetírása haikujával)
分け入っても分け入っても青い山
wakeit
temo wakeittemo aoi yama

hágó
hágó
után
mindig
zöld
hegyek

 

waraya shitashiku tsurara o tsurane
zsúptető

jégcsapot
ereszt
szép
sorjában

 

われいまここに海の青さのかぎりなし
ware ima koko ni umi no aosa no kagiri nashi
itt
állok
hol
a
tenger
kékje

határtalan

 

watashi hitori no kyō no owari no shigurete kita
álló
nap
csak
magam
végül
megjött
az
eső

 

yabu kara nabe e takenoko ippon

ligetből
lábosba
egy
szál
bambuszrügy

 

焼かれる虫の香ひかんばしく
yakareru mushi no nioi kanbashiku
bogár
szállt
a
tűzbe
milyen
illatos

 
yake-ato nani yara saite iru
tábortűz

hűlt
helyén
valami
virágzik

 

焼き捨てて日記の灰のこれだけか
yakisutete nikki no hai no kore dake ka

régi
naplóm
elégettem

hamunak
is
kevés

 

yamaji kite hitorigoto iute ita
hegyi

ösvényen
baktatok
magamban
beszélek

 

yama kara kaze ga fūrin e ikite itai to omou

hegyi
fuvallattól

szélcsengő
csilingel
szeretnék
még
élni

 

yama kara shiroi hana o tsukue ni

hegyi
virág
fehérlik
az
asztalon

 

yama kurete yama no koe o kiku

sötétülő
hegyek
hangját
hallani

 

山のあなたへお日さま見おくり御飯にする
yama no anata e ohisama miokuri gohan ni suru
lemenő
napnak
búcsút
intvén
megvacsorázom

 
山のいちにち 蟻もあるいてゐる
yama no ichinichi ari mo aruite iru

hangyák
is
másszák
a
hegyet
naphosszat

 

yama no kewashisa nagarekuru mizu no reirō

meredek
hegyről
lerohanó
víz
felragyog

 

山のしづかさへしづかなる雨
yama no shizukasa e shizuka naru ame
hegy

nyugalmától
csendesül
az
eső

 

山のしづけさは白い花
yama no shizukesa wa shiroi hana
fehér

virágban
egy
hegy
nyugalma

 

山しづかなれば笠をぬぐ
山しずかなれば笠をぬぐ
yama shizuka nareba kasa o nugu
békés
hegyekhez
levett
kalappal
jöttem

 

山裾やすらかに歯のないくらしも
yama suso yasurakani 'ha' no nai kurashi mo
békén
tengődöm
a
hegy
lábánál
fogam
sincs
már

 

yanagi chiru isoide ate mo nai tabi e
fűzfa
lombja
hull
útnak
eredek
sebtiben
sehová

 
柳ちるそこから乞ひはじめる
yanagi chiru soko kara koihajimeru

fűzfa
lombja
hull
arról
koldulok

 
yappari hitori ga yoroshii zassō

magányos
gyom
jól
van

 
やつぱり一人はさみしい枯草

yappari hitori wa samishii karekusa

szomorú
vég
aszott
gazban
egyedül

 

yasuyado no zakuro takusan hana tsuketa
düledező

fogadó
gránátalma
fája
dúsan
virágzik

 
yatto ito ga tōtta hari no kanshoku

fokán
érzem
átment
végre
a
cérna

 

yoenakunatta mijimesa wa kōrogi ga naku
sír

a
tücsök
miért
nem
rúg
be

 

よい道がよい建物へ焼場です
yoi michi ga yoi tatemono e yakiba desu

szép
sétány
szép
épülethez
vezet
a
hamvasztóhoz

 

よい宿でどちらも山で前は酒屋で
yoi yado de dochira mo yama de mae wa sakaya de

fogadó

körüle

hegyek

szemben

italbolt

 

よい湯からよい月へ出た
yoi yu kara yoi tsuki e deta
forró
fürdőből
jövet
ég
a
hold

 
yoizame no hana koboreru koboreru
macskajaj

szirmok
szóródnak
szerteszét

 
酔いざめの風のかなしく吹きぬける
yoi zame no kaze no kanashi-ku fuki nukeru

átfúj
a
szél
józanít

 

yoru no nagasa yodōhi inu ni hoerarete
hosszú

éjszaka
kutya
csahol
még
hosszabb

 

酔うてこほろぎと寝てゐたよ
yōte kōrogi to nete ita yo

tücsök
részegen
háltam
véle

 

yotsuyu shittori nemutte ita
esti
harmatban
ázva
aludtam

 

yūbin ga kite sore kara kaki no ha no chiru dake
jött
a
postás
utána
hurmalevél
hullás

 

夕立が洗つていつた茄子をもぐ
y
ūdachi ga aratte itta nasu o mogu
esti
eső
mossa
a
padlizsánt
szedek

 

yūdachi hareta tomato-batake ni dete taberu

elállt
az
esti
zápor
paradicsom
ültetvényen
vacsorázom

 

雪へ雪ふるしづけさにをる
yuki e yuki furu shizukesa ni oru
hóra
hulló

csendjébe
hullok

 

雪ふる一人一人ゆく
yuki furu hitori hitori yuku
hóhullásban

mindenki
magában
baktat

 

yuki furu naka o kaeri kite tsuma e tegami kaku
hóviharban
jöttem
haza
megírom
az
asszonynak

 

雪ふる食べるものはあつて雪ふる
yuki furu taberu mono wa atte yuki furu

havazik
van
mit
enni
havazzon

 

雪がふるふる雪見てをれば
yuki ga furu-furu yuki mite oreba
szakad
a

nem
akar
végeszakadni

 

雪もよひ雪にならない工場地帯のけむり
yuki mo yoi yuki ni naranai kōjōchitai no kemuri
gyárfüstben

még
a

se

 

雪のあかるさが家いつぱいのしづけさ
yuki no akarusa ga ie ippai no shizukesa

tele
a
ház
hófényes
nyugalommal

 

雪空の最後の一つをもぐ
yuki zora no saigono hitotsu wo mogu
az
utolsó
gyümölcsöt
havas
égről
szakajtom

 

yurete wa hagi no fushite wa hagi no koboruru hana
bokorhere

hajlik

hajladozik
hullajtja
virágát

 

yūutsu o yu ni tokasō
forró

fürdőben
ázzon
ki
rosszkedvem

 

yūyake no utsukushisa wa oi o nageku demo naku

napszállta
szépsége
ne
sírd
az
öregséget

 

ゆう焼しづかなお釜を磨く
yūyake shizukana okama wo migaku
napnyugta
nyugalma

rizsfazekam
sikálom

 

ゆふ空から柚子の一つをもらふ
yūzora kara yuzu no hitotsu o mogitoru
esti

égből
őszi
citrom
pottyan
egy
szem

 

zeni ga nai mono ga nai ha ga nai hitori
se
pénz
se
más
se
fogam
magammal
kell
beérnem